Kis Karácsony

Egyszer volt, hol nem volt, a Mecseken innen, a Dunán túl, él egy édes, szépséges majdnem kétéves kislány.Abban a decemberben is élte a gondtalan vidám kis életét, elkövette mindennapi csínyjeit,mindennapra produkált egy-egy hisztit, és egyetlen nap sem felejtette el megölelni, megpuszilgatni a szeretteit.Egy napon lenn játszadozott a konyhában, és amikor kipillantott az ablakon, valami nagyon fura dologra lett figyelmes. Valami hullott az égből, és az nem eső volt.Az esőt már ismerte, de ezt a puha, fehér valamit nem. Legalábbis nem emlékezett rá.Az anyukája azt mondta, ez bizony hó. Havazik.

Emmácska, mivel így hívták,rendkívül kiváncsi kislány volt, és egy kicsit engedetlen is,nem érte be ennyivel, így jó melegen felöltözött,és kiosont az ajtón.Odakinn hideg volt, de Emmácska nem fordult vissza a hívogató melegbe.Egész egszerűen látni és érezni akarta a havat:

Aztán arra gondolt, megnézi közelebbről, hogy vajon a kapun kívül is van e ilyen,így tovább indult. Mindig csak pár lépést haladt, de a havas táj annyira vonzotta, hogy csak későn vette észre, hogy letért a házuk előtti kis ösvényről, és eltévedt a naaaagy parkban.Szegényke már nagyon bánta, hogy nem maradt a közelgő karácsony illatával teli, meleg és barátságos konyhában, ahol anyukája készülődött a közelgő ünnepekre.

De mivel Emma egy kalandvágyó kislány volt,nem adta fel, és elhatározta, hogy azért is megtalálja a hazautat.Ment, mendegélt, lassan kezdett sötétedni is, amikor az ösvény végén egy házikóra lett figyelmes. Ó de jajj, Emma hová mész?Az bizony a vasorrú banya háza!

A banya mézes hangon csalogatta mézes kunyhójába, de legnagyobb bánatára Emma már hallott Jancsiról és Juliskáról, így aztán szedte apró lábait ahogyan csak tudta.De már így is alaposan eltévedt mesország mesés erdejében.Mivel már nagyon fáradt volt, úgy döntött, leül kicsit , és összeszedi a gondolatait.... Ázott-fázott, a kis szíve is didergett, és a hideg ellenére álomba szenderült, és álmodott.

Karácsonyt álmodott.Azt, hogy otthon van, finom illatok szállnak, és mézeskalácsot sütnek mókázva és kacagva,mert a díszítés még nem igazán megy a kis csapatnak. Azt álmodta, hogy ott van velük a Bogi, és az Erzsi, meg a Timike is, sőt a jó illatok még az Éva nénit is oda csalogatták. Olyan jó volt így készülődni.Emmácska nagyon élvezte a nyüzsgést, és az összes sütin le akarta meózni a csokimázat.
Szenteste nem csináltak nagy felhajtást, inkább csak hármasban volt a kis család. A szülők nem akarták a Jézuska-legendát erőltetni, így a karácsonyfát és az ajándékokat sem ő hozta, hanem a szeretteink, és a fát is anya és Emmácska díszítette fel.Emmának nagyon tetszettek a csillogó díszek, a világítás, és lelkesen aggatta őket az ágakra. Sajnos fenyő-illat nem lengte be a szobát, mert az anya nem hajlandó megölni egy fát sem azért, hogy pár hét után a kuka mellé tegyék, de ha hiszitek, ha nem, egy cseppet sem hiányzott az igazi fenyő.
Az ajándékokat este bontogathatta ki. Így nézett ki a fa, és alatta a sok-sok meglepi:

Apáéktól, mamáktól, Anditól, Bogitól és Timikééktől kapott mesekönyvet, meg kapott még színest, színezőt, Juca nenétől és a Gyurcitól egy csöppnyi ölelgetős babát,Anettéktől konyhai edénykéket, hogy legyen mivel utánozni az anyát, és kapott egy vasalót is az egyik mamitól, meg új kabátkát és pulcsikát, meg ugráló labdát, és persze szabadon felhasználható pénzt is. Emmácskának egy szava sem lehetett, mert annyian gondoltak rá, hogy álmában sem jutott eszébe más, amit kívánhatott volna.

Ilyen csini ruciban esett neki a bontogatás nehéz feladatának:

Egy kis olvasgatás is belefér....Anya és apa szeme gyakran összecsillant Emma izgatott sikongatásait hallva. Nekik ez volt a legnagyobb boldogság.Ésvajon mi volt a legszebb ajándék a fa alatt? Megmutatom:

Sajnos a sok meglepi között akadt két dolog is, amiről nem tudtak. Minden bizonnyal egy gonosz karácsonyi manó csempészte oda.

Az egyikben betegség volt. Apa nyitotta ki a dobozt, így ő volt az első áldozat.Volt benne fejfájás, köhögés nátha és láz. Jó magas láz.Ez jutott az év utolsó napjaira

Apa után az anya lett beteg, és anya után a kis Emmácska.Életében először dőlt napokra ágynak, először volt 39 fok feletti láza, és életében először szaladtak vele először az ügyeletre, valami komoly dologtól tartva.

A kellemetlen meglepit egy jó tündér ellensúlyozta, és szerencsére nem a félelmetes influenza vette le a családot a lábáról, hanem egy vírus, amiből elég gyoran kilábaltak. Azóta mindenki jól van.

