Emzéperix,Emma jelentkezik!

Helló-helló,

sok-sok noszogatás után anya végre ismét beszámol életem kis történéseiről.Tudtam, hogy nem fogja elmulasztani, hogy legújabb kópéságaimról be ne számolna.Na és persze az alvással fogja kezdeni, mert nem érti meg, hogy nem akartam alvásra pazarolni azt az időt,amit felfedezésre is fordíthattam.Ezért egy pöttyet meg is orrolt rám, mert ugye nem csak nappal, hanem éjszaka is próbálgattam, hogy meddig is ér az a bizonyos takaró. Nem egyszer volt példa arra is, hogy az apa jött oda hozzám, mert anya már nem bírta cérnával, és ha rajta múlik, hagyott volna reggelig is áriázni, és csakis azért engedett nekem, mert apa sokat dolgozik, és pihennie kell. Napközben pedig azért nem aludtam, mert mindig azt hittem, hogy lemaradok valami fontos dologról, és ilyen nagy szemekkel bámultam, mikor aludnom kellett volna: Anya mindent bevetett, hogy álomba ringasson,ezért egy gyönyörű rózsát is adott nekem,hogy jobban beleéljem magam a Csipkerózsika meséjébe,de....A virágnak nagyon örültem,gyorsan szét is kaptam,mert az Apa is mindig megnézi, mi hogyan, mitől működik! Hmmmm.....vajon a színe jobb vagy az íze?

Oáááá, ez borzalmas volt!!!!!!!!!!!!!!!!!

Másnap elmentünk bevásárolni és kárpótoltam magam a rózsa fanyar íze miatt:

Persze megint nem hagytak érvényesülni, és a Donna szépen elkunyerálta ezt a szép darab kenyeret. Amíg anya kinyitotta az ajtót, engem letett a teraszra.A Donna kutyánk odsettenkedett, és huss, már szaladt is vele.Az anya meg utána, de már mindegy volt. Fenyegette, hogy letöri a derekát,meg hasonló válogatott dolgokat talált ki, de csak annyi lett belőle, hogy nem kapott vacsorát.

Úú, ezek után merjek huncutkodni?Lehet, hogy én is vacsi nélkül maradok?

El tudjátok képzelni, hogy végérvényesen kinőttem a pancsivödröt?Most már tényleg csak a kádban férek el. Eleinte féltem benne, mert olyan nagy volt a hely, és annyira csúszott, de már megbarátkoztam a helyzettel, és kezd tetszeni.Kaptam klasszikus sárga kiskacsát is.Bár éppen elbújt, mert nem szeret fényképezkedni,azért ott van ám!

A hétvégén kiscsaládi összeruccanás címszó alatt kimentünk a parkba játszani.A kiscsaládban most csak a Judit nencim, a Bálint, anya meg én voltunk. Ő a Jucánk, és épp lovacskázunk.És ő volt a 99. látogató is.
Ott láttuk ezt a hatalmas fát is, ami a mérete és formája miatt is lenyűgöző volt.Egy elvarázsolt erdő elvarázsolt fája is lehetett volna.A Bogi barátnénk kertjében is hasonló érzése van az embernek, és mindig új látnivalót fedezek fel magamnak.Íme egy kis ízelítő:

ÓÓ igen, ő a Bogi.Sokat szokott velem játszani.

Drága Kati néni! Hiányoltad,hogy az anyu egyetlen képen sincs fenn,ezért ellenkezését legyőzve, íme egy közös képünk:
A képhez szöveg is dukál,bár a szerző ismeretlen. Remélem jobb kedvre derít(és a többi olvasónkat is),és ha legközelebb meglátogatunk, már nagyon jól leszel,és újra dajkálsz kicsit a puhádon.

Párbeszéd a szeretetről

- Tulajdonképpen hogy terem a szeretet? - kérdeztem egyszer anyát.

- Magról vetik - nevetett rám.

- És honnan szerzik hozzá a magot?

- Nem kell azt vetni, szerezni. Belőlünk magunkból pereg. S megfogan a tenyér simogatásában, a szem pillantásában, minden ölelésben.

- Öntözni nem is kell?

