Sziasztok, ma nagyon vidám vagyok, és annyit fecsegek, hogy már biztos zsong anya feje. Persze látom rajta, hogy mosolyog, mert ÍÍÍMÁD engem hallgatni.
Tegnap volt itt az Anett és a Gábor, két barátunk.
Anett az én második mamin, mert amellett, hogy ő is várt rám a hosszú hónapok alatt, és hasznos tanácsokkal látta el anyát, velem volt életem legfontosabb pillanatában, amikor születtem. Sőőt, ő tartott először a karjában. És apa nem kis bosszúságára még egy csomó ELSŐ hozzá kötődik. Hiába, azok a mosolygós szemek, nem tudok ellenállni neki.
Szóval tegnap elárultam neki, hogy mocorognak a fogacskáim, azért rágom olyan vadul az öklöm, és kaptam rá valami nagyon fincsi kencét. Mivel naaagy kópé vagyok, akkor is nyöszörgök, mikor nem fáj, hátha anya ad még belőle.nyamm!
Délelőtt az Ímamival(Irén mama) sétáltam egy nagyot, addig anya elment bevásárolni, de mikor hazaért, nagy meglepi érte! A Donna kutyánk benn maradt a konyhában, és az összes fellelhető nasit megkereste és felfalta. Evett kekszet, meg chipszet és almát, meg egy csomó diót. Ezért anya még nem is lett volna mérges, de az én üvegeimet is leverte, meg egy poharat is eltört(csak apa meg ne tudja, mert akkor jajj a Donna seggének!!!!)
Jó sűrű volt a napom mert még a pót dédim is meglátogatott,ő az:

Jujj a cumi a számban maradt, meg kicsit furán is nézek, de a látszat csal, jól éreztem magam, csak indultam volna már a délutáni sétára, és ezzel jeleztem, ha nem indulunk, ordítani fogok. Hát, kicsit ordítottam is, ezzel megintt elértem amit akartam. Kár volt sietni, mert anya jól megázott, míg én vígan durmoltam a mercim melegében.
Ja, és van egy új haverom is. Itt találkoztunk először:
Nem a tükör ikremre gondolok, hanem arra a rőtsipkásra ott előttem ni!
Még oktatom a jó modorra, de már haladunk, megadta magát:
Itt épp azt magyarázom neki, hogy a főnők én vagyok, és ha nem viselkedik rendesen beleharapok a turcsi kis orrába. és azért az orrába, mert a barimnak a fülét szoktam rágni, úgyhogy a fülrágás csak az ő kiváltsága.
Tudni illik ő réggebbi barátom, csak anya mostanság nem adja oda, mert az arcomra húztam és ő megijedt. Nem tudom mit ijedezik, de lehet hogy csak irígykedett. De anya tudhatná, hogy kicsi életemnek mégiscsak ő a középponja, mégha a dolog fizikai valóját veszem is alapul, mert ugye az éltető tej.......hmm.
Na szóval a bari meg én:
Most megyek is, hívom legnagyobb rajongómat, etessen meg! sziasztok, puszi, Emma