Hát ilyen ünnepeket álmodott a kicsi lány.Jaaaa!

Minden kedves olvasónknak, és mindazoknak,akik figyelmet, kedvességet, odaadás adtak nekünk, van még egy meglepink.

Külön a Családnak, Andinak, Jucának, Barátoknak, Boginak, Gabikának,Kati néniéknek, Aliznak, Melindának, és tényleg mindazoknak, akiknek mi is fontosak vagyunk.

Itt van:

Egy recept van benne.Recept az Új Esztendőhöz

Végy 12 hónapot,
tisztítsd meg alaposan a keserűségtől,
zsugoriságtól és mindenféle aggodalmaktól.
Oszd mindegyiket 30 illetve 31 részre úgy,
hogy a készlet pontosan fussa egy évre.
Minden egyes napot külön kell elkészíteni.
A hozzávalók pedig:
egyharmad munka, kétharmad derű és humor.
Aztán tégy hozzá három evőkanál optimizmust, egy kiskanál béketűrést,
egy pici iróniát, és egy csipetnyi tapintatot.
Az egészet pedig bőségesen öntsd le szeretettel!
Az így elkészített fogást díszítsd fel apró figyelmességgel és tálald fel minden nap vidáman!

újabb tánc

Mi ismét ezzel a kis tánccal kívánunk mindenkinek Kellemes Ünnepeket!

Névnap, mikulás és újabb gyerekszáj

Kedves és Egyetlen Gabikánknak Boldogságos Névnapot Kívánunk!

December elején különös kis ünnepünk volt.Ez úgy esett, hogy a Juca nenci fejében született az ötlet, és apa szíves köreműködésével megvalósult:

Piros ruhában, nagy szakállal,és ami a lényeg, teli puttonnyal,meglátogatott minket a Télapu.

Apa azt mondta ő nagyon izgul az esti akció miatt, és tartott otthon egy főpróbát. Kiváncsiak voltak a rekciómra, és miközben elmélyültem rajzoltam, és dúdolgattam, felvillant előttem egy piros ruhás, nagyszakállú emberke, én ránéztem, és meglepődve suttogtam: Mikulááááás.

aztán megráztam a fejem, és kijózanodva felkiáltottam. APA!

Na ennyit a meglepiről. Engem aztán nem könnyű becsapni.
Később átmentünk a Bálintékoz, ahol apa igazi fellépése volt. Olyan jól sikerült, hogy Bálint nem ismerte meg az apát, én pedig voltam olyan kedves, és nem árultam el neki. Jó volt látni, mennyire megilletődött, és milyen lelkesen énekelt,beszélt a Télapunak.

Én pedig békésen üldögéltem a térdén, és élveztem a Mikulás-nap nyüzsgését.

Más téma:

A múlkorin felbuzdulva kaptunk egy újabb csokor kacagnivalót.Íme itt vannak név, szerző és miegymás nélkül, remélem senki jogait nem sértjük vele.Mentségünkre szolgál, hogy a neten is így keringenek:név, szerző és miegymás nélkül.

A gyerekek meglátásai a legjobbak...!


Vendégségbe készültünk a férjemmel, és kislányunk érdeklődve nézte,
ahogy apja felveszi a szmokingját:
- Apa, ezt a ruhát nem kellene felvenned! - szólalt meg.
- Miért nem, kicsim? - kérdezte a férjem.
- Tudod, másnap reggel mindig fáj tőle a fejed!

***

Ágyba dugtam a három és ötéves lányaimat. Átöltöztem egy régi melegítőalsóba és kinyúlt pólóba, majd bementem a fürdőszobába hajat mosni.
Ott is hallottam, hogy veszekednek. Egy ideig hallgattam, majd törölközőt csavartam a fejemre, berontottam a szobájukba és leordítottam őket. Útban visszafelé még hallottam, ahogy a hároméves megkérdezi nővérét:
- Te Réka, ez meg ki volt?

***

Hat hónapos terhes voltam a második gyerekemmel, amikor lányommal elmentünk egy kicsit vásárolni. Bementünk egy baba-mama boltba is, hogy szoknyát vegyünk nekem. A gyerek egy ideig nézte, ahogy a tükörben sürgölődöm, majd megjegyezte:

- Nagyon kövér vagy, anya.

Kedvesen elmagyaráztam neki, amit úgyis tudott, hogy egy kisbaba van
a pocimban, attól látszik nagynak. Erre pikírten hozzátette:

- És a popsidban mi van?

***

A kislányomnak egy régi kulcsot adtam játszani.
- És hol az ajtó, amit nyitni lehet vele? - kérdezte.
Azt feleltem, hogy fogalmam sincs. Ő csodálkozva végigmért, és megjegyezte:
- A kulcsot szokták elveszíteni, nem az ajtót.

***

Az üzletközpont egyik boltjában hatéves egypetéjű ikerunoka-hugaimat
lenyűgözte a számukra elérhető magasságban elhelyezett sok színes hajpánt és csatt. Egyiket a másik után próbálták fel, de hamarosan csalódottan állapították meg, hogy nincs tükör, amiben megnézhetnék
magukat. Végül egyikük ráadott az ikertestvérére egy ugyanolyan csillogó hajpántot, amilyet már a saját fejére is föltett. Aztán azt mondta:
- Maradj nyugton, hadd lássam, hogy áll nekem.