- Dehogynem. Jó szóval.

- Nem könnyel?

- Ments ég. A könny sós, és a só kimarja a kis szeretpalánta hajtásait.

- Hát palántázni kell a szeretetet?

- Palántázni bizony. Elültetni még a szikes talajba is. Mert ha nem terem szeretet, kihűl a föld.

- Úgy érted, hasztalan a nap heve, ha belülről nem fűt semmi se?

- Igen, így értem, mert emberközpontú világban élek, és emberként gondolkodom.

- Elsősorban mi hát a szeretet?

- Biztonság. Ha szeretnek és szeretsz, mindig van szövetségesed.

- És mi a szeretet másodsorban?

- Erő. Ha feltöltődsz vele, könnyebbnek érzed a batyut, mit az élet a válladra rakott.

- Szeretni mégsem mindig boldogság. Néha gyötrelem.

- Az élet már ilyen. A mohamedán szőnyegszövők, ha elvétik a mintát,meg sem kísérlik kijavítani a hibát, mert tudják, hogy csak Allah tökéletes.

- Mégis érdemes szeretni?

- Csak azt érdemes.

Nos, ennyi lenne mára,hamarosan jövök.Várom észrevételeiteket, megjegyzéseiteket,puszi:Emma

Köszöntjük a századik látogatót

Kedves Látogatók!

Köszönöm, hogy ilyen sokan olvassátok a blogunkat, nagyon örülök neki.Sajnos nem tudom ki mindenkit illet köszönet, mert soha nem tesztek megjegyzést a bejegyzésekhez. Azért még egyszer köszi a rám fordított percekért.Puszi:Emma

Fél év vagy félév?

E hét elején újabb jelentős mérföldkőhöz értem, ugyanis fél éves lettem, és lassan fél éve íródik a regényem.Anya ez alkalomból tortát készített nekem, NEKEM!,de valójában csak egy morzsát kaptam belőle, de nem is bántam különösebben,mert kárpótlásul, vagy csak úgy, sok-sok meglepit kaptam.Az elsőt Ádi Andi néniéktől kaptam,egy csodacsini rucit szandival. Persze nem Manolo Blahnik, de nagyon jó rágás esik rajta.Aztán este az Irén mama jött, és annyi minden volt a zacsiban, nem is tudtam melyiket fogjam először a kezembe.És az Olga mamiéktól kaptam egy igazi hintát!!Meg is kérem az apukámat, hogy mielőbb helyezze üzembe, hogy kipróbáljam milyen érzés hintázni.Ez itt a Pom Pom, aki hintázik az ágon feel-leee! Bogi is meglepett egy tavasztündéres zöld rucival, amiben igazi hercegnőnek érezhetem magam. Nem is gondoltam, hogy ilyen sokan szeretnek engem, és már a feledik szülketésnapomon megköszöntenek. Mindenkinek nagyon-nagyon köszönöm, de anya azt mondta, nem szabad engem ennyire elkényeztetni!
És ezt pont ő mondja!
Tegnap bevitt a játékboltba, hogy vegyen nekem egy kisautót, mert múltkor a Bálint unokatesómét kölcsön vettem, és nem volt kedvem visszadni. Aranyos autók voltak, de én mégis úgy döntötem, hogy nem sofőr leszek, hanem zenész, és egy zenélő, csörgő, zörgő játékot választottam, és ő habozás nélkül meg is vette. Persze utána főtt a feje, hogy apa mit fog szólni, de apa azt mondta, csak azért gürizik, hogy nekem mindenem meglegyen.

Méghogy ők nem kényeztetnek mi?

