Áttörés

MA aztán elememben vagyok! két dicséret egy napon.Egy Emma miatt, egy miattam.MA reggel újabb bókot kaptam, hogy mennyire megváltoztam, és valósággal kivirultam az elmúlt hetekben. Olyat is kaptam, hogy mennyire irigylésre méltó az életenergiám, a vidámságom.Vááá!csak tudnák, milyen nehezemre esik ráállni a mérlegre, és szembesülni a fekete-fehér igazsággal, és küzdeni a nadrág cipzárjával, hogy beleférjek a nacimba.Minden hétfőn eltervezem, hogy nincs több nasi, nincs több pótvacsi, de mikor pozitív visszajelzést kapok, elgondolkodom, melyik képnek is akarok leginkább megfeleni. Annak ami bennem él önmagamról, vagy amilyennek a környezetem lát engem. Lehet, hogy túl magas a mérce, amit magamnak állítok? Nem tehetek róla, szörnyűnek látom magam. Ilyenkor aztán jó mélyre süllyedek az önsajnálatban.....Kövér?Sovány?Vagy csak feketén-fehéren önmagam?

A poén csak az, hogy mindegyik visszajelzést csajoktól kaptam, így duplán örültem,mert tudom, hogy így komolyan vehetem őket,és nem üres szóvirág.Azt hiszem elhiszem őket! na Bumm! Volt egy jó napom:))))

Való igaz, hogy elmúlt a pólós-melegítős-babázós időszak, hiszen Emma megnőtt, okos lett, és jól haladunk a bölcsiben.Én sem ülök naphosszat itthon, és bizony jól esik kimozdulni, még ha nem is szórakozásból áll a nap, még ha el is fáradok, még ha adódnak is nehéz helyzetek, könnyen veszem az akadályokat, mert úgy hiszem, stabil háttérországom van Emma és Apa személyében.

Emma már nem sír reggelente az elváláskor,sőt, a puszimért is úgy kell visszahúznom, szépen és jól eszik.A cicit nehezen ugyan, de elengedte. Én még nem engedtem el őt, és reggelente azért megengedem neki, hogy szippantson egyet-egyet belőle.

Nehéz is lenne nemet mondani, mikor árgus szemmel lesi a pillanatot, mikor lekerül a hálóing, és még nincs rajtam a cicibugyi. Olyankor mint egy kis villám lő ki, és tapad a keblemre.Egy kicsit ebből, egy kicsit a másikból, és ilyenkor jól indul a napja.

Anyám azt mondja, ne adjam neki egyáltalán, de azt hiszem, nem csinálok rosszat a reggeli kis örömködéssel.

Emma nem szeretett menni az oviba, mert volt egy kislány, aki nagy örömében jókorát csapott reggelente Emma fejére, vagy ahol érte.Nem csak Emmával csinálta ezt, hanem minden gyerekkel.Tudom, nem akart rosszat, de anyai szívem beleremegett, hogy az én édesem sírással/pofonnal kezdi a napot. Tudom, csúny a vagyok, és nem illik ilyet csinálni, de bizony otthonról úgy indítottam útnak, hogy ha a kislány bánt, bizony csapjál te is oda, ne hagyd magad.

Az én Okoskám rám nézett, és nagy komolyan megjegyezte, hogy nem szabad verekedni, mert az csúnya dolog.

Azért rém büszke voltam, mikor másnap reggel beléptünk, és a kislány szaladt felénk, Emma kinyújtotta a kezét, ellökte magától, és azt mondta:Nem fogsz bántani!

ÚÚÚúgy örülök, hogy megvédte magát!

MA pedig ismét hatalmas dicséretet kaptunk! Emma aludt az oviban!

Hurrá!Hurrá!Hurrá! Hát nem ügyes az én Drágám?Nagyon büszke vagyok rá.Így nem kellett letennem délután aludni.Óvónéni azt javasolta, ne is tegyem már le amikor hazaérünk, mert akkor ez fog rögzülni benne.Véleménye szerint pár nap után be fog állni az új alvási rend nála.

Most már hiszek neki, mert sokat segített, hogy leszoktunk a cicin alvásról, ötleteivel segített a beszoktatáskor, és a közösség tényleg jó hatással van az én pici lányomra.

Apa néha elkeseredik, mert amikor ő megy Emmáért, Emma gyermeki őszinteséggel kijelenti, hogy bizony ő anyát várta, nem apát.Imádott mamájának sem örült annyira, amennyire nekem szokott.

