2008. június 28., szombat

AVE!

Sziasztok, hogy bírjátok a meleget? Jómagam rettenetesen szenvedek tőle, alig tudok elaludni, ezért kicsit nyűgösködöm.Ráadásként a fogam is mocorog, ezért még nehezebbek a napjaim. Hűséges alattvalóim(szüleim) nem győznek elfoglaltságot keresni nekem.

Anya ma már odáig jutott, hogy egy nyers répát adott a kezembe, hogy annak "rágjam" a fülét.




Nem sokra mentem vele, de úgy elfáradtam, hogy aludnom kellett egy nagyot:


Alvás!
Egyik reggel arra ébredtem, hogy vagy én mentem nagyon össze, vagy a szüleim ágya nőtt meg ilyen hatalmasra, mert nagyon elveszettnek éreztem magam. Egy kósza pillanatig az is eszembe jutott, hogy a forgástechnikám fejlesztése közben bizony lelöktem az Ősöket a földre, és akkor én most egyedül vagyok, és ki fog engem etetni meg babusgatni, meg minden....oáááááááááá!!
Na nem kell rögtön a rendőrséget riasztani,csak egy rossz ötlet volt.Anya galád mód épp engem örökített meg, és mikor elkezdem volna kétségbeesetten üvölteni, jött és megnyugtatott. A képen az a színes kis csomag én vagyok.

Az elmúlt hét más szempontból is emlékezetes volt: Anya szülinapját ünnepeltük. Azt mondta nekem, hogy ilyen alkalmakkor derül ki, hogy kik azok az emberek, akiknek fontosak vagyunk. Nem karácsony, nem más ünnep, hanem szülinap. Azért, mert ezt a napot csak azok jegyzik meg, akik valóban szeretnek minket. Anya sütött tortát, de én nem kaptam belőle, csak egy icurka kis kóstolót, ezért az asztalt kellett rágnom. jó kemény volt, de viszkető fogínyemnek jól esett.

(Na anya, megint elcseszted, és megint olyan képet raktál fel, amit nem is

akartál. Lassan meg kell kérnem Aput, vegye fel ő a krónikás szerepét.)


Szintén ez alkalomból megint csudacsini rucit kaptam, amiben boldogan pózoltam:
Na ennek a ruhának külön története van. Egyik délután sétálni indultunk,jó sokat tekeregtünk, mert a nagyok egy fagyit is kiutaltak maguknak, és elég későn értünk haza. Anyu kiszúrta, hogy az egyik fán valami fityeg. egész óvatosan cserkészte be, mert bármi, mondom BÁRMI rejtőzhetett benne, DEEEEEE, ez a tünemény volt. Mindenkinek nagyon tetszett, csak a feladót nem tudtuk bazonosítani. Anya jó nagy bolondot csinált magából, és nem is csak egyszer,mert olyan valakinek köszönte meg, akiknek köze sem volt hozzá. (Apa persze megint röhögött a markába, és azt mondta, anyunak legalább egészséges önkritikája van...)


Napokig tanakodtak, hogy ki lehett a rejtélyes ajándékozó. míg végre kiderült.Vera néni anyukája. Ezúttal is köszönjük szépen.


Kis városunk múlt hétvégén a szokásos motoros találkozónak adott otthont. ez alkalomból egy csomó motoros lepi el az utcákat, és elfoglalják a temető melletti rétet, ahol aztán szól a rock, a kipufogók ugatnak, sokan söröznek, és adnak a fílingnek, és a klasszikus "nefürgyéle"szlogennek hódolnak.


Szerencsére az Én Apukám csak a pólóján hordja az igét, de nem él vele.


Mi nem akartunk kimenni, mert zajos, hangos meg minden,. és persze én is csak összezavarodtam volna, hog most akkor melyik is Apa motorja, de ő hozta a hírt, hogy egy világjáró is kinn van.


Íme a járgánya:












Környezetkímélő, csendes. Hogy lóerőkben mit produkál, nem tudom, majd az apu megmondja.



