Muris látvány volt, ahogy a sáros, homokos trutyi csordogált végig a fejemen.Még meg is kentem,nehogy egy rész is kimaradjon.
Sajnos kép most nem készült, de csatolok egyet.
Egy igazi ártatlan pofisat:
2009. június 7., vasárnap
Dagonya
Tegnap délután élveztük végre a jó időt,és anya meg én autót takarítottunk.Addig nem is volt gond, amíg a szomszéd néni meg nem hívott cseresznyézni. Nyakamig csorgott az édes gyümölcslé, de jutott a kezemre, hajamra, ruhámra. Anya ilyenen már nem akad ki, csak éppen csőtörés volt az utcánkban, és víz persze egy csepp sem volt. Na jóóó, a kútban és a medencében is lett volna, de én jobbat találtam ki.Eső után szép kis tócsa került az utamba, így abba mártottam meg a kezem, ééés a fejem is.Na ez sikeresen kiverte anyánál a biztosítékot, miután jól kikacagta magát.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Drága Emma! Kérlek most nagyon-nagyon dicsérd meg a krónikásodat! Alig néhány nap alatt négy szösszenetet is írt nekünk! Nagyon boldog vagyok! Csak azt sajnálom, hogy a bólyi gyereknapról olyan hamar eltűntetek. Szívesen dumcsiztam volna kicsit az anyuval! Ezt a sok kedves történetet pedig köszönjük neki! Mások történései mindig segítenek a saját életünket, és a benne történteket is kicsit kívülről szemlélni és olyan dolgokon is kacagni, amiken egyébként lehet, hogy sírva fakadnánk! Köszönöm, hogy vagytok nekem! Puszi: Gabika
Jó, jó, nem négy csak három, de nem baj! Az előbb még azt akartam írni, hogy kár, hogy nincs dagonyás kép, biztosan nagyon jól nézhettél ki!
Szia Gabika˘Olyan jókat írsz nekem, hoghy kora reggel is tudok rajta mosolyogni!NA ilyenekért érdemes írni és megosztani másokkal a történéseinket.Így tutira könnyű mosolyogni a "súlyos" helyzeteken, mint a dagonya.A dumcsira még lesz alkalom, ígérem.MAradj továbbra is a mi kedves, hűséges Gabikánk. Reméljük a többi olvasó is kedvet kap hozzánk.Nagy puszi, Emmanyu
Megjegyzés küldése