2008. június 13., péntek

Újra itt

Sziasztok, végre megint van gép, meg net, meg sok-sok élményem.
Köszönöm mindenkinek a türelmet, és azt is, hogy sürgetitet anyát, írjon még.

Szóóóval, túl vagyok a 4 hónapos oltáson is, amit nagyon rutinosan viseltem. Anya szépen leizzadt, én pedig meg sem nyikkantam. Súlyom 6730gr, és jelentem, így alig férek bele a kedvencs pancsivödrömbe:

Ja csak még egy plusz sztori:Anya ma reggel sürgős ütemben vágtázott velem a dokihoz, mert valamit látott a szám szélén, és nem tudta beazonosítani, mi lehet az. Doki bácsi jót somolygott ezen a túlzott féltésen, hiszen csak megkarmoltam magam. Na de Anya már csak anya marad ezt az Apa is mondta nekem, most már elhiszem neki.hehe

A héten itt volt Szabolcs barátom is, megsétáltattuk a mamikat, játszottunk és jót dumáltunk is. Még nem is mondtam, de a családom szerint igazi dumagép lettem. Kicsit hadarok, és így nehezen értenek meg.Persze mikor már sokadik alkalommal mondom ugyanazt, jól begurulok, és muszáj kikiabálnom a mérgemet.
Látjátok, milyen jó haverok vagyunk?


A kép minősége nem a legjobb, mert telefonnal készült, de a lényeg jól látható.Szabolcs épp arról próbál meggyőzni,hogy nem is kell nekem az a könyvecske, adjam nyugodtan neki. Sajnos nemet kellett mondanom, mert még én sem olvastam el, de ha legközelebb jön, istenpista odaadom. Addig szorgalmasan falom az oldalakat...
Van még ilyen telefonos fotó,


A minőség itt sem a legjobb, de annál értékesebb számunkra, mert ez bizony egy HÁROM GENERÁCIÓS kép. A Dédi mama nem szereti ha fényképezik, és valójában engem is csak ritkán tart az ölében, mert nehéz vagyok, de ez egyszer kivételt tett. Így a képen az Irén mami, a dédi, és én vagyok. Ugye szép? Sajnos a Dédi most nincs jól, de nagyon drukkolok neki, hogy hamar meggyógyuljon.Anya megígérte, hogy minden nap meglátogatjuk, mert nagyon örül, ha lát engem. Azt mondja, napfényt viszek neki.

Jujj, majdnem elfelejtettem a legfontosabbat! Már meg tudok fordulni, ha úgy akarom. Anya megkérte Apát, hogy készítsen rólam egy ilyen videófelvételt, és ha lesz rá ideje, fel is teszi ide, hogy meg tudjátok nézni, milyen ügyes vagyok.

Tegnap azzal is megleptem Anyát, hogy elszöktem a játszószőnyegről. Szerinte csak egy pillanatra fordult el, én az idő alatt megtettem 2 egész fordulatot, és mikor szándékozott újra rám figyelni, csak az üres szőnyeget látta. Jó nagyot rikkantott, kicsit meg is ijedtem, de szerintem ő is. Azóta sokkal jobban figyel rám, de azért a betervezett kópéságokat véghez viszem.



Most megyek, mindenkinek napfényes szép napot, Emma.





2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Te olyan vagy nekem, mint...
Te olyan vagy nekem, mint ...
a meleg eső,
mit szomjazik a tikkadt föld.

Te olyan vagy nekem, mint...
az ezüst holdsugár,
mi lámpást gyújt, ha egy vándor útján jár.

Te olyan vagy nekem, mint...
az arany nap,
mi a gyümölcsöknek fenséges ízt ad.

Te olyan vagy nekem, mint...
a selymes fűtakaró,
mi búvóhely kis bogaraknak, ha jön a hó.

Te olyan vagy nekem, mint...
a kéklő óceán,
hol tükörfényes halak úsznak ezerszám.

Te olyan vagy nekem, mint ..
egy estélyiruha,
csipkés-fodros, belebújni csuda!

Te olyan vagy nekem, mint...
tejszínhab a tortan:
nélkülözhetetlen, akár a számok az órán,

akár szirmok a rózsán,
akár felhők az égen,
akár hópelyhek a télben,

akár...

Emmanyu írta...

Köszönjük Jucánk!