Vagyunk még!

Ismét kivontuk magunkat pár napra a forgalomból, és sztrájkoltunk az írással, annak ellenére, hogy kis életünk kis regénye tovább íródott. Anya ugyan hősiesen leült a gép elé, de rábukkant egy oldalra, ami mindig elcsábította, ahol ilyen szupi képeket lehet készíteni. Nem kell más, csak egy jó fotó és némi fantázia:

Emma, mint macipalánta....Emma, igazi kis majmocska...
Legszebb virágszálként(ilyen van már a hűtőnkön is!).....Jujj, nedves zsiráfpuszi....És óóóóó, anya is elcsábult.....

Remélem már értitek,hova is tűntek a bejegyzések. Amúgy a képek bal alsó sarkában a cím, ha Ti is kedvet kapnátok.......

Az idő meg van veszve, és ez nagyban hatással van ránk is. Sajnos nem tudunk még 2 napra sem előre tervezni, mert vagy túl meleg van, vagy olyannyira lehűl az idő, hogy anya azt fontolgatja idén sokadjára előszedi a meleg takarókat, hogy utána ismét elpakolja. Amikor látom, hogy gondterhelten felfújja a képét, már csak annyit kell mondanom:ajjajj..itt megint felfordul a lakás. Na nem panaszként mondom, mert mindennél jobban szeretem a felfordulást, mert amit anya csinál, mellette fel sem tűnik, hogy kiszórtam az összes játékom, kihúztam a ruhákat a szekrényből, esetleg megint lézerkardnak használom a wc kefét, vaaagy temperának az éppen aktuális étkemet.

A bibi csak akkor van, ha anya rumlija kezd eltűnni,az enyém meg egyre növekszik

Ha anya testi feyítést alkalmazna, igazán gondban lenne, mert pár hét alatt olyan sokat fejlődtem, hogy nehezen ér a nyomomba, pláne, hogy megtanultam motorozni. Jóóóó, van még mit gyakorolni, a kanyarodási és a leszállási technikán javítani kell, de....:

Mostanság pedig már nem elég a padló sem, a magasságok meghódítására törekszem. Ágy, kanapé, ülőgarnitúra, asztal, semmi nincs tőlem biztonságban.(vagy én nem vagyok abban??:))))). Odáig jutottam, hogy ha saját erőmből nem tudok felmászni,keresek olyat, amire ráállhatok. Van itt logika!Itt éppen a lépcsőn:

Anya észrevette, hogy megváltoztak a játszási szokásaim. Már nem csak hurcolom a játékokat,babákat, macikat hanem szerepet is adok nekik. Készségesen etetem, itatom őket. Ha anya pelust cserél, én is kicserélem a babáét, de legjobban az orrszívóval szeretem kínozni anya legnagyobb megrökönyödésére, és csak akkor csodálkozik igazán, mikor a művelet után megsimizem, és megpuszilom a baba kopasz fejét.

Az utánzásban odáig jutottam, hogy a minap, mikor a Donna kutyusai nem akartak enni,elkeztem velük kiabálni, sőt meg is fenyegettem őket az ujjammal. Valahogy így:

Jó, tudom ez egy kecske, de a szitu hasonló.

Anya csak ült és nézett ki a fejéből, mikor magát vélte felfedezni a jelenetben. Nagyon elszégyelte magát, mert arra gondolt, hogy egy-egy etetéskor az ragad meg a buksimban, hogyan pöröl velem,ha rendetlen vagyok. Azóta próbál nem kiabálni, nem veszekedni, hagyja, hadd menjek a saját fejem után. JÓÓÓ, ez erős túlzás, mert ha ismételten a kutyatápra kattanok rá, elég gyorsan elfelejti a fogadalmát.!!

Apa elég toleráns velem, bár őt leginkább akkor borítom ki, ha a porszívómat börrögtetem a füle mellett, vagy ha szunyálás közben tesztelem a fejét egy-egy méretes kockával..

