Tombol a nyár

Végre igazából tombol a nyár, és mi nem kuksolunk a szobában, hanem újabb és újabb elfoglaltságokat keresünk magunknak. Leginkább az anyával, de apa sem unatkozik. Ő ugyan visszasírja az esőt meg a sarat, hiszen legújabb hobbijához a nyakig érő sár passzol leginkább. A hobbi neve buggyzás(bágizás).Apa és én nagyon szeretjük, és csak azért nem visz magával, mert a gyerekülést anya nem engedi beletenni, mert ugye neki kell romeltakarítani,meg rendbe tenni a ruhákat.
Íme a járgány:És egy közeli az apáról:Mivel anya nem enged apával sárdagonyázni, megkerestem a magam dagonyáját:

A nagy móka közepette nem vettem észre, hogy valaki bizony szemmel tart, és alig várja, hogy ő is belevesse magát a pocsolyába:

Amúgy persze nem csak és kizárólag a sáros vizet szeretem,hanem a tisztát is bíjom(kedvenc szavaim egyike), ezért anya meg a Juca nencim elvittek minket Harkányolni is:Bálintka(Bájjint) vigyázott rám:

Jajj, úgy élvezem én a strandot....Azóta már voltunk még egyszer,és az is nagyon jó volt, csak az a baj, hogy apát nem tudjuk sosem elcsábítani, de legközelebb nem fogok kukoricázni vele..... Aztán voltam ám látogatóban a Ricsiéknél, ahová végre Apa is velünk tartott. Sajnos anya nem túl büszke a bemutatkozó szereplésemre. Ez úgy esett, hogy amikor megérkeztünk, rögtön fel akartam fedezni a Ricsi játékkészletét.Sajnos ő nem nagyon akarta megosztani velem, én pedig egy figyelmeztető morgás után jó nagyot haraptam a vállába. Totál káosz, zavarodott pillantások.Anya azon töprengett, hogy akkor most fogja kézen Apát és engem, és irány haza, vagy mentsük a menthetőt?Az utóbbi mellett döntöttünk,és a délután szépen sikerült, eltekintve attól, ha csak közelítettem a Ricsi felé, ő ordítva rohant anyujához, anya meg utánam, pedig csak meg akartam ölelgetni szegényt.

Húú,reméljük a későbbi meghívás nem csak üres frázis

Később megnéztük a lovukat, aki méltán viseli a Dáma nevet:

Bátorkodtam kipróbálni, milyen az igazi gyíípaciparipa:

Jaa, és van egy szomorú hírem is. Az ikrek egyikének új gazdija van.Ez az uccsó közös kép.

Olyan szomorúan néznek, de anya sajnos nem engedett a bizonyos 21-ből, és mennie kellett. A Dominó nevet kapta, és reméljük, nagyon boldog lesz az új kispajtással. A másik kölyök itt maradt, mert abból meg apa nem engedett, hogy mindkettőjüktől megváljunk. Ő a Totó névre hallgat, mert ezt könnyen ki tudom mondani. Tőle tanultam meg, hogyan kell morogni, és mivel láttam, hogy ő a földről eszik, én sem kívánkozom az asztalhoz:

Még a nyelvlógatást is ellestem: Anyán a napokban egy csúnya megfázás tört ki, és napokig feküdnie kellett, engem meg lepasszolt a nagyikhoz. Ez idő alatt rajtam cipő- és divatmánia tört ki:

Asszem pont jó a méret....Vajon illik a pettyes kis szoknyámhoz?
Mindezek után nem is csoda, ha éjszakánként úgy alszom, mint a bunda:

100 Folk Celsius : Altató
Drága gyermekem,

aludj szépen el,

figyelj rám, egy mesét mondok el.

Nem tudom, hogy mikor volt, de megtörtént...

nézd, a mackó is figyel.

Hol volt, hol nem volt,

volt egyszer egy Hold,

arcán néhány árnyalatnyi folt.

Este feljött, és amíg elő nem bújt a nap,

csak magában bandukolt.

Hallgasd, hunyd be két szemed

megfogom apró kezed

simogatlak, amíg véget ér a dal

hallgasd, hunyd be két szemed...

Nézte, hogy a Föld

lenn hogy tündököl

fűből-fából bajuszt is pödör

milyen szép, ha minden évben egyszer a tavasz

virágokkal átsöpör

Ahogy csodálkozott,

gondolt egy nagyot:

megpróbált elérni egy csillagot

de nagyon távol voltak, ezért nem érhette el

arca könnytől csillogott.

Hallgasd, hunyd be két szemed

megfogom apró kezed

simogatlak, amíg véget ér a dal

hallgasd, hunyd be két szemed...

A Földre hullt a könny,

mint ezernyi gyöngy

szellő szárnyon szállt a könnyözön

fehér fátyolfelhő száll a holdvilág elé

s minden éjjel rád köszön.

Hallgasd, hunyd be két szemed

megfogom apró kezed

simogatlak, amíg véget ér a dal

hallgasd, hunyd be két szemed...
simogatlak, amíg véget ér a dal

hallgasd, hunyd be két szemed...

Juca köszöntése

Drága Jucánk!

Születésnapodon,nem kívánunk egyebet,

csendes lépteidet kísérje szeretet.
Szívedben béke, lelkedben nyugalom,
légy nagyon boldog ezen a szép napon.
Szívünk szeret ezt ne feledd,
a legtöbb mit adhatunk;
A családi szeretet.

