Végre igazából tombol a nyár, és mi nem kuksolunk a szobában, hanem újabb és újabb elfoglaltságokat keresünk magunknak. Leginkább az anyával, de apa sem unatkozik. Ő ugyan visszasírja az esőt meg a sarat, hiszen legújabb hobbijához a nyakig érő sár passzol leginkább. A hobbi neve buggyzás(bágizás).Apa és én nagyon szeretjük, és csak azért nem visz magával, mert a gyerekülést anya nem engedi beletenni, mert ugye neki kell romeltakarítani,meg rendbe tenni a ruhákat.
Íme a járgány:

És egy közeli az apáról:

Mivel anya nem enged apával sárdagonyázni, megkerestem a magam dagonyáját:
A nagy móka közepette nem vettem észre, hogy valaki bizony szemmel tart, és alig várja, hogy ő is belevesse magát a pocsolyába:
Amúgy persze nem csak és kizárólag a sáros vizet szeretem,hanem a tisztát is bíjom(kedvenc szavaim egyike), ezért anya meg a Juca nencim elvittek minket Harkányolni is:Bálintka(Bájjint) vigyázott rám:


Jajj, úgy élvezem én a strandot....

Azóta már voltunk még egyszer,és az is nagyon jó volt, csak az a baj, hogy apát nem tudjuk sosem elcsábítani, de legközelebb nem fogok kukoricázni vele.....


Aztán voltam ám látogatóban a Ricsiéknél, ahová végre Apa is velünk tartott. Sajnos anya nem túl büszke a bemutatkozó szereplésemre. Ez úgy esett, hogy amikor megérkeztünk, rögtön fel akartam fedezni a Ricsi játékkészletét.Sajnos ő nem nagyon akarta megosztani velem, én pedig egy figyelmeztető morgás után jó nagyot haraptam a vállába. Totál káosz, zavarodott pillantások.Anya azon töprengett, hogy akkor most fogja kézen Apát és engem, és irány haza, vagy mentsük a menthetőt?Az utóbbi mellett döntöttünk,és a délután szépen sikerült, eltekintve attól, ha csak közelítettem a Ricsi felé, ő ordítva rohant anyujához, anya meg utánam, pedig csak meg akartam ölelgetni szegényt.
Húú,reméljük a későbbi meghívás nem csak üres frázis

Később megnéztük a lovukat, aki méltán viseli a Dáma nevet:

Bátorkodtam kipróbálni, milyen az igazi
gyíípaciparipa:
Jaa, és van egy szomorú hírem is. Az ikrek egyikének új gazdija van.Ez az uccsó közös kép.

Olyan szomorúan néznek, de anya sajnos nem engedett a bizonyos 21-ből, és mennie kellett. A Dominó nevet kapta, és reméljük, nagyon boldog lesz az új kispajtással. A másik kölyök itt maradt, mert abból meg apa nem engedett, hogy mindkettőjüktől megváljunk. Ő a Totó névre hallgat, mert ezt könnyen ki tudom mondani. Tőle tanultam meg, hogyan kell morogni, és mivel láttam, hogy ő a földről eszik, én sem kívánkozom az asztalhoz:
Még a nyelvlógatást is ellestem:

Anyán a napokban egy csúnya megfázás tört ki, és napokig feküdnie kellett, engem meg lepasszolt a nagyikhoz. Ez idő alatt rajtam cipő- és divatmánia tört ki:

Asszem pont jó a méret....

Vajon illik a pettyes kis szoknyámhoz?

Mindezek után nem is csoda, ha éjszakánként úgy alszom, mint a bunda:
100 Folk Celsius : Altató
Drága gyermekem,
aludj szépen el,
figyelj rám, egy mesét mondok el.
Nem tudom, hogy mikor volt, de megtörtént...
nézd, a mackó is figyel.
Hol volt, hol nem volt,
volt egyszer egy Hold,
arcán néhány árnyalatnyi folt.
Este feljött, és amíg elő nem bújt a nap,
csak magában bandukolt.
Hallgasd, hunyd be két szemed
megfogom apró kezed
simogatlak, amíg véget ér a dal
hallgasd, hunyd be két szemed...
Nézte, hogy a Föld
lenn hogy tündököl
fűből-fából bajuszt is pödör
milyen szép, ha minden évben egyszer a tavasz
virágokkal átsöpör
Ahogy csodálkozott,
gondolt egy nagyot:
megpróbált elérni egy csillagot
de nagyon távol voltak, ezért nem érhette el
arca könnytől csillogott.
Hallgasd, hunyd be két szemed
megfogom apró kezed
simogatlak, amíg véget ér a dal
hallgasd, hunyd be két szemed...
A Földre hullt a könny,
mint ezernyi gyöngy
szellő szárnyon szállt a könnyözön
fehér fátyolfelhő száll a holdvilág elé
s minden éjjel rád köszön.
Hallgasd, hunyd be két szemed
megfogom apró kezed
simogatlak, amíg véget ér a dal
hallgasd, hunyd be két szemed...
simogatlak, amíg véget ér a dal
hallgasd, hunyd be két szemed...
3 megjegyzés:
Sziasztok! Nagyon jót mulattam a legújabb sztorikon! Tündéri kiscsajszi lett belőled! Ilyen melegben valóban nagyon jó dolog strandolni! Emmanyu! Remélem meggyógyultál! Millió puszi nektek: Gabika
A blogotokon látszij,hogy nem a mennyiség a fontos,hanem a minőség.Ritkán írtok,de akkor aztán...:)
Kukk be hozzánk!Díjeső:)
Halihó! Örülök,hogy a harkányi sztorit együtt éltük át nagyon élveztük.ttttttttjjjjj-jj-.jljjjj......ezt a Bálintka üzente:) pusza Juca neniiii
Megjegyzés küldése