2009. december 28., hétfő

Kis Karácsony

Egyszer volt, hol nem volt, a Mecseken innen, a Dunán túl, él egy édes, szépséges majdnem kétéves kislány.Abban a decemberben is élte a gondtalan vidám kis életét, elkövette mindennapi csínyjeit,mindennapra produkált egy-egy hisztit, és egyetlen nap sem felejtette el megölelni, megpuszilgatni a szeretteit.Egy napon lenn játszadozott a konyhában, és amikor kipillantott az ablakon, valami nagyon fura dologra lett figyelmes. Valami hullott az égből, és az nem eső volt.Az esőt már ismerte, de ezt a puha, fehér valamit nem. Legalábbis nem emlékezett rá.Az anyukája azt mondta, ez bizony hó. Havazik.

Emmácska, mivel így hívták,rendkívül kiváncsi kislány volt, és egy kicsit engedetlen is,nem érte be ennyivel, így jó melegen felöltözött,és kiosont az ajtón.Odakinn hideg volt, de Emmácska nem fordult vissza a hívogató melegbe.Egész egszerűen látni és érezni akarta a havat:


Aztán arra gondolt, megnézi közelebbről, hogy vajon a kapun kívül is van e ilyen,így tovább indult. Mindig csak pár lépést haladt, de a havas táj annyira vonzotta, hogy csak későn vette észre, hogy letért a házuk előtti kis ösvényről, és eltévedt a naaaagy parkban.Szegényke már nagyon bánta, hogy nem maradt a közelgő karácsony illatával teli, meleg és barátságos konyhában, ahol anyukája készülődött a közelgő ünnepekre.

De mivel Emma egy kalandvágyó kislány volt,nem adta fel, és elhatározta, hogy azért is megtalálja a hazautat.Ment, mendegélt, lassan kezdett sötétedni is, amikor az ösvény végén egy házikóra lett figyelmes. Ó de jajj, Emma hová mész?Az bizony a vasorrú banya háza!



A banya mézes hangon csalogatta mézes kunyhójába, de legnagyobb bánatára Emma már hallott Jancsiról és Juliskáról, így aztán szedte apró lábait ahogyan csak tudta.De már így is alaposan eltévedt mesország mesés erdejében.Mivel már nagyon fáradt volt, úgy döntött, leül kicsit , és összeszedi a gondolatait.... Ázott-fázott, a kis szíve is didergett, és a hideg ellenére álomba szenderült, és álmodott.

Karácsonyt álmodott.Azt, hogy otthon van, finom illatok szállnak, és mézeskalácsot sütnek mókázva és kacagva,mert a díszítés még nem igazán megy a kis csapatnak. Azt álmodta, hogy ott van velük a Bogi, és az Erzsi, meg a Timike is, sőt a jó illatok még az Éva nénit is oda csalogatták. Olyan jó volt így készülődni.Emmácska nagyon élvezte a nyüzsgést, és az összes sütin le akarta meózni a csokimázat.
Szenteste nem csináltak nagy felhajtást, inkább csak hármasban volt a kis család. A szülők nem akarták a Jézuska-legendát erőltetni, így a karácsonyfát és az ajándékokat sem ő hozta, hanem a szeretteink, és a fát is anya és Emmácska díszítette fel.Emmának nagyon tetszettek a csillogó díszek, a világítás, és lelkesen aggatta őket az ágakra. Sajnos fenyő-illat nem lengte be a szobát, mert az anya nem hajlandó megölni egy fát sem azért, hogy pár hét után a kuka mellé tegyék, de ha hiszitek, ha nem, egy cseppet sem hiányzott az igazi fenyő.
Az ajándékokat este bontogathatta ki. Így nézett ki a fa, és alatta a sok-sok meglepi:


Apáéktól, mamáktól, Anditól, Bogitól és Timikééktől kapott mesekönyvet, meg kapott még színest, színezőt, Juca nenétől és a Gyurcitól egy csöppnyi ölelgetős babát,Anettéktől konyhai edénykéket, hogy legyen mivel utánozni az anyát, és kapott egy vasalót is az egyik mamitól, meg új kabátkát és pulcsikát, meg ugráló labdát, és persze szabadon felhasználható pénzt is. Emmácskának egy szava sem lehetett, mert annyian gondoltak rá, hogy álmában sem jutott eszébe más, amit kívánhatott volna.

