Drága kicsi, kerek babám!
Már egy éves vagy!
Ma 370 napja ragyogod be az életünket.Te vagy a napsugarunk, a boldogságunk, a mindenünk.
A szülinapodat kétszer is megünnepeltük. Egyszer vasárnap, azon a napon, amikor születtél.Mamáék, és Judit nenéd és családja társaságában.
Íme a tortád, egy csodás túrótorta.Én készítettem neked, sok-sok szeretettel. Nagyon örültél neki, és úgy láttam, ízlett is!
A másik alkalom ma volt, pénteken.A kis barátaiddal ünnepeltünk. Őket pocaklakó korod óta ismerjük.Hamarosan teszek fel ide képet a buliról!
Akárki akármit mond, akárki akármit gondol rólam, én nem szeretem a Karácsonyt, a Húsvétot, és úgy általában az ünnepeket. Úúútálom, az üzletekben a tülekedést, utálom,hogy takarítani kell, sütni kell, főzni kell, ajándékot kell venni, mosolyogni kell, és meg kell játszani, hogy egészen átszellemültem a karácsonyi csodavárás idejére.
A hideg ráz ki az egész felbuzdulástól. Legszívesebben elmenekülnék abban a pár napban valami csendes helyre. Nem is értem, miért nem követem az aktuális ajándéktrendet, és wellnesskarácsonnyal lepem meg magam. Hahhh(ez egy drámai sóhaj volt!), de jó is lenne....
Ennek ellenére nem tudnám elképzelni, hogy ne zsongjak be és, ne kezdjek hatalmas elánnal takarítani(amibe úgyis hamar beleunok), ne süssek(csakis olyat, amit eddig még nem próbáltam, hátha a kutyuknak is ünnep lesz:-)), ne főzzek vagy 5 félét(kevesebbe bele sem kezdek..), ne vegyek ajándékot a drága pici lányomnak(nekiés csakis neki), és ne trombitáljm össze a családot egy közös ebédre vagy vacsira(közös ajándék), és ne fogadnám meg legalább ötvenszer, hogybezzegjövöreaztánténylegnemcsináloksemmitse.
Ilyenkor szól a száncsengő,fehér karácsony, ami kell, Emma adja az aláfestést:
Előtte persze teljesen bekattanok vagy kikészülök. Ez alól az idei sem volt különb. Csütörtökön nekiálltam a sütögetésnek, mondván, hogy idén nem dolgozom halálra magam, csak szép komótosan adagolom a tennivalókat.Gondoljatok bele, még listát is készítettem!
Szépen el is ment a nap, mintha semmi nem csináltam volna.
A lista?Asszem a vajas papírra ragadt, vagy Emma rajzolt rá? Volt egyáltalán olyanom?
A lakás romokban, a konyha felismerhetetlen, a kaja...na aaaaaaaz csúúúcs, pláne, hogy Emma bőszen segédkezett.Még a lámpán is cukormáz, csokoládé, miegymás volt.
Persze, ez nem maradhatott így.
A segítség fenntről érkezett. Trehányul elindított mosógép,és mire mentem volna a tiszta ruhákért, a víz jött lefelé ezerrel a lépcsőn.
De jóóó, gondoltam, igazán nem panaszkodhatok, a felmosás, lépcső tisztogatás megoldva.
Felelőtlenül rohantam a konnektorhoz, seggen csúszva célba is értem, áramtalanítottam, és miközben sajgó testrészeimet dédelgettem, akkor jutott el az agyamig, hogy milyen mázli, hogy fáj valamim......
Miután sikeresen feltakarítottam a vizet, rendesen lehűltem, a kedélyemmel együtt, így azon már fel sem húztam magam, mikor Emma fejére tette a krémes tálat, aztán cukormázzal szórta meg a padlót és önmagát. Gondolom ő akart lenni anya mézeskalácsa, azért cicomázta ki magát...
öröm volt bedugni a kádba.
Pénteken este anyámékhoz mentünk ki, de a hangulatomnak akkor lőttek igazán, mikor megláttam apám bamba vigyorát, melyet a kis kedvcsináló pohárkák varázsoltak az arcára.
Tibor napokkal előtte készült egy jó kis kártyacsatára, de amilyen becsületes a szentem, inkább nem kísérelte meg elnyerni apám garasait.