Jóó, tudom, hogy apának ez rosszul esik,de ha itthon vagyunk, gyakran keresi apa társaságát, szeret rajta lógni, játszani vele. Ez igazi kárpótlás nem?

Sírok és nevetek

Itt kornyadozom a gép előtt, míg Emma és apa békésen sziesztáznak a puha, meleg ágyikóban.

Sírni támadt kedvem, mert Emma már harmadik napja cici nélkül alszik, létezik. A keserű kence remekül beválik, sok esetben már az is elég, ha figyelmeztetem, hogy vigyázz, a cici keserű, és szegénykém már nem is próbálkozik. Azt nem mondom, hogy teljesen lemondott róla, mert továbbra is gyűrögeti, de kis hiszti után, képes elaludni. A hisztik alatt ingadozik az elhatározásom, de mire odáig jutok, hogy egyefenevigye, már mélyen alszik, én meg kissé csalódottan visszagyömöszölöm a bögyöm a helyére. Örülnöm kéne, hogy ilyen könnyen le tud válni rólam, de nekem akkor is rémesen nehéz elengednem őt.

Az oviban még mindig nem alszik, ezért az óvónéni javasolta, hogy hozzam el ebéd után a gyereket, mondván, hogy zavarja a többi gyereket, és mivel ennyire sír, bizi megutáltatom vele az óvódát.Terrrrrmészetesen nem kötelező, ez csak javaslat, és majd ha otthon megtanul aludni, akár ott is maradhat délután is gyermek.

Csak éppen az a helyzet, hogy ez nem megolható, nem kivitelezhető számomra, ugyanis sem időm, sem kedvem rászoktatni erre a luxusra. Ha nem lett volna muszáj, be sem adtam volna az oviba,mert annak a pár órának, amit ott tölt, nem látom értelmét.

Persze amikor hallom, hogy ordít a gyerek, mert nem akar ott maradni, haza akar jönni, anyával akar maradni, vérzik a szívem, de eljutottam odáig, hogy már nem állok az öklömet rágva az ajtó előtt, azt hallgatni, hogyan bömböl, hanem sarkon fordulok, és irányba vágom magam.

Jó lenne hazamenekíteni, de azt hiszem, hiába húznám az időt, úgyis csak ide jutnánk 3évesen vagy6 évesen.....

Apa azt mondja, jobb lett volna várni még fél évet, hogy akkor okosabb, értelemesebb, de nem értek egyet vele. Sajnos szokni kell az életet, örökre nem tarthatom magam mellett.

Apa a cici miatt is morci, de azt hiszem, csuda luxust biztosítottam azzal, hogy ilyen hosszú ideig szopizhatott a kis Hercegnője.

Ő persze igyekszik kompenzálni, minden földi jóval kényezteti, nincs olyan amit ne adna meg neki. Autózik vele, játszanak, olvasnak, lovacskázak, mesét néznek míg haza nem érek, de teganap azt hiszem túltett önmagán. NA mit hozott Emmának?
Legutóbb akkor volt ilyen izgatott, mikor a babakocsit szerelte összeEmmának?...

...Vagy magának?

Visszatérve az ovira, Emma elszenvedte élete első attrocitását, mert egyik kislány elég rendesen megharapta a kis ujjacskáit. Azt mondjuk nem értem, hogyan került a másik gyerkőc szájába, a baj megesett. Anyám szerint szólni kéne a kislány szüleinek, de szerintem teljesen fölösleges, mert Emma sem kisangyal. Láttam, amikor egy kiadós hiszti alkalmával szétrúgta a fél termet, és az óvónéninek is jutott az ütlegből.Javára legyen mondva, mosolyogva leszerelte Emmát, és azt mondta, nincs ezzel semmi gond, hozzá vannak szokva a dologhoz. Azt hittem Emma igazi szörnyike,de megnyugtattak, hogy két napig volt csak ilyen duli-fuli, és nem csak ő ilyen.

Pár napja összetűzésbe kerültem egy ismerősömmel, aki megalapozatlanul és meggondolatlanul azt állította, hogy "egészbólyaztbeszélihogy milyendurvaalányod". Eléggé a bögyömbe lépett vele, nehezen léptem túl rajta,(pláne az apu), de megvontam a vállam és meggyőztem magam, hogy inkább boxoló legyen, mint boxzsák, és csak az tesz ilyen felelőtlen kijelentést, aki elhamarkodottam ítél, nincs tapasztalata, és legvégül jó nagyot akar rúgni rajtam, mikor ilyen ingatag állapotban leleddzem. Bocsánatot kért ugyan, de mostanság elég érzékeny vagyok minden Emmával kapcsolatos dologra.Sorry.