***

Fiatal kolléganőm húga még óvodás volt, amikor a tűzoltóság oktatást tartott az oviban. A bemutató után a tűzoltó feltette a következő kérdést:
- Gyerekek, mit csináltok, ha ég a kabátotok?
Megszólalt az egyik kisfiú:
- Nem veszem fel!

***

Valamelyik nap ebéd után az apám elment fogat mosni, és a kisfiam is
vele tartott. Miután látta, hogy a nagyapja kiveszi a felső fogsorát és megmossa, majd ugyanezt teszi az alsó fogsorával, azt kérdezte:
- Nagyapa, a nyelvedet is ki tudod venni?

***

Négyéves unokaöcsém, Feri szép rajzot készített a nagymamájának, és nagyon szerette volna megmutatni neki. Mivel a fürdőszoba ajtaja nyitva volt, Feri benyitott - éppen akkor, amikor a nagyi csuromvizesen, anyaszült meztelenül kilépett a zuhany alól. A kisfiú végigmérte, majd tárgyilagosan megállapította: - Nagyi, szemüvegben jobban nézel ki!

***

Egyik nap az iskolában egy fényképész csoportképet készített az osztályról.
A tanító néni megpróbálja rávenni a gyerekeket, mindenki vegyen a képből.
- Képzeljétek el, milyen jó lesz, ha majd felnőtök, előveszitek a képet és azt mondjátok, itt van Judit, ő orvos. Ez meg Gábor, ő autószerelő.
Hátulról egy vékonyka hang: - És itt a tanárnő, ő meg halott.

***

A fiam kérdezte négyévesen, mikor a lányomat hazahoztuk a szülészetről... (errefelé az a szokás, hogy egy kis vászondarabra felírják a babam nevét és a csuklójára kötözik).
- Apu, mikor vesszük már le róla az árcímkét?

***

Négyéves fiam sehogy sem boldogult a köhögés elleni szirupja kupakjával, és végül azt kérdezte: - Miért nem tudom én ezt kinyitni?
- Mert bizontsági zár van rajta, hogy gyerekek ne tudják kinyitni - feleltem.
Még egyszer próbálkozott a kupakkal, aztán azt kérdezte:
- De honnan tudja, hogy én gyerek vagyok?

***

Templomunkban áldozáskor a gyerekek nemcsak kenyeret kapnak, hanem egy
kis bort is. Istentisztelet után a pap félrehívott, hogy hétéves fiamról beszéljen velem.
- Kérem, szóljon Jánosnak - mondta szelíden -, hogy a bor után mindig áment kell mondani, nem azt, hogy ;hű, de finom-ot;

A sokoldalúság gyönyörködtet

Mostanság már nincs olyan szuper idő, mi is egyre több időt töltünk a lakásban.Vannak napok, mikor megpróbálom kifordítani a sarkaiból, máskor pedig egy szennyeskosárra fordítom minden figyelmemet. De milyen jól el lehet mókázni vele.A fantáziám szabadon szárnyalhat, és azzá válik, amivé csak akarom.

Íme egy kosárnyi gyerek:

Így Mikulás és Karácsony környékén beindul a vásárlási láz, és polcokat ellepik a csillogó, mindentudó játékok.Játékok vagy kacatok?Mert ugyan miért kell, hogy egy baba beszéljen, kacagjon vagy éppen pisiljen, mint egy igazi.Egy plüsskutyusnak miért kell tudni ugatni, farkat csóválni,éééés pisilni?És miért kell, hogy beszéljen a porszívó?És akkor mit bízunk a képzeletre? A gyereknek méretezett harci eszközökről már ne is beszéljünk....

Anya attól mászik falra, mikor egy játéknál meglátja a készségfejlesző-feliratot. Mert ezt a jelzőt ugye már mindenre rá lehet húzni, és a bugyuta szülő be is dől ennek. A kasszánál pedig mosolyogva fizeti meg érte a kemény ezreseket, hiszen kézségfejlesztő nem? Mert ugye az sokkal többe kerül, hogy leüljön a gyerkőc mellé, és ő fejlessze a készségeit azzal, hogy megnéznek egy mesekönyvet, elmondja mi van a képen és miért, esetleg az utcán, parkban sétálva türelmesen,EGYÜTT fedezzék fel a világot.

Félreértés ne essék, mielőtt elkezdtek sajnálni, hogy milyen"gyöpös" anyám van, nekünk is van porszívónk, ami ugyan nem beszél, de remekül lehet utánozni vele anyát, van formabedobóm, tornyom,építőkockám, legóm, labdám, babám, babakocsim, és nem kell neki bébibornos ruha, mert jó neki az enyém,és nem kell bébibornos bili sem, mert az enyém is megteszi, sőt néha kalapnak is. Ezen kívül imádom anya fazekait, a könyveket, a színes ceruzákat, a kifestőket, és imádni fogom majd a gyúrmát, a zsírkrétát, meg azokat a játékokat,amiket nekem szánnak meglepinek, de nem rugaszkodunk el a földtől.

Ugye milyen jól lehet maradék fából is építeni?

Ja, képzeljétek, van készségfejlesztő kütyüm is, ami beszél és mozog.Akár kettő is. Anyának és apának hívják őket. Nagy előny,még elemet sem kell sűrűn cserélni, tekintettel a környezetszennyezésre meg miegymás...

