Ez meg az

Szia Mindenkinek, és köszi azoknak, akik szavaztak Rám a fotópályázaton. Be kell vallanom, óriási csalódás volt az oldal és a rendszer, mert számtalan visszajelzést kaptunk, hogy nem tudnak szavazni, mert folyton hibaüzenetet kapnak. Billentyűzetet ragadtunk, és írtunk a szervezőknek, és meglepően hamar választ is kaptunk, mely szerint-jobb, ha bemásolom a levelet:

...Az azonos esélyek megtartása érdekében egy e-mail címről illetve egy IP-címről hetente egy szavazatot tudunk elfogadni. Számítógépes rendszerünk ennek megfelelően szűri a beérkező szavazatokat. Amennyiben Önnek változó (dinamikus) IP-címe van, elképzelhető, hogy pár nappal korábban egy olyan felhasználóé volt ugyanez az IP-cím, aki szavazatot adott le róla. Kérjük, tájékozódjon Internet-szolgáltatójánal az IP-címek kiosztásáról (fix vagy dinamikus). Sok esetben az ugyanazon vállalatnál dolgozóknak is azonos az IP-címük, ami szintén a szavazás akadálya lehet.. Köszönjük megértését...

Hát ennyit az azonos esélyekről. Már nem fotómodell leszek,(bár ez a kép....)

hanem világhírű zongorista. Már kottából játszom, és a végén lapozok is:

És különben is már nem a hernyó, hanem a csiga a menő nálam. Anyának és apának is folyton bigabigát kell csadzsumolnia(rajzolnia) nekem. A rajzolás annyira a kedvencemmé vált, hogy minden üres felület kihívás.Így esett áldozatul a konyha fehér fala is. Most az én kis graffitim díszíti. Majd hozok képet is!

Az elmúlt hétvégén ismét megrendezésre került az immár hagyománnyá vált szüreti csirkepaprikásfőző verseny.Mi is kilátogattunk, de a versenyen nem indultunk.Jobb szeretünk mi otthon főzöcskézni, de mivel otthon nem elég nagy a bazár, azt azért megnéztük:

Egész csapatot vittem magammal.Jött a két mamim, meg egyik papi is, és.... ...Még a körhinta is forgott, ha nem is körülöttem, de velem:Igazi vidéki kislányként, rögtön traktorkormányt ragadtam, de ha jól megnézitek, igazi büszkeség akkor ült ki az arcomra, amikor motorra pattantam:Aztán meg kipróbáltam a szerencsémet, és horgásztam egyet a mamával.A csoportképen, mint látjátok, egy nagy zöld lufival díszelgek. Ennek külön története van: Amikor kiértünk a rétre, láttam, hogy szinte minden kisgyereknél ilyen valami van, és én is rögtön akartam egyet.Azt hittem labda.(ada). Aztán fel lettem világosítva, hogy ez bizony nem labda, hanem lufi.Akkor lett igazi kacagás, mikor áhitatosan kinyújtottam a kezem, és azt mondtam: Aaaaanyaaaa!lupit! Sajnos nem jön át az igazi hangsúj, de higyjétek el, olyan hangon kértem, hogy a körülöttem állók mind akartak venni nekem egyet.Én persze eggyel is beértem.A motorozásról annyit, hogy rendeztünk egy családi gyorsulást.

A három grácia: Emma, Krisztián, Bálint, a kis unokatesók.