Ez a bácsi vele járja a világot, állítólag kilenc nyelven beszél.Mi is megnéztük közelről a Bogival.Anya nem jött, mert épp képes dokumentációt készített:



Én igen érdeklődve figyelem, de Bogi szerint csak a "naturális parfümje" keltette fel a figyelmemet.



És láttam egy hatalmas lábat is, és ez végképp betette nálam a nagykaput, mert nekem úgy tűnt, test nem is tartozik hozzá.brrrrr

Hamar haza is jöttünk, és hiába láttam azt a sok krómcsodát, nekem a legszebb motor itt volt a házunk előtt: Ez a maci anyu öccsének a tulajdona, de igényt tartottam rá egy birkó erejéig, mondanom sem kell, én győztem: Úgy tűnik jövő héten nyaralni megyünk, addig megpróbálok még egyszer írni,remélhetőleg össze is jön. addig is minden jót mindenkinek, Puszi, Emma:

2008. június 13., péntek

Újra itt

Sziasztok, végre megint van gép, meg net, meg sok-sok élményem.
Köszönöm mindenkinek a türelmet, és azt is, hogy sürgetitet anyát, írjon még.

Szóóóval, túl vagyok a 4 hónapos oltáson is, amit nagyon rutinosan viseltem. Anya szépen leizzadt, én pedig meg sem nyikkantam. Súlyom 6730gr, és jelentem, így alig férek bele a kedvencs pancsivödrömbe:

Ja csak még egy plusz sztori:Anya ma reggel sürgős ütemben vágtázott velem a dokihoz, mert valamit látott a szám szélén, és nem tudta beazonosítani, mi lehet az. Doki bácsi jót somolygott ezen a túlzott féltésen, hiszen csak megkarmoltam magam. Na de Anya már csak anya marad ezt az Apa is mondta nekem, most már elhiszem neki.hehe

A héten itt volt Szabolcs barátom is, megsétáltattuk a mamikat, játszottunk és jót dumáltunk is. Még nem is mondtam, de a családom szerint igazi dumagép lettem. Kicsit hadarok, és így nehezen értenek meg.Persze mikor már sokadik alkalommal mondom ugyanazt, jól begurulok, és muszáj kikiabálnom a mérgemet.
Látjátok, milyen jó haverok vagyunk?


A kép minősége nem a legjobb, mert telefonnal készült, de a lényeg jól látható.Szabolcs épp arról próbál meggyőzni,hogy nem is kell nekem az a könyvecske, adjam nyugodtan neki. Sajnos nemet kellett mondanom, mert még én sem olvastam el, de ha legközelebb jön, istenpista odaadom. Addig szorgalmasan falom az oldalakat...
Van még ilyen telefonos fotó,


A minőség itt sem a legjobb, de annál értékesebb számunkra, mert ez bizony egy HÁROM GENERÁCIÓS kép. A Dédi mama nem szereti ha fényképezik, és valójában engem is csak ritkán tart az ölében, mert nehéz vagyok, de ez egyszer kivételt tett. Így a képen az Irén mami, a dédi, és én vagyok. Ugye szép? Sajnos a Dédi most nincs jól, de nagyon drukkolok neki, hogy hamar meggyógyuljon.Anya megígérte, hogy minden nap meglátogatjuk, mert nagyon örül, ha lát engem. Azt mondja, napfényt viszek neki.

Jujj, majdnem elfelejtettem a legfontosabbat! Már meg tudok fordulni, ha úgy akarom. Anya megkérte Apát, hogy készítsen rólam egy ilyen videófelvételt, és ha lesz rá ideje, fel is teszi ide, hogy meg tudjátok nézni, milyen ügyes vagyok.

Tegnap azzal is megleptem Anyát, hogy elszöktem a játszószőnyegről. Szerinte csak egy pillanatra fordult el, én az idő alatt megtettem 2 egész fordulatot, és mikor szándékozott újra rám figyelni, csak az üres szőnyeget látta. Jó nagyot rikkantott, kicsit meg is ijedtem, de szerintem ő is. Azóta sokkal jobban figyel rám, de azért a betervezett kópéságokat véghez viszem.



Most megyek, mindenkinek napfényes szép napot, Emma.