Különben az Apa ma délben egy hatalmas autóval jött ebédelni, azt mondta, ha anya nem vesz nekem kicsit, ő hoz nekem nagyot!Gyorsan kis is próbáltuk,mert sajnos vissza kellett vinni Jujj ez nem az, de ez is tetszett.Ez apa legújabb játéka, ezt bütyköli napok óta.Na ez aztán autó!!Lehet,hogy mégis sofőr leszek? Szia Apa, hozd el máskor is!
Tegnap délután újra találkoztam az én Szabi barátommal, és medencepartit tartottunk. Mit is mondhatnék, vizes volt, mert Szabi nagyon ügyesen tudja csapkodni a vizet.(Persze aki a Balaton partján lakik, annak könnyű. )Sok-sok színes játék volt, és persze mindig ugyanazzal szerettünk volna játszani,de jó volt végre egy korombelivel szót váltani.A látszat kedvéért először tartottuk a távolságot,de a végén együtt pancsoltunk. A haza vezető úton úgy elfáradtam, hogy szunyáltam is egyet. Anya persze rögtön megörökített.Azt mondta, olyan vagyok, mint egy kapatos kis tengerész: óóóó, csak két sört ittam anya...
Valamelyik este lefekvés előtt egy gyönyörű baglyot láttunk, eddig még nem találkoztam ilyennel, és ki tudja mikor lesz megint ilyen szerencsénk, ezért apa meg is örökítette a pillanatot:

Oh!Most jut eszembe, még nem is dicsekedtem mit tudok!Már nem csak kúszok, mint egy kommandós, hanem a mászással is próbálkozom.Kis közönségem mindig jót vidul rajtam, pedig én tényleg beleadok mindent!Párszor már fel is buktam a nagy lendülettől,de anya vagy apa ölelő karja mindig megvígasztal.És inni is tudok egyedül, ha nagyon muszáj:

Anya egyik fórumon találta ezt a versikét, és nagyon meghatódott rajta,mert ezt csak olyan valaki írhatta,aki maga is anyuka, és minden szava igaz,akár ő is írhatta volna.Azért tette ide,hogy ezzel is emlékeztesse magát,mennyire szereti az ő kis Tündérkéjét.,minden lemondást megér.(ez én vagyok ám.)Azt is mondta,hogy ez jó mementó lesz akkor is, amikor kiállhatatlan kamasz leszek.Ja,és emlékeztesse azokat is,akiknek már felnőttek a gyerekei,hogy ha olykor nem is mintagyerekek,azért mennyi örömet adnak.

Húú remélem nem voltam túl ömlengős,de mivel ilyen sokan olvassátok a gondolataimat,tudom, sokan meg fogjátok érteni, mire gondol az anyukám:

Mielőtt Anya lettem,

Főzhettem magamnak meleg ételt.

Ruháim nem voltak pecsétesek.

Nyugodtan telefonálhattam.

Mielőtt Anya lettem,

Addig aludtam, amíg akartam

És nem izgultam milyen későn fekszem le.

Minden nap megfésülködtem, és fogat mostam.

Mielőtt Anya lettem,

Minden nap kitakarítottam.

Nem botlottam meg játékokban,

És nem felejtettem el altatódalok szövegét.

Mielőtt Anya lettem,

Nem izgultam,

Hogy a növényeim mérgezőek-e.

Nem gondoltam védőoltásokra.

Mielőtt Anya lettem,

Nem hányt le senki

Nem lettem kakis

Nem köptek le

Nem rágcsáltak meg

Nem pisiltek le

Vagy nem csipkedtek meg pici ujjak sem.

Mielőtt Anya lettem,

Teljes birtokában voltam:

Gondolataimnak

Testemnek

Lelkemnek

Végigaludtam az éjszakákat.

Mielőtt Anya lettem,

Sosem tartottam egy síró gyereket,

hogy az orvos megvizsgálhassa
Vagy beadja neki az injekciót.

Sosem néztem könnyes szemekbe

és sírva sem fakadtam rajta.

Sosem váltam boldoggá egy egyszerű mosolyon.

Nem maradtam fenn késő éjjel,

hogy egy alvó bébiben gyönyörködjek.

Mielőtt Anya lettem,

Nem tartottam kezemben egy alvó babát,

mert nem akartam letenni.

Sosem éreztem, hogy a szívem apró darabokra törik,

Mikor nem tudtam megszüntetni a fájdalmat.

Nem tudtam, hogy valami olyan pici ekkora hatással lesz életemre.

Sosem tudtam, hogy képes vagyok valakit ennyire szeretni.

Nem tudtam, hogy ennyire imádni fogom az Anyaságot.