Inkább csendesen énekelgetett apámmal.Még az üvegek is remegtek a kiskarácsony lágy dallamaitól.Ők jól érezték magukat, de ez volt a lényeg vagy mi.....
Este Emma megkapta a meglepijét. Egy cumis babát nézett ki magának még november végén, azt ígértük, ha jól viselkedik, megkapja. Jól viselkedett, egyszer sem gyújtott rá, nem szívott füves cigit, nem szökött el a diszkóba...
Örömmel bontogatta, de elkeseredett, mert először nem vette észre a vágyott cumit a babó nyakában.Hanem amikor felfedezte, hogy még cumisüvege is van, és még böfizni is tud, teljes volt az öröm. Flórának nevezte el, egyik ovis társa után. Vagyis nem Flóra, hanem Fóla, ahogy ő mondja.....(Anya!nem Fóla, hanem Fóla!) Értem én...
A többi meglepi nem volt olyan népszerű.Az elektromos fogkefének is örült, de bekapcsolva nem hajlandó fogat mosni vele.....
Emma nagyon örült a papának, pláne a mesekönyveknek, amik előkerültek a csomagolásból.
Papa pedig egyiket olvasta fel a másik után, amivel Emmát nagyon boldoggá tette.(és persze engem is, mert nyugodtan tehettem a dolgomat.hehehehe.)
MA végre pihi és nyugalom van, kezdünk visszarázódni a mindennapokba.
Kedves Olvasók, kedves Zugolvasók!
Immáron harmadik éve, utólag is mindenkinek Békés Karácsonyt kívánunk.
Jövöre sajnos vagy nem sajnos, ebben a felállásban már nem találkozunk.
Hamarosan lezárjuk Emma blogját, mert Emma nagy lány, és azt hiszem,nem kell már lejegyeznem neki kis élete nagy kalandjait,vélhetőleg már emlékezni fog rájuk.
Valami körvonalazódik bennem, ha a végére jutottam, jelezni fogom. Addig is minden jót kívánok Nektek!
Jött és ment idén is a Mikulás,annyi különbséggel, hogy Emma idén szóba sem állt vele.
Pedig három alkalommal is találkoztak idén, egy eseben sem kommunikált a Mikulás bácsival.
A mama elvitte céges Mikulásra, minden szép volt és jó, egészen addig, amíg nem kellett a közelébe menni.A csomagot sem vette át, a maminek kellett elvennie, mert Emmát semmivel nem lehetett rábírni.
A Zapa is elővette a Ho-Ho-hóó ruhát, és elbűvölte e Pte dolgozók csemetéit, egyedül a sajátjánál nem aratott osztatlan sikert.
Hiába súgtam Emmának, nem ment od a télapuhoz.
Az oviban is volt a Télapó, és hiába hívta Emmát, nem ment oda, inkább elment játszni. Amikor hívták, hogy menjen oda, kap ajándékot, azt mondta az óvónéninek,
:-Vedd el Te ha akarod, nekem ugyan nem kell!
Gondolnátok, mire ez a nagy duzzogás?
Én tudom a választ, én voltam a bűnös.Meséltem neki a télapóról, hogy honnan jön, miért jön, mit fog neki hozni, ha cserébe odaadja a cumit, amivel aludni szokott.
Ártatlan megjegyzésnek szántam, komoly hatása lett.
Tanultam a leckéből, nem mondok több ilyet neki. Majd Húsvét környékén........
Kicsi lányom attól nem fél, hogy a nyelvét elviszi a Mikulás, rendre oszt minket kedves kis beszólásaival.
Szapultam imádott apukáját, hogy bálnamód kipancsolta vizet. Bánatomra nekikezdtem vetkőzni, hogy én is fürdök, mire Emma fáziskésésből, vagy puszta kedvességből megjegyezte:
-Te vagy bálna!
Na így merjek vetkőzni a gyerkőc előtt.....
Mamáját szereti, öleli, puszilgatja, majd kezébe veszi az arcát:
-Te boszorkány!