És kutyáim is vannak, akik ugatnak, morognak,pisilnek, és 21 hónapos létemre tudom, hogy meg kell őket etetni, itatni és szeretni kell őket, mert viszont szeretnek.

No lám hová jutottunk a kosártól, de anyát lehetetlen volt leállítani. Nagyon beindult. Szóval akit sértünk vele, képletesen lapozzon tovább. Anya! Te is válts már témát!

Na jól van, ott tartottunk, hogy egyre több időt töltünk a lakásban, és kénytelen vagyok ott kiélni magam, különben... ....ivásra adom a fejem.

A múlkor már ott tartottam, hogy mindent megnéztem, kipróbáltam, megpróbáltam, felmásztam, leszálltam , estem, keltem,sírtam,nevettem,sőt még a játékos polcot is kiprobáltam, apa szakított az elveivel és a Discovery-vel, átkapcsolta a tévét......., éljen a Rolling Stones...

úgy döntöttem, itt az ideje, hogy belefeledkezzem a zenébe:

Reggelenként rászoktam arra, hogy meséket nézzek anyáék ágyából.Amikor a harmadik mesét is megnéztem, már elég frissnek érzem magam ahhoz, hogy eljárjam a Miki-táncot.Aki nem tudná miről van szó, ez egy disney mese egyik gyerekcsatornán. Nem lövöldözős, túrajzolt kínai/japán mese, amik most olyan népszerűek, hanem olyan igazi aranyos kis mese Mickey egérrel, Donald kacsával..stb.

Íme a tánc Emma előadásában:

Itt az eredeti is.Sajnos magyar verziót nem találtam.

Ja, és így a bejegyzés vége felé, megmutatom, hogy ki az igazi gyerek a házunkban. Találós kérdés: Vajon ki az a valaki, aki fontos része az életemnek,imád száguldozni a határban, megtalál minden pocsolyát,mocsarat, hepét és hupát és akkor mosolyog legszélesebben, mikor így nézhet ki:

Buli

Szombaton délután buliba voltunk hivatalosak.Kis rokonom, a Krisztián 4 éves lett.Mondanom sem kell, lázas készülődésbe kezdtem.A ruhával nem volt gond, anya hamar csinibe vágott, amolyan igazi csajos ruciba.Még copfom is volt:

A gondot csak a megfelelő cipő kiválasztása okozott. Akkor most melyiket válasszam?

Úgy tűnik ez jó lesz.Jól áll ugye? Na ja, anya megint beszabályzott, és mehettem a lapos talpú, bokapántos bébicipőben.

Bezzeg ha én is négy éves leszek....
Nekem is lesz ilyen csillogó villogó tortám, és én is ilyen büszkén és lenyűgözve fogom nézni a tortát....

...egyedül és kétpofára fogom tömni a jóóó habos és édes és mennyei gesztenyetortát........és hatalmas, letörölhetetlen mosollyal fogom bontogatni az ajándékokat... ..és a tenyeremből etetem a vendégeket, jobban mondva az ujjammal....

De tudjátok mi a poén?

Hogy nem kell nekem ahhoz egy percet sem várni,hogy mindez megtörténjen, mert már megtörtént. Csillogó szemmel néztem a tüzijátékot,ettem a finom tortából, az ünnepelttel együtt bontogattam a meglepiket, etettem anyát, nenit, mamát, és akkor sem érezhettem volna jobban magam, ha az én szülinapom lett volna tartva.

Utólag és még egyszer boldog szülinapot Krisztián, köszönjük a szép estét!

Gyerekszáj,gyerekcsíny-anya tollából

Emmácska szépen, értelmesen beszél, a szavakat szépen kombinálja.Néha vicces kifejezések születnek, melyeken jól mulat a család.Gondoltam megosztok pár ilyen édes, kedves kis szösszenetet.Aztán hallottam párat a rokon gyerekektől is.Igazán tanulságosak!

Emma nézegeti a könyvecskéjét, melyben állatok vannak.Hangosan mondja amit lát:

Cica.cica faka(farka)

Kuszusz.Kuszusz faka(kutyus farka)

Boci.Boci faka

Gyorsan hátrafordul , és meglepődve kérdezi:

Emmáé?Hol ban(van)Emma faka?

Elmélkedések a bilin:

Apa.

Apa az Tibi.

Tibi?

Tibi elment atóval

Emma kakál.

Anya kakál.

Apa?Apa az szatt!

Valamelyik nap láttunk egy mentőautót, ami villogott és szirénázott is. Gondoltam, hogy elmagyarázom mit is lát. Leguggoltam és mondtam:

Emma nézd!Ott a mentő villog és úgy csinál, hogy vijjú-vijjú.Látod?
Nagy komolyan rámnéz, és szemrehányóan vagy inkább lenézően azt mondja:
Anya!Sziéénázik!(szirénázik)

Fogalmam sincs honnan vette a szót, de meglepetésemben majd leültem.

Valamit szöszmötöltem, mikor arra figyeltem fel, hogy Emma kitartóan kérdezgeti:

Anya tööm?(töröm)Anya tööm?

Mikor felnéztem, láttam, hogy egyik kedvenc poharamat szorongatja.

Már csak egy halvány nemre volt idő, és puff,ezernyi kis poharam lett.

Mire ő:

Anya, tötem!

Unokaöcsém tudott még szépeket mondani.

Nagyon éhes volt, és türelmetlenül várta, míg anyukám meghűti a levesét:

Mama,már kimelegedett a leves, kérem!

