Ma elég csúfos vereséget szenvedtem. Tegnap Emma elkezdett köhögni, így ovi előtt elmentünk stodalt venni.Az oviban kértem egy kis teát, belekevertem a gyógyszert, mire a kisasszony közölte, hogy ő bizony azt nem fogja meginni.Jöhetett kérés, könyörgés, megvesztegetés és zsarolás, semmi nem használt. Bevetettem az utolsó fegyveremet is, hogy akkor bizony vissza kell adnia a jutalmul felkínált csokit, és anya rögtön elmegy.
Emma a kezembe nyomta a csokit, sarkon fordult és puszi és ölelés nélkül otthagyott.mégcsak visza sem nézett rám.Én meg álltam megkövülten, leforrázva.Miután sikerült irányba vágnom magam, lógó orral elkullogtam onnan.
Kiváncsi vagyok a délutánra...................
Gabika! Minden jót holnapra, szorítunk, lélekben veletek vagyunk!
1 megjegyzés:
Mariann! Köszi itt is! :) Szeretlek benneteket! iwiw-en leírtam nagyjából mi van! A lényeg, hogy úgy tűnik, hogy sikeres volt a műtét, némi nehézséget leszámítva! Sajnos azon ritka kivételek közé tartozik a fiam, akinél egy paradox reakció nevű történést váltott ki a műtét előtti bódító hatású gyógyszer. Amitől el kellett volna kábulnia, ő attól teljesen bevadult, és ez a műtét után is folytatódott, addig, míg ki nem ürült a gyógyszer a szervezetéből! De szerencsére túl vagyunk rajta! Folyt. köv.
MI lett délután???
Megjegyzés küldése