Mostanság orvososdit szeret játszani.A legváratlanabb pillanatokban böki belénk a játékszurit, a lázmérőt, telitöm minket "vitaminnal"
Így aztán pezseg bennünk az energia, az életöröm, itt az ide táncunk is, a felesleges enegriák levezetésére!
Jól eltűntünk megint.Na nem azért, mert nem volt miről beszámolni, csak éppen időt nem tudtam szakítani arra, hogy leüljek, és írjak egy hosszabb beszámolót. Emma sajnos megfázott, és beteg.Csúnyán köhög, lázas is volt, most szerencsére alszik.Kicsit aggódom Emmáért, mert éjszaka kétszer olyan köhögés kapja el, hogy alig tudja abbahagyni, én meg tehetetlen vagyok. Voltunk dokinál, azt mondt a tüdeje tiszta, a torka sem vészes, de akkor miért köhög ennyire?
Már gondolkodtunk a párásításon, vagy talán allergia? Nem tudom, de holnap délelőtt megint elbaktatunk a rendelőbe.
A múltkori alkalomal, Emma félelemmel indult neki. Megkérdezte:
Anya, ugye a doktor bácsi nem bökdös meg úgy ahogy a tévében a kisbabákat?(discovery csatorna-újszülöttmentés című műsorára célzott. Nem is sejtettem, hogy ő is figyelte az adást....)
Apával felvilágosítottuk, hogy csak meghallgatja a mellkasát, és megnézi a torkát, semmi egyéb nem lesz.
A rendelőben összehaverkodott egy kislánnyal. Igazi cserfes kis manó volt. Amikor kijött, dicsekedett Emmának, mi mindent kapott a bácsitól(matrica, könyvecske, alma)
Láttam, ahogy Emmában végigszáguldott az elszántság:Ezt én is meg tudom csinálni......
Ahogy beléptünk, szófogadóan ült fel az asztalra, és kérés nélkül húzta fel a pólóját. Amint kész volt, repült a kincses asztalka felé, és mondta: Én is kérek jutalmat, mert nem sírtam! Kapott is mindent, így pozitív élménnyel távozhattunk.
Én éppen vizsgázós napjaimat éltem, fejtágítás volt, De jelentem, egész jól vettem az akadályokat.
Az elmúlt hétvégén vendégségben járt nálunk a Józsi papa,Emma nagyon örült neki, egy percre sem akarta elengedni a kezét.Néztek mesét, rajzoltak, játszottak.Papa megtanította neki a magyar kátrya lapjait, és Emma akkor kacagott a legjobban, mikor a tök lap került sorra, mert a papa úgy tanította neki, hogy: Tudod, Emma, ez olyan, mint a papa feje:Tök!!!
Egy-két héttel ezelőtt apa elhagyott minket. No nem hoszú időre, csak pár napra Németországba utazott. Nagyon hiányott nekünk, de hiánya Emmácskát nagyon megviselte. Sokat sírt az apa után. Akkor döbbentem rá, hogy mekkora biztonságot nyújt neki az apja személye. NEm lógnak sűlve-főve egymáson, de minden nap van oylan időszak, amikor csak egymással törődnek, és az esti hancúrozás sosem maradhat el.
Komolyan mondom, eddig tényleg nem vettem észre, hogy milyen rutin alakult ki ebből. Az, hogy apa nem volt velünk, kibillentette kicsilányt a lelki nyugalmából. Rossz volt hallgatni, mikor csak ült magába roskadva, és szívszaggatóan sírt az apa után. Hiába mondtam neki, hogy egy-két nap és apa újra itt lesz, alig sikerült megvígasztalnom.
Esénként, amíg ők hancúroznak,végre kiterülhetek, olvashatok,vagy pazarló módon hosszan ázhatok a zuhany alatt.Abban a pár napban erről szó sem lehetett, mert Emma még a kezem sem engedte el, vagy ha elengedett, csak azért tette, hogy lebírkózzon, megnyaggasson, és minél inkább tiltakoztam, annál jobban elemébe jött.
Jajj, aranyos volt az is, mikor indulás előtt az apával pénzügyekről tárgyaltunk, észre sem vettem, hogy Emma is figyeli, miről beszélünk.Kivárta a beszélgetés végét, aztán elkérte a perselyét, és kiborította az apjának:
-Tessék apa, én adok neked sok pénzt(elulót), és hozzál nekem gumimacit...