Emésztgetem magam azon is, hogy míg Emma sírdogál az oviban, én jól érzem magam az új közegben, tetszik az új hely, az új imeretek, kihívások, de meg kell találnom az új önmagamat.

Apát külön megdícsérem, amiért két nőci hisztizését is jól kezeli, és van energiája mindkettőnk lelkének ápolására.Fenébe, már megint jól vizsgázott! Most aztán fel van adva a lecke!

Sajnálom, hogy ilyen lehangoló bejegyzést sikerült összehoznom, legközelebb vidámabb leszek, ígérem.

Még mindig ovi

Már harmadik hete járunk oviba, de alvás ügyben még mindig nem jutottunk előre.

Elkövettem azt az óriás hibát, hogy Emma csak cicivel tud elaludni. Sosem gondoltam, hogy ebből baj lehet,és hiába intettek, hogy időben válasszam le, nem hallgattam én senkire, csak mosolyogtam rajta, hogy majd úgyis elhagyja magától.Hát nem!
Mostanra annyira megszokta, semmi mással nem tud elaludni. Az oviban is csak ül az ágyon, játszik, bóbiskol, de a világárt sem aludna el. Ebből van a következő kis sztorink is:

Emma ül az ágyon, nézi, hogyan alszanak a többiek. LAssan őt is elnyomná az álom, de nem hagyja magát.Bóbiskolva dülöngél az ágyon, és szuggerálja önmagát:
-NEm alszom, nem vagyok álmos, nem tudok elaludni.
Mikor már eldőlne, óvónéni odalép, hogy lefektesse, kipattan a szeme,és azt mondja:
Nem tudok aludni, érted?!

Szegénykém, nevetünk ezen, de nagyon rossz lehet neki.

Ezek után meghoztam a mindkettőnk számára nehéz döntést:Leszokunk a ciciről!
De az összebújásról nem!!!

Első lépésként vettem neki cumit, amit ugyan sokan elleneznek, hogy ennyi idősen már ne szoktassam rá.Mondjuk egyet értek én is, de a rászokástól nem félek, mert csak játszik vele.

Próbáltam, hogy nem adom nek, csak fogja és simizze, de amint lankad a figyelmem, máris rácuppan az imádott cicire, és nincs szívem kicibálni a szájából.

Ma vettem egy Daum-exol nevű, körömrágás elleni, rémesen keserű szert. Délelőtt bekentem vele az ujjamat, és kóstolgattam, mennyire rémes íze van. Mondeanom sem kell, NAGYON!
Szegény kicsikém, előre sajnálom, de be fogom vetni.

Tarthattok kegyetlennek, muszáj megtennem, mert csak így fog megtanulni magától elaludni. Hosszú távon jobb lesz neki is, nekem is, hiszen kipihenten, frissen ér haza az oviból.

Tegnap reggel kicsit pityergett, amikor ott akartam hagyni, mert nem tetszik neki az alvás-téma.Pedig nem erőltetik az óvónénik, hogy aludjon, elég ha pihenget egy kicsit.
Amikor ott hagytam, sírt, én meg álltam az ablaknél, és majdhogynem én is bőgtem tehetetlenségemben:Bemenjek, kapjam fel, és irány haza?NEm hiszem hogy jó megoldás lett volna, így arrébb mentem, és negyed óra múlva újra bekukucskáltam, és láttam, hogy Emma megnyugodott, szépen játszik, így én is nyugodtan indultam a dolgomra.

Emma mostanában haragban van az apával.Nem tudjuk miért haragszik, de egyszerűen nem hajlandó foglalkozni vele. Máskor bújt hozzá, játszott vele, osztotta a puszikat, most pedig teljes zárlat van!
Szegény apa olyan szomorú, olyan megtörten néz egy-egy elutasítás után, hogy kénytelen vagyok megsajnálni.Együtt érzek vele, és remélem, Emma engem nem tesz mellékvágányra, amiért megkeserítem a cicit:-(((((((

A nagy próba előtt zárásként egy kedves mozzanat:
Ültünk a fodrásznál, aki kicsi megigazította Emma haját.Itt ott lecsipegetett egy kicsit, és jelezte, hogy már készen is vagyunk. Emma belenézett a tükörbe, fordult jobbra-balra, és kijelentette:
-Még nem vagyunk készen, folytasd!


Talpig nő!!!!