Egyszer apukájával összebújtak egy délutáni alvásra.Tesóm azt találta mondani, hogy fázik. Márkó közelebb bújt hozzá. és ki tudja, véletlenül vagy amúgy lepisilte, majd megkérdezt:

Apa fázol még?...

Anyukám mosott, Márkó mellette állt, és egy zörgő, pörgő kis játéka volt. Ráfröccsent a víz, ő meg ijedten felkiáltott:

Mama! Ez a vacak leköpött, nekem nem kell !

Már nem emlékszem melyik gyerkőc kergette őrületbe a szüleit a Géza malaccal.

Mindenkitől azt kérte énekeljék már el neki a Géza malacot, de senki sem tudta melyik az a nóta.

Mire ő:

Tudod,Bóbita Bóbita játszik, szárnyat iGÉZ A malacra.....

Másik rokon gyerek, nem mondom ki, (mert az anyuja válogatott kínzásokkal fenyegetett meg,de megéri, és muszáj leírnom őket,bocsi)

igazán leleményes kiskölyök hírében áll, meglepő felfedezésekkel:

Anyukája borotválja a lábát, a kisfiú figyelmesen nézi, majd megszólal:

Anya mit csinálsz?Le akarod kaparni a tetkódat?

Máskor meg egy kislánnyal strandolt. Fürdés után a kislány lekapta a bugyiját, hogy szárazat vegyen, mire a kisfiú:

Nahát XY, neked két segged van?

Egyszer kirándulni voltak, és mivel hosszú volt az út, tartottak egy pisiszünetet. Anyuka is leguggolt.A kisfiú szeme sarkából valami érdekes felfedezést tett:

JÉÉÉ!Anya te a fenekeden pisilsz?

Rájöttem arra, hogy Emma keveset van gyerekek társaságában, így elkezdtünk járni egy baba-mama klubba, ami mindkettőnk számára nagyon hasznos és tanulságos. Mondanom sem kell, az én kislányom a legelevenebb, a leghangosabb, és egy csomó eddig fel nem fedezett legje van. Megszokta, hogy minden körülötte forog,mindig neki van igaza, mindenki őt babusgatja.

A klubos napokon jön rá, hogy ez nem mindig így van.

Mindenki hoz játékot, amit beteszünk a közösbe, és minden gyerkőc válogathat kedvére. Emma körbejár, és minden játékot begyűjt, és visszavisz középre.Egy kislány nem adta oda, és Emma a nyomaték kedvéért meghúzta a haját.Mire a kislány lehúzott egyet neki. Emma meglepődött és visszasomfordált az ölembe....

Máskor egy 4 éves kisfiúval huzakodott. Mondanom sem kell, egy pillanat alatt úgy helyretette a fiút, hogy reagálni sem volt időm. Szegény kisfiú sírva bújt anyukájához, mi meg szépen hazajöttünk....Azért senki ne gondolja,hogy Emma egy kis szörnyeteg, mert minden csínytevése ellenére imádni való kis kobold.

A klubos összejöveteleknek, és kis barátnőjének hála, Emma villámgyorsan megtanulja a társas viselkedés szabályait,megtanulja, hogy társaságban jobb együtt játszani, mint egyedül, és az osztoszkodás nem csak "adokból"és lemondásból" áll, hanem ott van a kapok is, és az milyen jó.

Timike tündéri kiscsaj, szelíd, türelmes, és Emma örömmel tanul tőle.

Eljutottunk odáig, hogy Emma már nem követelőzik, nem szed ki minden játékot a kezéből, hanem szépen játszanak egymással. Íme a bizonyíték.

Kép egy esős nap teadélutánjáról!

Mentőakció

Mostanság ismét hozom a formámat, és mindig sikerül elérnem, hogy körülöttem forogjon a világ.
Szombaton három órán keresztül csakis rám koncentráltak a szüleim és még pár idegen néni és bácsi is.Bevallom, három órának voltak szakaszai,mikor megváltam volna a kitüntetett figyelemtől.
Az eset úgy esett, hogy elmentünk vásárolni.Kaptam nagylányos pelust, miegymást. Anya itthon kiszállt, és elkezdte bepakolni a cuccokat, én úgy döntöttem, apával maradok, és autózok még egy kicsit.Aztán anya csak annyit hallott, hogy apa hívja.Jó mérges is lett, mert azt hitte, hogy apa nem boldogul velem addig sem, míg ő kipakolja a csomagtartót.Már megint alábecsülte, mert nem ez volt a probléma.
Apa autója centrálzáras, hiperbiztonságos.És ez volt a bibi.Én elöl ültem,és apa kiszállt, hogy a másik oldalon kivegyen az autóból,de amint megfogta a kilincst, én lenyomtam a gombot, és katt! Az összes ajtó bezárt. A csomagtartóval együtt.Ez még csak hagyján, de a kulcs is az autóban maradt.Apa kinn, Emma benn.Jó felállás mi?

Először nagyon élveztem, hogy szabadon garázdálkodhatok apa féltett kincseivel, mert most végre nem vehette ki kezemből őket. Alaposan szemügyre vettem a cédéit, kicsit dobálóztam velük, mivel túl sima volt a felületük, a csavarhúzókkal és a kulccsal rajzoltam rájuk pár barázdát.Aztán a rádión olyan sok csábító gombocska volt, azokat is végig kellett nyomogatnom.Találtam pár papírt is, miért ne csináltam volna vele soooook kicsikét?Ja, hogy apának azok fontosak voltak?Bocsi apa!