Ilyen csini ruciban esett neki a bontogatás nehéz feladatának:

Egy kis olvasgatás is belefér....Anya és apa szeme gyakran összecsillant Emma izgatott sikongatásait hallva. Nekik ez volt a legnagyobb boldogság.Ésvajon mi volt a legszebb ajándék a fa alatt? Megmutatom:


Sajnos a sok meglepi között akadt két dolog is, amiről nem tudtak. Minden bizonnyal egy gonosz karácsonyi manó csempészte oda.
Az egyikben betegség volt. Apa nyitotta ki a dobozt, így ő volt az első áldozat.Volt benne fejfájás, köhögés nátha és láz. Jó magas láz.Ez jutott az év utolsó napjaira

Apa után az anya lett beteg, és anya után a kis Emmácska.Életében először dőlt napokra ágynak, először volt 39 fok feletti láza, és életében először szaladtak vele először az ügyeletre, valami komoly dologtól tartva.
A kellemetlen meglepit egy jó tündér ellensúlyozta, és szerencsére nem a félelmetes influenza vette le a családot a lábáról, hanem egy vírus, amiből elég gyoran kilábaltak. Azóta mindenki jól van.
Hát ilyen ünnepeket álmodott a kicsi lány.Jaaaa!
Minden kedves olvasónknak, és mindazoknak,akik figyelmet, kedvességet, odaadás adtak nekünk, van még egy meglepink.
Külön a Családnak, Andinak, Jucának, Barátoknak, Boginak, Gabikának,Kati néniéknek, Aliznak, Melindának, és tényleg mindazoknak, akiknek mi is fontosak vagyunk.
Itt van:


Egy recept van benne.Recept az Új Esztendőhöz

Végy 12 hónapot,
tisztítsd meg alaposan a keserűségtől,
zsugoriságtól és mindenféle aggodalmaktól.
Oszd mindegyiket 30 illetve 31 részre úgy,
hogy a készlet pontosan fussa egy évre.
Minden egyes napot külön kell elkészíteni.
A hozzávalók pedig:
egyharmad munka, kétharmad derű és humor.
Aztán tégy hozzá három evőkanál optimizmust, egy kiskanál béketűrést,
egy pici iróniát, és egy csipetnyi tapintatot.
Az egészet pedig bőségesen öntsd le szeretettel!
Az így elkészített fogást díszítsd fel apró figyelmességgel és tálald fel minden nap vidáman!

2009. december 18., péntek

újabb tánc

Mi ismét ezzel a kis tánccal kívánunk mindenkinek Kellemes Ünnepeket!

2009. december 11., péntek

Névnap, mikulás és újabb gyerekszáj



Kedves és Egyetlen Gabikánknak Boldogságos Névnapot Kívánunk!


December elején különös kis ünnepünk volt.Ez úgy esett, hogy a Juca nenci fejében született az ötlet, és apa szíves köreműködésével megvalósult:

Piros ruhában, nagy szakállal,és ami a lényeg, teli puttonnyal,meglátogatott minket a Télapu.



Apa azt mondta ő nagyon izgul az esti akció miatt, és tartott otthon egy főpróbát. Kiváncsiak voltak a rekciómra, és miközben elmélyültem rajzoltam, és dúdolgattam, felvillant előttem egy piros ruhás, nagyszakállú emberke, én ránéztem, és meglepődve suttogtam: Mikulááááás.
aztán megráztam a fejem, és kijózanodva felkiáltottam. APA!
Na ennyit a meglepiről. Engem aztán nem könnyű becsapni.
Később átmentünk a Bálintékoz, ahol apa igazi fellépése volt. Olyan jól sikerült, hogy Bálint nem ismerte meg az apát, én pedig voltam olyan kedves, és nem árultam el neki. Jó volt látni, mennyire megilletődött, és milyen lelkesen énekelt,beszélt a Télapunak.
Én pedig békésen üldögéltem a térdén, és élveztem a Mikulás-nap nyüzsgését.


Más téma:

A múlkorin felbuzdulva kaptunk egy újabb csokor kacagnivalót.Íme itt vannak név, szerző és miegymás nélkül, remélem senki jogait nem sértjük vele.Mentségünkre szolgál, hogy a neten is így keringenek:név, szerző és miegymás nélkül.

A gyerekek meglátásai a legjobbak...!


Vendégségbe készültünk a férjemmel, és kislányunk érdeklődve nézte,
ahogy apja felveszi a szmokingját:
- Apa, ezt a ruhát nem kellene felvenned! - szólalt meg.
- Miért nem, kicsim? - kérdezte a férjem.
- Tudod, másnap reggel mindig fáj tőle a fejed!