Mielőtt Anya lettem,

Nem ismertem az érzést,

hogy a szívem a testemen kívül dobog.

Nem tudtam milyen nagyszerű érzés a gyerek etetése.

Nem ismertem az Anya és Gyermeke közti köteléket.

Nem tudtam, hogy valami oly pici

Olyan fontossá tehet.

Mielőtt Anya lettem,

Sosem keltem fel az éjszaka kellős közepén

Minden tíz percben, hogy megnézzem minden rendben van-e

Nem ismertem a melegséget

Az örömöt

A szeretetet

A szívfájdalmat

A csodát vagy az Anyaság élvezetét.

Nem tudtam, hogy képes vagyok ilyen érzésekre,

.....mielőtt Anya lettem.

De én mindezekre megtanítottam az anyukámat! Jók legyetek:

.............................................................................................................................Puszi:Emma

Aloha ohanám!

Sziasztok!

Rekord sebességgel megérkezett a második fogacskám is. Most aztán tényleg olyan vagyok, mint egy kis rágcsáló. Muszáj mindent megkóstolni, hogy vajon az is visít-é úgy,mint az anyu, amikor megharapom. Ilyenkor aztán mindketten megijedünk.Anya azért ,mert fáj neki, én meg azért, mert nem felejt el egy jó nagyot kiáltani. Néha ezért aztán elég morcin nézek rá. Különben is! Az Apa azt mondta, hogy a cápa sem azért harap, mert rosszat akar,hanem mert így gyűjt tapasztalatot. De én azért ugye nem vagyok ilyen rémisztő?

Nekem csak ilyenek vannak:

Ugye milyen éééédesek?Anya szerint harci agyarnak is beillenek, de tudom, hogy nagyon-nagyon büszke rájuk.

Bár tapasztalatot azért én is gyűjtök velük. Így ni!

Apa nagyon szeret és még azt is megengedi, hogy megkóstoljam a nóziját. Hmmm Apa most akkor lélegeztetni is így kell?

Persze ha senki nincs a közelben, a lábikómmal is beérem, de ez bizony nekem is fáj, így a rágási kényszeremet ezen a szegény babán éltem ki: Így indult a meccs:Emma jobb kézzel határozottan fülön kapja, és érzéstelenítés képpen jóóóóól megrázza.

A következő képeket gyengébb idegzetű olvasóink lapozzák tovább: a képek magukért beszélnek:

Kár, hogy ide egy morgós effektet nem sikerült beilleszteni, azt mindenki gondolja ide!

Hát,szegény szerencsétlen kis szörnyike, Emma fölényes győzelmet aratott.

Azért senki ne essen kétségbe, örül, ha foglalkozom vele. Pont olyan, mint a Donna kutyánk. Ő is folyton a figyelmemre ácsingózik. Anyut persze a gutaütés kerülgeti, mikor azt látja, hogy a Donnácska szemét vagy a fülét veszem tüzetesen szemügyre, míg ő boldogan képen nyal érte.

Na erről jut eszembe. Egy szemtelen pasi csókot lopott tőlem a kórházban, mikor anya és az Irén mama bevittek, hogy ellenőrizzék a bcg oltásomat. Éppen a tolvaj húgával csevegtem, mikor képen ragadott, és cupp! A felháborodástól szóhoz sem jutottam. Csak az a szerencséje, hogy Apa nem volt ott......Gábor barátunk mindig úgy üdvözöl, hogy megsimizi a fejemet. Gyorsan átvettem tőle ezt a szokást, mert ha ő mondja, biztos így kell csinálni:

Gyere te kis kedves, úgy örülök neked, hadd simizzelek csak meg! Ez igen!Andi néni(akitnemnevezünknagynéninekmertnemszeretieztaszót-így egyben), látod mennyire szeretlek, majd'megeszlek!

Na,Laci bácsi a szomszédból, neked is jut egy kis "áldás", amiért nem voltál mérges,hogy felavattam a nacid.Igazán lovagias voltál!

Most sajnos el kell engednem az anyát aludni, mert lassan itt az éj fele, de mindenkinek küldöm ezt a mosolyt,anyukám imádja,ezért osztja meg Veletek is: Puszi:Emma