Csak azt nem értettem, miért gesztikulál olyan élénken, és miért játszik cékla színben a feje, mikor én olyan jól szórakoztam.

Amikor anya kiért, és apa vázolta a helyzetet, először csak mosolygott, meg kacarászott, hogy: ugyanmá'szedd ki azt a gyereket, ha nem akarod, hogy mindent tönkre tegyen!
Nagyon nem akarta felfogni, hogy apa ha akar sem tud kiszedni, mert mindent bezártam, a kulcs az autóban, és pótkulcs nem áll rendelkezésre!
Mikor végre kezde felfogni mi a szitu, a pánikhangulat is kitört rajta. Minden létező eszközt bevetettek, hogy rábírjanak arra, hogy kinyissam az ajtót.Eleinte nem is foglalkoztam velük, mert tényleg jól elvoltam, szabadon garázdálkodtam.

A bibi akkor állt elő, mikor minden cédét megnézem, minden papírt átvizsgáltam, a csavarhúzókat bedugdostam a szellőzőbe,a kesztyűtartó ajtaját letörtem, a kulcsot kivettem a helyéről, és még sorolhatnám mi mindent csináltam. Büszke is voltam magamra egészen addig, míg be nem sötétedett, és el nem jött a lefekvés ideje. Na akkor rájöttem, hogy ez az egész nem vicc, és nem tudok kijönni a magam kreálta kalitkából. akkor aztán rázendítettem. Hozhattak nekem bármit, semmivel nem tudtak megvígasztalni, mert nekem akkor anya kellett.Anya volt, csak elválasztott minket az a pár miliméter. Milyen sok is tud lenni az!

Apa okos apa,de itt még neki sem volt ötlete. Az ablakot nem törhette be, mert a légzsákok komolyan megsérthettek volna, nem beszélve a szilánkokról. Szegény megpróbált a csomagtér felől közelíteni, de ezzel sem járt eredménnyel.

Apa nagyon szeret engem,de szereti az autóját is, és minden egyes lepattanó festékdarab, vagy más sérülés komoly szívfájdalom volt neki.

Több irányból próbáltak segítséget kérni, sok helyen eredmény nélkül.Egy pécsi zárszakértő megkérdezte milyen autó, és mikor meghallotta, hogy volvo, azt mondta, ahhoz ki se jön,mert nem tud mit kezdeni vele.

Aztán végül apa barátai jöttek, mint egy igazi mentőcsapat, és közös erővel szabadítottak ki. Hogyan?
Felfeszítették résnyire az ajtót, azon bedugtak egy drótot, amin volt egy kis horog. Megkértek, hogy akasszam rá a kulcsot. Nagy volt az izgalom, mert át kellett másznom a másik ülésre, és ha kiesett volna a kezemből, bizti nem találtam volna meg. De ügyes voltam,rá tudtam akasztani. Apa a biztonság kedvéért kívülről megfogta egy mágnessel, és kihúzta. Csiribí-csiribá!

Emma megmentődött!



Másnap reggel első dolguk volt megtanítani, hogyan nyílik az ajó.

Apró-cseprő

Mostanában sok-sok baj és baleset ér.Példának okáért túl vagyunk az idei ősz első nátháján. Anyával mindig szinkronban vagyuk betegek, és apa alig győzi elviselni a két szerelme hisztijét, de mivel ő egy igazi hős nekünk, csak tűr, és végzi a feladatát. Etet, itat, fürdet engem, és még bilizni is elvisz, ha arról van szó.

A lábam csupa kék meg zöld, a javulók már sárgulnak.Igazi szivárványban játszanak.Amikor baj ér olyan, de olyan keservesen tudok sírni, hogy anya vagy apa rögtön ott terem, ölbe vesz, ringat és puszilgat.Ilyenkor ha már nem is fáj annyira a bibi, kicsit hüppögök, hogy ne kelljen lemásznom az ölelő karok melegéből. A bibik persze azért születnek, mert sokat és gyorsan szaladok,nincs bennem félelemérzet. Kedden például a hintával csókolóztam össze, így szép kék a pofim.Olcsón megúsztam. Anya attól fél, ha valaki rám néz, azt hiszi, rendszeres testi fenyítésben részesülök, noha csak a világot igyekszem felfedezni.
A beszédem nagyon sokat fejlődött.
Már mindent tudok mondani, csak legyen, aki kitalálja mire gondolok.A színes kis könyveimben kevés olyan dolog van, amit nem ismerek.Megtanultam a mondatot:Mi ez? és Ki ez? -így már nincs akadály.A mókusskás nótát is tudom már, igaz részletekben, de tudom és kész.Tudom mondani:
mókuska,mókuska(ilyen tisztán és érthetően) leeszett, etöött a lába, dottobácsi, dottobácsi, bácsika.....nah, ilyeneket költök, ahol nem jut eszembe a szöveg.

