Búcsúbuli-Emma

Hétvégén volt nálunk a híres neves búcsú. Nálunk ez abból állt, hogy meghívtuk Olga mamát és Sanyi papát, hogy ebédeljenek velünk.Anya főzött, mama segített neki, az apa meg lelépett a papával.Kemény kártyacsatákat vívtak, míg mi otthon robotoltunk.
Ebéd után volt egy kis pihi, anyáéknak romeltakarítás, és délután kisétáltunk a búcsúba.
Amilyen izgatottan vártuk, többre számítottunk, ígykissé csalódottak voltunk.A gazdasági válság itt is meglátszott, közel sem volt olyan gazdag kínálat, mint az elmúlt években.

Annyi újdonság volt, hogy idén végre elég érett voltam ahhoz, hogy élvezzem a forgatagot. Anya elég szigorú, keveset költöttünk, és a mamának sem engedte, hogy felelőtlenül kltsön bármire, ami utána kezemet nyújtom. így be kellett érnem egy vonatozással, és egy kis légvárral, ami nagyon bulis volt!itt nem időre ment a dolog, hanem kifáradásig ugrálhattam.
Vásárfiának egycsmag tetkót választottam, mert volt benne katica is, ami mint tudjátok az ovis jelem.

Nem voltunk kinn sokáig, mert megéheztünk. Otthon anya felragasztott egy kis katicát a kezemre, amivel büszkén parádéztam.Sütiztünk, beszélgettünk is, amikor is a papa fogta a katicás kacsómat, és hammm....beszippantotta a kis bogaramat.

Nagyon mérges lettem, felnéztem a papára, és nagyon komolyan, nagyon számonkérő hangon megkérdeztem:
-Papa, most miért etted meg?

Papa értetlenkedve nézett rám, mert azt hitte, hogy sütimorzsa.
-Nem papa, az a katicám volt.....

Mielőtt ordítani kezdtem volna, anya ragasztott egy másikat, és ha a papa csak a kezemre nézett, már kiabáltam is:
-Papa, ezt nem fogod megenni!!!

Látni kellett volna a papa arcát, de a többiek is dőltek a nevetéstől. Ez a story száz százalékosan beírta magát a család történetébe.Bátran állítom, sokszor fogunk még kacagni ezen. Már csak emiatt is szuper napunk volt........

Mivel katica lázban égünk, íme a mi ennivaló kis Emmicánk:

lepattintva

Ma elég csúfos vereséget szenvedtem. Tegnap Emma elkezdett köhögni, így ovi előtt elmentünk stodalt venni.Az oviban kértem egy kis teát, belekevertem a gyógyszert, mire a kisasszony közölte, hogy ő bizony azt nem fogja meginni.Jöhetett kérés, könyörgés, megvesztegetés és zsarolás, semmi nem használt. Bevetettem az utolsó fegyveremet is, hogy akkor bizony vissza kell adnia a jutalmul felkínált csokit, és anya rögtön elmegy.

Emma a kezembe nyomta a csokit, sarkon fordult és puszi és ölelés nélkül otthagyott.mégcsak visza sem nézett rám.Én meg álltam megkövülten, leforrázva.Miután sikerült irányba vágnom magam, lógó orral elkullogtam onnan.

Kiváncsi vagyok a délutánra...................

Gabika!
Minden jót holnapra, szorítunk, lélekben veletek vagyunk!

Viccelődünk?

Hétvégén úgy alakult, hogy Emma kedvenc hobbijának hódolt, és papírt vagdosott a recés élű gyermekollóval.Boldogan hozta elém a műveit, én meg illőképpen megdicsértem, megölelgettem.Ő melegen átölet, és a fülembe duruzsolta, hogy:

-ÚÚÚÚÚGy szeretlek anya!Levágtam a hajad nem baj?

.......................................................................................................................................................................................................................................................................

.....................................................................................................................................................

...........................................................................................

Totál képszakadás, mikor megláttam egy jó kis tincset a kezében.

Pénteken csavarogni voltunk, sétálgattunk, és mivel megéheztünk, beültünk enni egyet a pécsi nagytesco éttermébe.Emma kaja után benyomott még egy kindertojást és vagy 2 dl joghurtos innivalót.

Épp felálltunk, mikor kijelentte, hogy fáj a pocakja.Megkérdeztem:

-Ugye nem fogsz hányni?

-Nem háááááááááááááááát.

Három szakaszban küldte vissza a cuccot, és mellé még ordított is, ha esetleg valaki nem látta volna, mi történt.Szerencsére nem voltunk sokan az étteremben.Elszaladtam az infós pulthoz, hogy ugyanmárküldjenekegytakarítót.

Felhomályosítottak, hogy azt a részleget nem ők takarítják, oldjam meg.

Visszaszambáztam, és szóltam a tulajnak, hogy dobjon már meg vmi takarítócuccal, és ne bámuljon olyan fájdalmas képpel. Közölte, hogy neki olyan nincs.

Na ekkor már tényleg lila volt a fejem a méregtől, és ráförmedtem, hogy akkor pár nyavalyás szalvétát adjon, az talán csak van!

Így szalvétákkal próbáltam feltakarítani Emma művét. Közben puffogtam,meg fújtattam, mikor Emma átölelte a nyakam, amolyan trutyisan, és megkérdezte:

-Most nagyon eleged van belőlem?

Ezek után mit mondhattam volna neki?

Majom

Tegnap délután csúnya voltam!

Jöttünk haza az oviból, ezer pakal felszerelkezve, így Emma kezébe nyomtam egyik kedvenc játékát, egy majmocskát, amivel mostanság aludni szokott.Ezt szokta vinni az oviba is, mert finom puha, ölelni való kis "majmocska". Igyekeztünk haza, mert lapult pár meglepi a táskámban, és mielőbb oda akartam adni neki.Ahogy hazaértünk, akkor láttam, hogy a majmocska elmaradt valahol.Rendesen begurultam, hogy mostaztán mehetek vissza, kereshetem, hol maradt el, és hallgathatom Emma nyivákolását, hogy márpedig neki kell a majmocska, és most kivel fog aludni....

Letettem, otthagytam anyámnál, és nyargaltam visszafelé, kérdezgettem a szembe jövőket, hogy látták-e, de nem lett meg.

Nagyon dühös voltam, elkezdtem Emmával kiabálni, és mikor sírva fakadt, még mérgesebb lettem.Rá zúdítottam minden bosszúságom, őt hibáztattam az én trehányságom miatt. Pár perc múlva lehiggadtam, és szörnyen szégyeltem magam, hogy ilyen banyamód viselkedtem.

Nem is tudom, hogyan engeszteljem ki a kis manómat.Odaadtam neki amit hoztam, örült neki, ahogy minden kis apróságnak örülni tud, öleltem, csókoltam,de a hülye lelkiismeretem tovább cseszegetett.

Csináltam plakátot, ma reggel ki is teszem az ovi környékén, mert már tisztán emlékszem, hogy az ovi előtt ejtettük el, mikor felültünk a bicajra.Még éreztem is, hogy valami puha ütődik a lábamnak, de azt hittem, hogy Emma dugta előre a lábát.

A világ többi nyűgéhez képest apróság, és talán vissza is kerül hozzánk, nem kellett volna ilyennek lennem.Bocsibocsibocsi Édesem!