Itt egy Kitty puszi is:

Ezt anya küldi:

Összegzés

Az elmúlt napokban ismét sokat fejlődtem, tanultam, hiszen már 17 hónapos nagylány vagyok.Itt az ideje egy kis mérlegelésnek!
A beszédemet már nem csak anya és apa érti, hanem a környezetem többi tagja is. Anya teljesen elképedt, mikor egyik letolás közepette azt mondtam neki, vagyis nagyon úgy hangzott: Anya, ne dumálj! Ebből is látszik, hogy már nem csak szavakat használok, hanem mondatokat is. Jól megy, az itt van,nem ment el,nem bírom(nem bijom), cica, kutya, madár(pipi)elment, de a hely is kevés lenne felsorolni, mi mindent tudok mondani.

A szakirodalom szerint 17 hónapos gyermek már egyre ügyesebben közlekedik a lépcsőn is, mire másfél éves lesz, kis segítséggel gond nélkül fellépked rajta. Felfelé mindig könnyen megy, de lefelé csak segítséggel képes haladni, ezért vigyázni kell rá.
Nálunk lépcsőből rengeteg van, felfelé gond nélkül megyek is, lefelé pedig tolatni szoktam, mert apa megtanította, hogy így biztonságosabb. Sajnos néha elfeledkezem róla, és bizony vannak balesetek. Leginkább akkor van baj, ha felállok a lépcső egy fokán, és elveszítem az egyensúlyom. Ezért mindig szivárványszínben tündökölnek a lábikóim.
Minden bútorra és megmászható dologra fel tudok mászni. El tudom rúgni és gurítani a labdát, és remekül táncizok is, ha van partnerem.

Azt is írják,hogy a 17 hónapos szaladni még nem tud, de egyre gyorsabban szedegeti a lábait, és nagyon élvezi a kergetőzést.
Kikérem magamnak, mert úgy tudok futni, hogy anyának egyre többet kell edzenie, hogy elérjen!

Érzelmi, hangulati eseményekre jól reagál...,
- tudom, anyánál mikor borul a bili, és azt is tudom, hogy apa csak nevet a dolgon, és az ő karjaiban mindig menedékre lelek.
-Zenét hallva képes vagyok táncra perdülni, de szomorú dallamoknál pityeregni is szoktam.
-A harmadik jó példa a bevásárlás. Anyával mindig mehetek bevásárolni, mert jó kislány vagyok, és szépen üldögélek a kosárban, nem követelőzök, nem rendezek jelenetet. De ha egy bizonyos néni ül a pénztárnál, elég ránéznem, és rögtön kifordulok magamból.Ordítok, és nem akarom, hogy hozzáérjen a vásárolt termékekhez, húzom ki a kezéből, ő meg vissza....érdemes volna látni azt a mogorva pofát!Úúúútálom az egész kisugárzását!

- ... Segítőkész és együttérző: ha látja, hogy valaki szomorú, vigasztalni próbálja.
Nos, khm, na ja.Miután csíptem,haraptam, karmoltam, vagy pofoztam, készségesm osztom a gyógypuszit, simogatást is.
A különböző műszaki cikkeken, játékokon csavargatja és nyomogatja a gombokat, és megtanulja fel- és lekapcsolni a villanyt.
-Ajjajjj, most lebuktam!GYakrabban kell javíttatni a számítógépet, cserélni a távirányítókat,cserélni az éjjelilámpa izzóit, és még hosszan sorolhatnám a kísérletezés szenvedő alanyait.
A könyvekben már nem csak a képek, hanem a versikék és a mondókák is érdeklik.
-A könyvek, anyához hasonlóan, mindig is a gyengéim voltak.Kezdtem a fürdető- és textil könyvecskékkel, mostanság a kemény, színeseknél tartok, de anya csupa bötű regényei sincsenek már veszélyben.Nem tépem szét őket, hanem ügyesen lapozgatom őket, néha még hangosan fel is olvasok belőlük!

A dalokat próbálja hallás után dúdolni.
-A család legnagyobb örömére,mert rejtvényként ki is találhatják, épp melyiket dúdolom!

Az egyszerűbb ruhadarabokat megpróbálja egyedül levenni.
- És fel is,ami mókás tud lenni, ha anya vagy apa alsóját próbálom sapkaként(hakkának hívom) felvenni. Képet ne is kérjetek!

Tevékenységek rögzülnek, például másfél évesen segít autót mosni, majd két éves kora körül a kisautót megmossa a poharából, ha vizet talál benne.
-Ebből is látszik, milyen ügyes vagyok. Ha anya seprűt ragad(és éppen nem repüléni akar vele), rohanok a lapátért, ha szemetet találok, viszem a kukába-anya kuka?-kérdéssel). Ha anya ágyaz, bemászom az ágyba, mert tudom, tentizni fogunk, ha engedi a vizet, az csak pancsit jelenthet, és ha leül, gombolni kezdi a blúzát, már olvadok is,mert hát aaaaz, jippijájé, cicíííííííííí!!!!!!!!
Határozott jelei lehetnek a féltékenységnek is.
Ha a testvéreivel foglalkoznak, odajön ő is, igényli a simogatást, játékot, törődést. Ha nem sikerül magára vonnia a figyelmet, dühös sírásba kezd, vagy más módon próbálja kikövetelni a törődést; üt, tiltott dolgokat csinál.
Nekem még nincs tesóm, de van apukám, és ha átöleli anyát, én is odafurakszom,a kezét eltolom, és ha nem sikerül, valóban követem a fenti sémát.

Hát ennyit a 17.hónapról.Hamarosan kész a következő beszámoló is, imádni fogjátok legújabb kópéságaimat.