A szép tulajdonságaim mellett(kedves, okos, aranyos, bájos....csak szerényen:)) megjelent pár gyarló is, például az irígység(na de anya!szépen írd:dolgokhoz való ragaszkodás) . Ha anya valamit a kezembe nyom,hogy adjam a Donnának vagy a Totónak, inkább beleharapok, csak ne kelljen odaadnom.
Van egy új barátnőm is, a Timike, de csak addig haver, amíg én játszhatok a játékaival, de ő nem nyúl az enyéimhez. Akkor aztán vad visításba fogok, és kitartóan ismételgetem:Emmáé!Emmáé! Szabolccsal is ezt játszottuk múltkor.De azért a játékra is jutott idő:

Na mondjuk ez is új dolog, hogy elkezdtem Emmaként gondolni magamra.Talán ez az öntudatra ébredés jele?
Mostanában apával is egyre több időt töltök, és kár hogy nem látjátok, hogyan ragyog az arca, amikor megfogom a két fülét, közel hajolok hozzá, és azt mondom:szííííaa apaaa! Akkor persze nem ragyok, amikor lepihen aludni, és úgy ébresztem fel, hogy a legnagyobb kockámmal kopogtatom a fejét. Aztán szoktunk hancúrozni, meg repülőzni, és utána úgy elalszom, mint a tej. Anya addig kinyúlva figyel minket, és megpróbál lazítani kicsit, de folyton tördeli a kezét, és jajj meg jujj, meg vigyázz vezényszavakkal zavarja meg játékunkat...


Nem tudok haragudni rád úgy igazán! Pedig lehet olyat tettél, amiért másnak nem jutna a bocsánatomból!
-ez a mondat a lennt idézett szövegből való.
Anya ezt a mondatot kiragadta a szövegből, mert az elmúlt időszakban tettem pár dolgot,amitől tényleg kiborult.
Például, amikor egy hiszti alkalmával a kemény könyvemmel úgy szájba vágtam , hogy rögtön duplájára dagadt. Anyának sírni támadt kedve, apa meg gömbölyűre nevette magát, és azt mondta anyának: mit vagy oda, más sokat fizet azért hogy ilyen szexi szája legyen.

Aztán legközelebb meg hátra vágtam a fejem, és úgy arccsonton találtam, hogy megjelentek a klasszikus kis csillagok a feje körül. Na akkor aztán tényleg kiakadt, és 10 percre(apa szerint volt az fél óra is) elmenekült a közelemből,hogy lehiggadjon.

Azért ennyire nagyon szeretem ám:

Na ne aggódjatok, az apa sem menekült meg!
Anya a porszívó fémcsövével próbálta kikotorni az ágy mögé rejtélyesen lepotyogott dolgokat, apa az ágyon feküdt, én meg lesben álltam, hogy anya milyen kincsket szed elő. Sejtitek már? Letette a csövet, én felvettem, de nehéz volt és leejtettem!!!Hoppá! Hogy apa feje pont a cső alatt volt, arról én ugye nem tehetek? Akkorát koppant, hogy anya ijedtében mindent kiejtett a kezéből, mert azt hitte engem ért baj, de apa arca volt fehér, és a homlokán egy naaaagy piros púp.
Gondolhatjátok milyen szééééép látvány volt.

Reszkess Apa!:

Anya netezés közben talált rá egy részletre, nem tudja honnan származik, ki a szerzője, de úgy megtetszett neki, hogy úgy gondolta, megosztja veletek is.Mostanság már csak ilyen közlékeny.

Azt mondja vannak benne olyan részek, amelyek rám és apára is vonatkoznak, de ő sosem kételkedik abban, hogy szeret minket, bármilyen morci is néha.És igen, a szeretet bonyolult és összetett dolog, de ettől olyan jóóóóóóó:

-Szeretsz?
-Nem tudom
-Miért nem?
-Nem vagyok biztos!
-Kételyek?!
-Azok
-Akkor mit érzel?
-Ez bonyolult!
Néha hiányzol, nem bírom ha nem vagy velem
Szükségem van a jelenlétedre, még ha nem is nézek rád.
Néha ellöklek mert félek! Megijedek tőled, pedig nem bántasz!
Néha futnék Veled akármeddig, akárhova... csakhogy együtt lehessünk!
Néha úgy érzem nem jó ha itt vagy, vagy nézel, mert elvársz dolgokat!
Lehet hogy nem tudom megtenni!
A szívem meghasad, mikor mással látlak, de nem szólok egyetlen szót sem... Csak elsétálok! Néha utálom ahogy kinézel! De ezt se mondom soha! A lényed kárpótolmindenért!
Nem tudok haragudni rád úgy igazán! Pedig lehet olyat tettél, amiért másnak nem jutna a bocsánatomból!
Néha ha rád gondolok sírok, néha nevetek, néha ordítok aztán megint ott van a mosoly az arcomon!
Lehetne egyszerű...de nem, ez bonyolult!
-Akkor szeretsz?
-Azt hiszem...


"

Anya nosztalgiája

Hellóka, iwiw üzenőfalon volt ez a kis szöveg, és anyát annyira megfogta, elgondolkodtatta, hogy úgy gondolta, Ti is szívesen nosztalgiáznátok kicsit:

Akik 19xx előtt születtek, azok valódi hősök, olyasféle igazi hollywoodimindent túlélő fenegyerekek. De tényleg!
Gondolj csak bele, 19xx előtt születettek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk.

Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban,sőt még biztonsági öv se nagyon, viszont bizton tudhattuk, hogy a gyerekágyak festékében akadt bőven ólom. A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk, nem hogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Azért az nem volt semmi.


Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan azásványvíz. Én speciel sokáig kevertem a szódavízzel. Azt hittem az ugyanaz. Szúr-szúr. Semmi különbség a kettő között, miért pazaroljak hát rá külön szót.Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Igen, ki.Egész nap kint voltunk, a szüleink, pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk! Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiásroham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű egyenes ági rokona. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak.

Sőt! Ha az erősebb elgyepálta unalmában a kisebbet és gyengébbet,az is rendben volt. Ez így működött, és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem.(- Kisfiam, bemegyek az iskolába, az nem lehet, hogy téged mindenki Rambónak csúfol / - Hagyd csak anya, ez az én háborúm!)

Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy McDonalds-on edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátraszaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk a zsíros kenyérre, a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek bele),az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele) és mégis itt vagyunk.
A kakaóban nem volt A, B, C, D és E vitamin, viszont "bedeko"-nakhívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk,ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt, a WC pereme alatt, pedig a baktériumok ezreinek a kolóniái telepedtek meg a még háborítatlan nyugalomban, a preDomestos korban.

Volt néhány barát, aki már ismert olyat, akinek videója volt, vagy esetleg spectruma (az egyfajta számítógép volt), de szó sem volt Playstationról, Nintendóról, X-Boxról, Videójátékról, 64 tévécstornáról,műholdról és kábeltévéről, filmekről, DVD-röl, Surround Soundról,Internetről, Fitness-Club kártyáról vagy mobiltelefonról.
Viszont voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pinpong asztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek. Nem kellet megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülök autóval... Mégis itt vagyunk.
Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult.
Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld,amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette ajátékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, másj átszótársakat kereshetett magának.
A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy,mintha már sohasem akarnánk megállni.

Ha egy tanár nyakon vágott,nem szúrtuk le egy késsel és nem pereltük be, és nem sírtunk otthon aszülőknek.
Sőt! Ha lehetett, el se mondtuk. Ismertük a törvényt, és ha vétkeztünk,szüleink nem álltak mellénk.Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a kötelesség, a bűntudat, a jóérzés, a felelősség.Ismertük ezeknek a szavaknak a mélységét.Ezek voltunk mi.

Hősei egy letűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak. "

Ez meg az

Szia Mindenkinek, és köszi azoknak, akik szavaztak Rám a fotópályázaton. Be kell vallanom, óriási csalódás volt az oldal és a rendszer, mert számtalan visszajelzést kaptunk, hogy nem tudnak szavazni, mert folyton hibaüzenetet kapnak. Billentyűzetet ragadtunk, és írtunk a szervezőknek, és meglepően hamar választ is kaptunk, mely szerint-jobb, ha bemásolom a levelet:

...Az azonos esélyek megtartása érdekében egy e-mail címről illetve egy IP-címről hetente egy szavazatot tudunk elfogadni. Számítógépes rendszerünk ennek megfelelően szűri a beérkező szavazatokat. Amennyiben Önnek változó (dinamikus) IP-címe van, elképzelhető, hogy pár nappal korábban egy olyan felhasználóé volt ugyanez az IP-cím, aki szavazatot adott le róla. Kérjük, tájékozódjon Internet-szolgáltatójánal az IP-címek kiosztásáról (fix vagy dinamikus). Sok esetben az ugyanazon vállalatnál dolgozóknak is azonos az IP-címük, ami szintén a szavazás akadálya lehet.. Köszönjük megértését...

Hát ennyit az azonos esélyekről. Már nem fotómodell leszek,(bár ez a kép....)

hanem világhírű zongorista. Már kottából játszom, és a végén lapozok is:

És különben is már nem a hernyó, hanem a csiga a menő nálam. Anyának és apának is folyton bigabigát kell csadzsumolnia(rajzolnia) nekem. A rajzolás annyira a kedvencemmé vált, hogy minden üres felület kihívás.Így esett áldozatul a konyha fehér fala is. Most az én kis graffitim díszíti. Majd hozok képet is!

Az elmúlt hétvégén ismét megrendezésre került az immár hagyománnyá vált szüreti csirkepaprikásfőző verseny.Mi is kilátogattunk, de a versenyen nem indultunk.Jobb szeretünk mi otthon főzöcskézni, de mivel otthon nem elég nagy a bazár, azt azért megnéztük:

Egész csapatot vittem magammal.Jött a két mamim, meg egyik papi is, és.... ...Még a körhinta is forgott, ha nem is körülöttem, de velem:Igazi vidéki kislányként, rögtön traktorkormányt ragadtam, de ha jól megnézitek, igazi büszkeség akkor ült ki az arcomra, amikor motorra pattantam:Aztán meg kipróbáltam a szerencsémet, és horgásztam egyet a mamával.A csoportképen, mint látjátok, egy nagy zöld lufival díszelgek. Ennek külön története van: Amikor kiértünk a rétre, láttam, hogy szinte minden kisgyereknél ilyen valami van, és én is rögtön akartam egyet.Azt hittem labda.(ada). Aztán fel lettem világosítva, hogy ez bizony nem labda, hanem lufi.Akkor lett igazi kacagás, mikor áhitatosan kinyújtottam a kezem, és azt mondtam: Aaaaanyaaaa!lupit! Sajnos nem jön át az igazi hangsúj, de higyjétek el, olyan hangon kértem, hogy a körülöttem állók mind akartak venni nekem egyet.Én persze eggyel is beértem.A motorozásról annyit, hogy rendeztünk egy családi gyorsulást.

A három grácia: Emma, Krisztián, Bálint, a kis unokatesók.