Sziasztok!
Tettem fel egy új oldalelemet,hogy tudjuk kik olvasnak minket rendszeresen. Ha van kedved,írd fel magad te is.Példát statuál nekünk a Kati néni!

Egy napom

Napsugaras jó reggelt mindenkinek!

Én nagyon élvezem ezt a jó időt,és nagyon örülök neki.Anyáék is,mert nem kell fűteni.Spórolnak nekem valamire,ezt már kiszagoltam .

Kati néni voltam nálad és Te nem voltál otthon,és a telefont sem vetted fel.Ugye nincs baj?Látod itt állunk bebocsáttatásra várva. S.O.S. jelentkezz!Aggódunk ám!

Miután aggódtam Kati néniért, elmesélem, hogyan telnek a napjaim, mennyi minden történik velem.

Na szóval, legtöbbször ilyen mosolygósan ébredek anya és apa mellett, mert reggel 6 után nem vagyok hajlandó a saját ágyikómban aludni, és egy kis sírással mindig elérem, hogy összebújhassak velük. Ezek nagyon meghitt pillanatok, gyönyörű reggelek. Sajnos apa nem minden reggel bújik össze velünk, mert neki dolgoznia kell, hogy nekem mindenem meglegyen. Egyszer még a táskájába is belecsücsücsültem, hogy engem is magával vigyen.Mindig azt mondja, milyen édes vagyok, gondoltam, én leszek a reggeli.Persze nem fértem bele, így otthon maradtam:

Később anyával beágyazunk.Ő megcsinálja,én segítek. Ez bizony elég sokáig tart, mert sosem tetszik neki a munkám, pedig nagyon igyekszem:Ha ez megvan, összeszedjük a piszkos ruhákat.Ezt nagyon szeretem:Úúú, erre a harisnyára tényleg ráfér a mosás!
Egészen elszédültem, ki is borultam a kosárból. Gyorsan valami szénhidrátot, azt hiszem leesett a vércukrom:

Bármilyen meglepő, már egyedül is megy nekem az evés.Persze ha anya nem segítene, bizony éhen maradnék, (és nem lennék 8970gr), de szorgalmasan gyakorlok. Nézzétek csak meg jobban a taktikát. Egykézzel felcsippentem, a másikkal rásegítek, és hamm!

Anya kezdetben mindenféle pürékkel traktált, de nekem az ő reggelije jobban tetszett, így én is azt kapom, amit ő. A vajas kenyér nagy kedvencem, meg a virslit is szeretem meleg teával. Levezetésként meg valami finom gyümölcsöt kapok.

A délelőtt kemény munkával telik.Látszik rajtam ugye?:

Mivel apa azt szereti, ha anyával kettem főzünk neki, még ebben is segítenem kell:Anya, kell ebbe még valami?A kis kópé ismét előbújt belőlem.Itt jobban mutat, mint a kezemben...

Nos, ennyit az ebédről. később persze megbántam, mert az ebédem...........csak egy csupasz csont.Teljesen le fogok fogyni.Segíííítsééég.Akkor ki kapja a finom levest, főzeléket, husit?De anya, a Donna sem segített! Ez mindig bejön.Meg is telt a pocim!

Alvás után indulhat a séta!Anya megint kreatív próbált lenni:

Na ez mondjuk apa képe.

Anya szerint ez olyan, mint Munkácsy bácsi Ásító inasa-Én ezt még nem tudom értékelni, viszont....
Az avarban nagyon jól lehet játszani.Nagyon érdekes felfedezés volt.Csörgött,zörgött, még meg is kóstoltam volna, de gonoszmami nem hagyta.ennek ellenre így örültem ni:

A napom többi részét majd legközelebb,mert valami izgalmasabb is történt a hétvégén.

Búcsúban voltunk.

Az volt csak az igazi színes forgatag!Sok ember,hangos zene, ismeretlen illatok. Ismerős arcok:

ÁÁ, várjunk csak, honnan is ismerlek téged?