***

Ágyba dugtam a három és ötéves lányaimat. Átöltöztem egy régi melegítőalsóba és kinyúlt pólóba, majd bementem a fürdőszobába hajat mosni.
Ott is hallottam, hogy veszekednek. Egy ideig hallgattam, majd törölközőt csavartam a fejemre, berontottam a szobájukba és leordítottam őket. Útban visszafelé még hallottam, ahogy a hároméves megkérdezi nővérét:
- Te Réka, ez meg ki volt?

***

Hat hónapos terhes voltam a második gyerekemmel, amikor lányommal elmentünk egy kicsit vásárolni. Bementünk egy baba-mama boltba is, hogy szoknyát vegyünk nekem. A gyerek egy ideig nézte, ahogy a tükörben sürgölődöm, majd megjegyezte:

- Nagyon kövér vagy, anya.

Kedvesen elmagyaráztam neki, amit úgyis tudott, hogy egy kisbaba van
a pocimban, attól látszik nagynak. Erre pikírten hozzátette:

- És a popsidban mi van?

***

A kislányomnak egy régi kulcsot adtam játszani.
- És hol az ajtó, amit nyitni lehet vele? - kérdezte.
Azt feleltem, hogy fogalmam sincs. Ő csodálkozva végigmért, és megjegyezte:
- A kulcsot szokták elveszíteni, nem az ajtót.

***

Az üzletközpont egyik boltjában hatéves egypetéjű ikerunoka-hugaimat
lenyűgözte a számukra elérhető magasságban elhelyezett sok színes hajpánt és csatt. Egyiket a másik után próbálták fel, de hamarosan csalódottan állapították meg, hogy nincs tükör, amiben megnézhetnék
magukat. Végül egyikük ráadott az ikertestvérére egy ugyanolyan csillogó hajpántot, amilyet már a saját fejére is föltett. Aztán azt mondta:
- Maradj nyugton, hadd lássam, hogy áll nekem.

***

Fiatal kolléganőm húga még óvodás volt, amikor a tűzoltóság oktatást tartott az oviban. A bemutató után a tűzoltó feltette a következő kérdést:
- Gyerekek, mit csináltok, ha ég a kabátotok?
Megszólalt az egyik kisfiú:
- Nem veszem fel!

***

Valamelyik nap ebéd után az apám elment fogat mosni, és a kisfiam is
vele tartott. Miután látta, hogy a nagyapja kiveszi a felső fogsorát és megmossa, majd ugyanezt teszi az alsó fogsorával, azt kérdezte:
- Nagyapa, a nyelvedet is ki tudod venni?

***

Négyéves unokaöcsém, Feri szép rajzot készített a nagymamájának, és nagyon szerette volna megmutatni neki. Mivel a fürdőszoba ajtaja nyitva volt, Feri benyitott - éppen akkor, amikor a nagyi csuromvizesen, anyaszült meztelenül kilépett a zuhany alól. A kisfiú végigmérte, majd tárgyilagosan megállapította: - Nagyi, szemüvegben jobban nézel ki!

***

Egyik nap az iskolában egy fényképész csoportképet készített az osztályról.
A tanító néni megpróbálja rávenni a gyerekeket, mindenki vegyen a képből.
- Képzeljétek el, milyen jó lesz, ha majd felnőtök, előveszitek a képet és azt mondjátok, itt van Judit, ő orvos. Ez meg Gábor, ő autószerelő.
Hátulról egy vékonyka hang: - És itt a tanárnő, ő meg halott.

***

A fiam kérdezte négyévesen, mikor a lányomat hazahoztuk a szülészetről... (errefelé az a szokás, hogy egy kis vászondarabra felírják a babam nevét és a csuklójára kötözik).
- Apu, mikor vesszük már le róla az árcímkét?

***

Négyéves fiam sehogy sem boldogult a köhögés elleni szirupja kupakjával, és végül azt kérdezte: - Miért nem tudom én ezt kinyitni?
- Mert bizontsági zár van rajta, hogy gyerekek ne tudják kinyitni - feleltem.
Még egyszer próbálkozott a kupakkal, aztán azt kérdezte:
- De honnan tudja, hogy én gyerek vagyok?

***

Templomunkban áldozáskor a gyerekek nemcsak kenyeret kapnak, hanem egy
kis bort is. Istentisztelet után a pap félrehívott, hogy hétéves fiamról beszéljen velem.
- Kérem, szóljon Jánosnak - mondta szelíden -, hogy a bor után mindig áment kell mondani, nem azt, hogy ;hű, de finom-ot;