Különben mostanság nagy a szerelem közöttünk. (anya meg sárgul) Van úgy, hogy csak akkor vagyok hajlandó aludni, ha apa is mellém fekszik. Ha éjszaka felébredek, és kicsit átmászok a nagy ágyba, akkor is apa mellé szeretek bújni:Na ki uralja az egész ágyat?:

Az apa mániám oda jutott, hogy igaz hisztirohamban török ki, ha apa elindul valahová, és itthon akar hagyni. Igazi krokodilkönnyekkel apázok, néha tévedésből panaszos aaaaaanya-aaaanya van, de a hatás garantált.Múltkor egy egész délelőttre eltűntünk, anya meg csak büszkeségből nem ragadott telefont.Szerintem nem tévedek ha azt mondom, ezerszer is felkapta a telefont, hogy namostmáraztán......Amikor haza értünk,rém elfoglaltnak tűnt, mintha nem is hiányoztunk volna. Még nem is mondtam, hogy kismadarak raktak fészket a teraszunk csücskébe, és szinte egyik napról a másikra azt vettük észre, hogy a fiókák repülére készen állnak. Apa úgy bábáskodott, mint egy féltő szülő, hogy a Donna be ne kapja a kezdő "kispipiket", ahogy én nevezem őket.

Az elmúlt napokban nem csak a bejegyzéseket hanyagoltuk, hanem Bogit és Danit is, aki idő közben ilyen nagy fiú lett: Amikor meglátogatjuk őket, nagyon oda kell rám figyelni, mert hajlamos vagyok összakeverni a Danit a kopasz babámmal, és megszeretgetem, ami nem mindig gyengéd. Anya azt mondja a Dani még kicsi, mint ez kertitörpe, én meg egészen nagylány vagyok, és óvatosan kell bánni a kisebbel, így csak nézegetem a babát.

Nos hát ezek vannak mostanában. Majd igyekszünk nem nagy szünetekkel jelentkezni. Addig is mindenkinek sok kitartást a mindennapokhoz.

És végül anya mindenkinek köszöni, aki gondolt rá, aki nem felejtette el, és megköszöntötte.

Nagy esemény

Ma éppen 16 hónapos lettem, ezért, nagylányhoz illően, életemben először, a bilibe produkáltam! Megpróbálunk rendszert csinálni belőle, bár érdekes módon anya gyomra érdekesen liftezni kezdett a dologtól.Nem értem mire a hajcihő,ha a teli pelustól nincs ilyen gondja.Na ő már csak ilyen.

Képzeljétek, a Donna kutyus babái elkezdtek szilárd ételt enni.Annyira belejöttek, hogy sokszor engem is megkóstolnak, amit nagyon nem szeretek, és még sírni is szoktam, ha hirtelen nem jut eszembe, hogy a főnök én vagyok.

Emmát megeszik a kiskutyák:

A kajáról jut eszembe, hogy a Donna is kezd szemtelen lenni.Nem elég, hogy lelegeli az epret előlem,de a kezemből is kiveszi az ÉN hamimat.Múltkor egy ízletes fasírtot vett el tőlem, amin úgy begurultam, hogy odamasíroztam az edényéhez, és megtömtem a pofim az ő tápjával!!!!!Jól bosszút álltam ugye?


Így esznek a kis vérebek:

Dagonya

Tegnap délután élveztük végre a jó időt,és anya meg én autót takarítottunk.Addig nem is volt gond, amíg a szomszéd néni meg nem hívott cseresznyézni. Nyakamig csorgott az édes gyümölcslé, de jutott a kezemre, hajamra, ruhámra. Anya ilyenen már nem akad ki, csak éppen csőtörés volt az utcánkban, és víz persze egy csepp sem volt. Na jóóó, a kútban és a medencében is lett volna, de én jobbat találtam ki.Eső után szép kis tócsa került az utamba, így abba mártottam meg a kezem, ééés a fejem is.Na ez sikeresen kiverte anyánál a biztosítékot, miután jól kikacagta magát.

Muris látvány volt, ahogy a sáros, homokos trutyi csordogált végig a fejemen.Még meg is kentem,nehogy egy rész is kimaradjon.

Sajnos kép most nem készült, de csatolok egyet.

Egy igazi ártatlan pofisat:

Gyermeknap

Május első vasárnapja az édesanyáké, míg az utolsó a gyemekeké.

Anya utána nézett, honnan ered, mi a története ennek a napnak, így most már tudom:
A Nemzetközi Gyermeknap a világ több országában megtartott ünnepe.1950. óta május utolsó vasárnapján ünnepeljük a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség 1949. novemberi határozata alapján. A cél ekkor az elmaradott, háború sújtotta országok gyermekeinek megsegítését szolgáló akciók szervezése volt.Ezen a napon minden nagyobb településen játékos programokat, versenyeket, báb- és színielőadásokat rendeznek a gyermekek számára. Hasonló rendezvény már a II. vh. előtt is létezett: gyermekhét, amely először 1931. májusában került megrendezésre, elsősorban jótékonysági céllal.

