Szeptember

Az elmúlt időszakban nagyon eltűntünk, de senki ne aggódjon, jól vagyunk, csak élvezzük a jó időt, és gyakran vagyunk a szabadban. Télen úgyis beszorulunk a szobába, és lesz idő a gép előtt ülni.
Az elmúlt hetekben sokat nőttem, kicsit talán híztam is.Remekül megtanultam járni, szaladni.Már nincs akadály.Mindezek ellenére még mindig gyakran kéretőzöm az anya vagy az apa ölébe, mert ott érzem megam legjobban, csakhogy anya gyakran panaszkodik, hogy nehéz már neki a popókám, és van saját lábam, álljak meg azon. Csak azt nem értem, hogy ha kicsit távol vagyok tőle, rögtön keres, és az ölébe vesz.Akkor mégsem lehetek nehéz....

A beszédem is rohamos fejlődésnek indult, és már nem csak anya és apa érti, mit akarok mondani. Sokszor előfordul, hogy felcserélek egy-egy szótagot, a család nagy vígasságára, máskor meg komoly feltörést okozok nekik ezzel. Például anyát az őrület határára sodortam, mikor fél délelőtt sírtam és toporzékoltam , és egyre azt hajtogattam, hogy OCU-OCU, mire anya rájött mit akarok. Előző nap megnyalhatam a cukros poharat, és én a cukrot akartam újra megkóstolni. Nagy volt a megkönnyebbülés. Ugyanezt eljátszottam a pacim, anya pacim kifejezéssel. Anya ugye a paci szó után szabadon a pacira gondolt, én viszont egyik sapimon levő macira gondoltam, és azt kértem. Tudok macit és pacit is mondani, de a paci az paci, és a maci is paci nekem, és a világért sem mondanék rá mást.

Hasonló édes kis szavaim:

Fumi-cumi:, pedig tudok cicát mondani, így a cumi is menne, de így jobban hangzik
punki-krumpli
czadzum-rajzol
feme-szeme:néha azért a sz betű sz marad,és szépen mondom
sző_ő-szőlő
ga_amb-galamb
foni-telefon
pici-pisi
fepszi-fekszik
fepü-feküdj le: anyának szoktam mondani, ha cicit akarok
faffa-szappan

Itt is van egy szappanos videó.

Címe:Emma kiszagolja a szappant



Egész mondatokat is tudok már mondani:
Apa...vagy akárki....elment.
Itt volt a mama
Szia....akárki neve...
cipe üü-szépen ül.
nem bijjom
Na ennek a cipe ü-nek külön sztorija van. Anya trenírozta a kutyákat a szépen ül paranccsal. Donnának nagyon szépen megy, és a Totó is ügyes már.Én addig anya lába körül játszottam, és anya azt hitte, nem is figyelek oda.Másnap kiszöktek a kutyák,én meg felemeltem az ujjam, ahogy anyától láttal, és sűrűm ismételgettem a kutyusoknak, hogy cíípeűű, cííípeűű.Pár perc kellett, mire megértették, hogy mit is mondok, és mit akarok elérni,a kutyák előbb megértették, mint anyáék, mert a Totó illedelmesen fenékre is tottyant.

Anya megpróbálta megörökíteni a pillanatot, de aki próbált már izgő-mozgó gyermeket, és egy még izgágább kutyát videóra venni, nem fog megszólni a minőség miatt.Kérlek próbáljatok a lényegre koncentrálni:


Ja, és hozzá kell fűzni azt is, hogy lám, nem a farkánál fogva húzom a kutyust. Remélem megelégedéssel szemlélik vagy ebbe is belekötnek majd?

A sztori úgy esett, hogy a Kati néninek és a Feri bácsinak van egy oldala a farm.hu-n, ahová feltöltötték azt a videót, ahol a Bolygóval ismerkedek. (Ha van kedvetek, kukkantsatok be hozzájuk, Bolygót keressétek.)
Két megszállott vagy inkább elvakult állatvédő írt ám hideget meg meleget szegény Kati néniéknek, hogy ez milyen gonoszság, meg milyen rosszul bánnak azzal a kutyával, és mindig csak a kutyára szólnak, de a gyerekre(RÁM) nem, meg hogy szegény kutya le is bénulhatott volna mikor a farkát húztam. Nem mondom, marha nagy erő van bennem...kackac.Biztos csak papíron olvastak a kutya-gyerek kapcsolatról.

Azt már nem is sorolom fel, mi mindent tudok mondani, mert igen bő a szókincsem.Itthon le is lett tiltva minden szitkozó és káromkodó kifejezés.Ha anya néha meg is feledkezik erről, csak "lábujjhegyen" teszi, hogy meg ne halljam.

Amúgy képzeljétek csak, megint kaptam oltást, egyszerre kettőt, ami nagyon megviselt.Napokig rosszul éreztem magam, és lázam is volt, de vígasztal a tudat, hogy mostanában már nincs több oltás,nincs több böködés.Hurrá!

Mostaság vettem fel azt az új szokást is, hogy ha lehetőségem van, megszököm anya elől.Ezért aztán zárni kell az ajtót és a kaput is, mert az udvar még csak hagyján,de az utca már veszélyes terep. Van egy albérlőnk, a Bandi. Közös udvarban lakik velünk, és hozzá is el szoktam szökni. Anyától ellestem, hogy mielőtt valahová bemegyünk, csengetünk vagy kopogunk. Így én átosontam a Bandihoz, bekopogtam, és mivel nem nyitott elég gyorsan ajtót, kiabáltam neki:Baaaaandííííí.
A mamánál pedig a csengőt szoktam nyomni.Gondolkodott is rajta, hogy ki kéne kötni.....

Jaaa, és a papa megtanított pittyegni.Mi a pittyegés?Anya szerető gonddal nevelgette a hajnalkáit, ami be is futotta a kerítésünket.Papa pedig megmutatta, hogy csak össze kell nyomni a kis bimbókat,és.....pitty, na abból sem lesz többé virág.Szerintetek anya örült ennek?

Húú,elszaladt az idő, pedig mondandóm még ezer lenne, de majd holnap sztorizunk tovább. addig is türelem,hamarosan jelentkezem. Emma