Bolygó kaland

Úgy döntöttem, ma elmesélek Nektek egy szép történetet arról,hogyan alakul ki az ember és kutya barátsága.Egyszer volt, hogy nem volt, volt egy édes, bájos, tündéri kislány.Emmának hívták.

Ő az:

Boldogan élt anyukájával,apukájával, a Donna kutyával és annak szertelen kisfiával,Totóval. Egyszer csak hallotta,hogy kedves pajtásai, Katimama és Feripapa duója trióra bővült, mert családjukba költözött egy ugrabugra,ennivaló kiskutya.Bolygónak hívták. Bolygó,mert Bóly az új lakhelye, és Bolygó, mert az majdnem Bogyó, aki Kati néniék szeretett kutyusa volt.

Ő a Bolygó:

Emma ténykényként kezelte, hogy ezentúl osztoznia kell szeretett pajtásai figyelmén,és úgy vélt, jobb, ha Bolygóval barátok lesznek.

Igen ám, de Emma anyukája nagyon féltette kicsi lányát, mióta pár kisebb baleset érte. Például magára borította a széket, a biciklit, és egy hajszálon múlt, hogy nem lett pandamacis monoklija, vagy a legutóbbi eset, amikor még a doktor bácsit is meg kellett látogatni.

Ekkor ugyanis dinnyemagnak hitt pár csúnya virágmagot, megette, és naaagyon-naagyon rosszul lett.Szerencsére nem kellett kórházba menni, de azóta anyukája még jobban félti. Szóval ilyen okokból kifolyólag, anyuka nem akarta hogy Emma és Bolygó konfliktusba keveredjenek. De Emmácska tudta, hogy anya valójában a kutyusért aggódik, mert Emma barátkozási módszerei nem túl kifinomultak.

Először csak messziről és óvatosan szemrevételezték egymást:

Ohóó, mi ez itt?Emma csonttal próbálkozik, és lám, még mindig megvan a keze! Miután anya látta, hogy nincs itt akkora háború, mint amit várt,megengedte, hogy Emmácska lemásszon a nyakából(vagy nehéz volt neki Emma kis popója?), és közelebbről is megnézzék egymást:

Jajj, milyen aranyos ez a kislány, milyen jól meg lehetne dögönyözni-gondolta Bolygó, és már előre nyalogatta a száját: Csak próbálj meg bántani, egy kézzel is legyűrlek.....,

.....és különben is, nálam a labda-gondolta Emma.

Na jóó, kicsit közelebb megyek, hiszen olyan jámbor ez a kutyus,csak nem töri rosszban a kobakját.-gondolta Emma. És milyen figyelmesen néz!!:

Jajj Bolygó, most meg mit akarsz csinálni?Állj, kezeket, -akarom mondani- lábakat fel!!!Ugye nem akarsz megenni?Különben is már földön vagyok, megadom magaaaam!ÓÓÓ, milyen kedves vagy csak puszit akarsz adni?Pedig három irányból hárman is rohantak, hogy megmentsenek.De kit is kell itt megmenteni?Téged Tőlem, vagy Engem Tőled?.......Mikor mi már megkötöttük a kis szövetségünket, és puszival pecsételjük meg.

Egyet Emmának........Egyet a Bolygónak:
Nézd Bolygó, itt a labdád. Közösen biztos jó lesz játszani,hiszen mindketten bebizonyítottuk, hogy tudunk mi szépen viselkedni.

Ha kell egy tálból eszünk és iszunk is.

Így esett, hogy Emma és Bolygó barátságot kötöttek. Csuda kis barátság ez, ámulnak rajta a nagyok.A bohókás, szeleburdi kiskutya, aki a felnőtteket szívesen megcsippenti, Emmával úgy bánik, mint a hímes tojással, és úgy kísérgeti, mintha tőle függne a boldogsága.És az a kicsi kutya tudja, hogy a hasonlóan kicsi emberpalántával óvatosan kell bánni. És Emma, akiről azt hittük, nem tudja még mi az az osztószkodás és a gondoskodás, eteti, itatja, szeretgeti és játékot visz a kutyusnak. Szóval hihetetlen, hogyan tudtak ilyen gyorsan és könnyen egymásra hangolódni. Azt hiszem, érdemes példát venni róluk.