Anya és a Juca neném ez alkalomból kitalálta, hogy keres valami jó mókát nekünk.Anya kivételesen vett nekem egy nyalókát.Elég fura kinézete volt:

Sajnos csak félig vagyok a képen, mert nagyon mozgolódtam, és anya lemaradt a pillanatról, de a lényeg csak itt látszik jól: Szóval szórakozni indultunk, és Mohácson kötöttünk ki. Na ott aztán tényleg volt móka, meg zene, légvár,bazás és körhinta is.Bálinttal megrohamoztuk a körhintát.Ő tényleg utazott vele,

én csak egy kép erejéig merészkedtem fel egy elefánt hátára.Aztán a légvárat vettük ostrom alá.Ilyennel már találkoztam, most pedig ideje volt közelebbről megnéznem, miért visonganak annyira a többiek.
Felkészülni!Vigyázz!...

Kacagás:
Megpróbáltam én is meghódítani a magaslatokat több, inkább kevesebb sikerrel, de azért így is nagyon boldog voltam, mikor rájöttem, miben rejlik a légvár titka. A videón az a hawaii nadrágos nagyfiú vigyázott rám, hogy a többiek nehogy rám essenek. Én őt láttam a legveszélyesebbnek, de ő tényleg vigyázott a testi épségemre.Nézzétek milyen jól mulattam:

Én voltam a nap hőse...

Jó kis délután volt. Bár most úgy érzem, minden nap az enyém, nem csak az az egy, mert a környezetem mindent megtesz, hogy olyan gyermekkorom legyen, amire boldogan emlékezek majd vissza.

Anya nem lenne anya, ha nem kontárkodna bele a kis történetembe,most éppen a gyermeknap apropóján, ezért megint talált egy olyan komolykodós, elmélkedős szöveget, amit feltétlen meg kell osztani az olvasóközönséggel.

Kezébe akadt egy csodás könyv, Mallika Chopra:100 ígéret gyermekemnek. Ajánlja mindenkinek szeretettel, mert olyan csodás gondolatok vannak benne, olyan szépen megfogalmazva, hogy bűn lenne kihagyni.Úgy döntött, néha, egy-egy oda illő résznél megoszt veletek is pár gondolatot.

Most mondjuk egy idézetet, verset, amit a könyvben talált:

Kahlil Gibran: A próféta (részlet)

És egy asszony, aki mellére csecsemőt szorított, azt mondta:

Beszélj nekünk a Gyermekekről.
És ő így szólt:
Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek.
Ők az Élet önmaga iránti vágyakozásának fiai és leányai.
Általatok érkeznek, de nem belőletek.
És bár véletek vannak, nem birtokaitok.
Adhattok nekik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok.
Mert nekik saját gondolataik vannak.
Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem.
Mert az ő lelkük a holnap házában lakik, ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem.
Próbálhattok olyanná lenni, mint ők, de ne próbáljátok őket olyanná tenni, mint ti vagytok.
Mert az élet sem visszafelé nem halad, sem a tegnapban meg nem reked.
Ti vagytok az íj, melyről gyermekeitek eleven nyílként röppennek el.
Az íjász látja a célt a végtelenség útján, és ő feszít meg benneteket minden erejével, hogy nyilai sebesen és messzire szálljanak.
Legyen az íjász kezének hajlítása a ti örömetek forrása;
Mert Ő egyként szereti a repülő nyilat és az íjat, amely mozdulatlan.

Vagy ezt:

Dzselál ed-dín Rúmi: A szeretet alkímiája

Más világból jössz Te,

Hogy itt legyél velünk.

Csillagokon túlról

űr messzeségből,

Te Transzcendens, Tiszta,

sosem látott szépség,

és magaddal hozod

a szeretetet.

Átváltoztatsz minket,

aki csak megérint,

e földi aggályok,

gondok és bánatok,

ahol Te megjelensz,

ott szertefoszlanak.

Mert örömet hozol

úrnak és uraltnak,

pórnak és királynak.

Kecses lényed, bájod

mindenkit elámít.

Minden gonoszságból

jóság lesz általad.

Színarany szeretet,

amit te teremtesz.

A szereteted tüzét

gyújtod Földön, égben,

Szívében, lelkében

minden létezőnek.

Szereteted vegyít

Létet és nem-létet.

Így egyesítesz majd

Minden ellentétet

S minden evilági

így lesz szent újra.

(Falcsik Mari ford.)

Tartalmas párbeszéd

Mostanság sokat beszélgetek anyukámmal:
-Anya?
-Tessék Drágaságom.
-AAnyaa?
-Mondjad Kicsim!
AAAAAAAAAAAnyaaaaa!
-Mondd már!
....Semmi!!!!!.....