Gondolom feltűnt, hogy eltűntünk kicsit a mindennapokban. 
A helyzet az, hogy eddigi, jól megszokott kis életünk felborult. Emma számára megkezdődött az OVI! Vagyis hát inkább a bölcsi, pontosabban a minicsoport.A kis ovisom:
Napok óta szoktattuk a gondolathoz, hogy ő bizony megy az oviba, és lesz ott sok játék, barátok satöbbi..satöbbi, a szokásos duma. Nagyon várta a hétfőt, amikor is kézen fogtuk, és elvittük az OVI-ba. És ott is hagytuk. Emma bátor, talpraesett, okos kislány. Imádja a rengeteg játékot, a sok szép bútort, kiegészítőt.Igazán csinos termük van, és ők az első bérlők, mivel nyáron bővült ki ezzel a szárnnyal az ovi.Íme a gyönyörű terem:
Más témában is bátor és vakmerő, íme itt a bizonyíték:
Na jóóó,apa is az, bár a bal alsó képen, ahol a pókot fogja, eléggé fura képet vág...Most fél, vagy csak pukizik?
Más témában is bátor és vakmerő, íme itt a bizonyíték:Na jóóó,apa is az, bár a bal alsó képen, ahol a pókot fogja, eléggé fura képet vág...Most fél, vagy csak pukizik?Még jó, hogy apa is velünk tartott, így egymást bíztathattuk, hogy jó helyen van, jól fogja érezni magát, nem lesz semmi gond, vigyáznak rá.
Legszívesebben ott maradtam volna, hogy meglessem, mit művel nélkülem a kisbabám.
Mert ő nekem még mindig az.....:-(
Olyan fura, hogy ilyen hamar eljött az idő, mikor nincs rám szüksége, nélkülem is létezik, rajtam kívül is van élete.
Bevallom, nekem sokkal nehezebb leválnom róla, mint fordítva.A nap során ezerszer is eszembe jut, mi van vele, mit csinál,és gyötör a kérdés, hogy vajon ő is gondol rám?
Amikor nincs lefoglalva a kezem és az agyam, akkor a legnehezebb.Úgy ölelném...
Ezen a héten már egész nap ott van, ott is alszik, azaz nem alszik, mert cici nélkül nincs alvás.
Óvónéni már odafeküdt mellé, és kérdezgette, mi kell ahhoz, hogy el tudjon aludni.Emma huncut mosollyal közölte: hááát....cici!!!! Persze azt nem tudtak biztosítani számára, így miután elunta a fekvést, felkelt a színes kis ágyikóról, és a többieket nézte, bökdöst, mikor kelnek már fel.
Kis Beste!Nem is hittem, hogy így élvezi majd az ovit.Szeret társaságban lenni, pörögni, ,pezsegni! Remélem pár hét után nem unja el a dolgot, mert akkor nem is tudom mi lesz. Talán kénytelen leszek teljesíteni apa kérését, hogy bővítsük kicsi családunkat......
A hétvégén Keszthelyen és annak közelében voltunk, és meglátogattuk a messzi papát, és párját, és annak családját.Vicces volt, hogy rajtunk kívül mindenki Erzsi és Józsi volt.Nagyon aranyos és kedves kis család, könnyű volt megtalálni velük a közös hangot.
Emma megint hamar megtalálta a Józsi papát, szinte csak rajta lógott. Volt egy kis gikszer is, Emát majdnem megharapta egy kutyus.
Eddig is hittem a hatodik érzék létezésében, ez többször bizonyítást is nyert.Ahogy az anyukámmal, úgy Emmával is összeköttetetésben vagyok. Ebben az esetben ez úgy zajlott, hogy Emma nem volt mellettem, azt hittem a papával van. Hirtelen, mit egy villám belémcsapott, hogy hol az Emma. Kirohantam az udvarra, elkiabáltam magam, éppen abban a pillanatban, amikor a kutya Emmának akart ugrani. Komolyan mondom, mitha lassított felvételt láttam volna.Nagyon lassan, nagyon tisztán. Láttam a vicsorgó kutyát, a hátán a felborzolt szőrt, és Emmát, ahogy hátraugrik, összehúzza a kis karjait.Az a pillanat, ahogy elkiabáltam magam, elég volt arra, hogy a kutya figyelmét eltereljem, Emma cselekedjen, és ne legyen semmi probléma.
Megúszta egy karcolás nélkül, de jó lecke volt neki, hogy nem minden kutyus Donna és Totó, akikkel szinte bármit megtehet, soha rá nem mordulnak. Remélem a veszélyérzetét sikerült felébreszteni, így talulságként könyveljük el a kalandot.
A nap többi része eseménytelen volt, a hazaút hosszú, Emma szinte végig aludt, de szép zárása volt úgymond a nyárnak.
Nagy esemény volt az is, hogy darazsak költöztek a nappalinkba!Egyik reggel arra keltük, hogy zsong a szoba. Amikor benéztük a nappaliba, feket felhőket láttunk.Apa egyik rémálma vált valóra, mert nagyon fél a darazsaktól.Szerencsére csak egy csípést kellett elszenvednem, a többiek megúszták.
Szomorú hír viszont, hogy a darazsak nem úszták meg élve. Nem túlzás, de a porszívó zsákja tele lett az önkényes nappalifoglalókkal. Még ma is vannak eltévedt harcos darazsak, de jelentem, mi állunk nyerésre!Hála a Raid-nek és a porszívónak!
Nem is én lennék, ha a kamerát csak az ég felé fordítottam volna. Nagyon jól elszórakoztam azon, hogy megfigyeltem a környezetemet. Jártamban keltemben újabb találós kérdésre kerestem a választ:Hányféle állatfaj lelhető fel egy repülősnapon?