Hozott is neki egy vödörnyit.....
Én pedig, jó szokásomhoz mérten mérgelődhettem, hogy mindenhol cukrospapírok hevertek.
Csak halkan súgom meg, hogy egy zacskóval elrejtettem.Jó lesz az a szűkös időkben....
Zárás képpen pár kép az őszanyóról, Krisztián szülinapjáról, beszámoló legközelebb:
A zord hideg előtt (és után)Természetanyánk megajándékozott minket pár gyönyörű, enyhe nappal.
Igyekeztünk jól kihasználni, sokat csavarogtunk a szabadban, és készítettem pár képet a gyerkőcökről.
Jó volt látni őket, ahogy a lehullott levelekben hancúroznak, szaladgálnak.Legszívesebben én is csatlakoztam volna hozzájuk, de akkor nem készülhettek volna képek.
A jó dolog mellett mindig megjelenik a rossz is. Csütörtökön mentem Emmáért és az Óvónéni azzal fogadott, hogy baj van. Rögtön kocsonyás lett a lábam, szemem végig simogatta a kicsikémet, milyen bibi és hol van rajta,de sehol nem láttam rajta sérülést, ám Emma repült a karjaimba, és panaszolta, hogy egyik kislány megharapta.Az, aki pár hete már az ujjait is megharapta.
Kíváncsi voltam most hova, és mekkorát harapott a gyerkőc, és lelki szemeim előtt csúnya sérülések képei szaladgáltak.
A kislány ott szaladgált előttem, és bevallom, nagyon nehezemre esett visszafogni magamat, hogy ne rázzam meg.
Tudom, ezzel semmit nem oldottam meg, próbáltam megállni a racionalitás talaján, és gyorsan átfordítottam magamban a dolgot.
Higgadt maradtam,magamba zártam a kitörni készülő anyatigrist.
A baj megesett, szerencsére nem volt olyan nagy a harapás, mint amire számítottam.
Elismeréssel adózom az óvónéninek, mert nagyon jól kezelte a helyzetet:
Elém állt, közölte a dolgot, de nem akarta elárulni, melyik gyerek volt, hogy ezzel védje a őt és a szüleit is.
Nem akartam én cirkuszolni senkivel, meg Emma úgyis elárulta, de azért tartottam pozitívnak a dolgot, mert jó volt látni, hogy az óvónéni mennyire fontosnak tartja a pozitív légkört, a szülők közötti jó viszonyt, éééés, ha esetleg Emma követne el efféle galádságot, mi is számíthatnánk rájuk.
A többi anyuka hallotta mi történt, és szinte az összes felszisszent, hogy bizony az ő gyerekét is megkóstolta már az a kislány.
Úgy vélem, hamarosan lázadás fog kitörni emiatt, mert mi van akkor, ha a kislány a másik arcába, vagy nózijába harap bele?Örök jel.,..
NEm tudom, kellene-e, szabad-e valakit hibáztatni.Én elfogult módon a szülői nevelésre teszem a voksot!
Emma is harapott egy időben, de mi visszaharaptunk neki, hogy tudja, mennyire fájdalmas tud az lenni, így hamar abba maradt a dolog.
Azt mondták, egy kétéves gyerek még nem érti az ok-okozat összefüggést, de szerintem ez hülyeség.
Az én gyerekem sem zseni(bár ki tudja),de fel tudja fogni tettei következményeit.
Hallottam, hogy az anyuka sírt a kislánya viselkedése miatt, de vajon mit tesz a nevelése érdekében?
Nos, a lecke fel van adva. Várom a fejleményeket.....
Olyan szépeket írtok nekünk, hogy ide is kiteszem, lássa mindenki: (ígérem a korábbiakat is ki fogom tenni hamarosan)
K.Móni:
Tök jó volt olvasni a blogotokat!Nagyon tetszett,jól megfogalmaztad,szinte mesébe illő!Emma tündéri kislány a képeken és a leírt történetek alapján!Jó volt olvasni,egy más világba csöppentem!Gratulálok!Írjatok még sok hasonló storyt!
öröm volt bedugni a kádba.
Elismeréssel adózom az óvónéninek, mert nagyon jól kezelte a helyzetet: 