Jó sokat nőttél, mióta utoljára láttalak.Te vagy a Picúr Richárd,aki már nem is olyan picike.Anyáink együtt vártak bennünket,együtt élvezték a magyar kórházak híres vendégszeretetét. Én előbb jöttem, és bizony te hamar követtél, túl hamar, de helyre kis legény lettél.

Íme a kis csoport.Anya ugye megint nincs a képen,mert ő dokumentált.Amúgy Alíz néni azt mondta, p is rendszeresen olvassa a blogot.Ennek nagyon örülünk, anya és én is,tartsa meg sokáig jó szokását,és vegye fel még azt, hogy gyakrabban jelentkezik!!!

Nézzétek, csak kipróbáltam, milyen a lovacskázás:

Igaz, csak egy kép erejéig, de nem is nagyon bántam. Majd jövőre talán jobban élvezni fogom a hacacárét.

P.S.:Tegnap újabb oltást kaptam,kicsit nyűgös vagyok.Most is anya nyakában lógok és hisztizek. Próbálgatom a türelmét.Ő pedig szeretettel ölelget és próbál vígasztalni......

Mérlegelek....

Sziasztok, újabb kerek számhoz értünk, ezért küldök nektek egy nagy tüzibummot.
Kati néninek külön is a kedves sorokért:



Bár az én kedvem mostanság nem ilyen színes és vidám, és ilyen elveszetten nézek ki:


Még mindig nyűglödök a náthával, és köhögök is. Anya pedig mindenféle keserű dolgot próbál megitatni velem. Annyira rossz volt az a szer,hogy a kanál láttán is a sikítófrász kerülget, és hiába cserélte le, most már az édes se kell. Ezért az innivalóba keveri bele, amit pedig kénytelen vagyok meginni. Nyűgjeim számát szaporítja, hogy egyszerre több fogam is bújik.(hejj Kati néni, ugye nem is irigykedsz annyira...) Nyolcadik hónapos koromra 5 fogacskával rendelkezem.


Ha már ennyire panaszos a mai bejegyzés, azt is elpanaszolom, hogy anyáék rácsot szereltek a lépcső tetejére, nehogy leguruljak, mikozben tárgyakba kapaszkodva sétálgatok.



Mindezek után arra az elhatározásra jutottam, hogy bizony én is téli álmot fogok aludni.


Neki is kezdtem, és kibéreltem Apa vállát. Együtt mégiscsak jobb... Azt döntse el mindenki maga, melyikünknek is tetszett jobban a dolog...De sajnos a pocakom felébresztett, nem megy nekem a téli álom...
Jobban szeretek én virgonckodni, még akkor is ha anya megorrol rám. Csak itt súgom meg nagyon halkan, hogy a legtöbb mókában ő is benne van, és egy -egy csínytevés után velem együtt kacag.
Ja, most jut az is eszembe, hogy múlt vasárnap itt mert hagyni engem egy egész napra. A budméri mami és papi vigyázott rám, borzasztóan élveztem, hogy mindent megengedtek, és aludnom sem kellett, meg a kiságyamban sem hagytak sokáig, és a babakocsiban sem kellett órákat üldögélnem, mert anyának más dolga van. A mami szinte egész nap a karjában tartott, a papa pedig sétálni vitt és játszott velem a szőnyegen. Hát igen, ez minde nagyon szép és jó volt, de azért van az anyánál valami, amit én a világon mindennél jobban szeretek.Na AZ, hiányzott.


Amikor haza értek, huncut módon, vagy éppen büntetésből, inkább apa karjaiba ugrottam először. Szegény Anya majdnem elbőgte magát, de megérdemelte, amiért ilyen sokáig hanyagolt engem. Meg is ígérte, hogy mostanában nem fog ennyi időre lepasszolni.Sőt, ha lehet, semennyire se!!!!!!!!! Mondanom sem kell, napokig tartott, mire visszaálltunk a megszokott napirendre.
Nézzétek csak, milyen gyönyörűség van a házunk előtt:
Anya szerint pont olyan, mintha virágba borult volna, nem pedig a télre várva megválni készül a gyönyörű"ruhájától".


Zárásként küldök nektek egy hamisíthatatlan Emma mosolyt: