Búcsúbuli-Emma

Hétvégén volt nálunk a híres neves búcsú. Nálunk ez abból állt, hogy meghívtuk Olga mamát és Sanyi papát, hogy ebédeljenek velünk.Anya főzött, mama segített neki, az apa meg lelépett a papával.Kemény kártyacsatákat vívtak, míg mi otthon robotoltunk.
Ebéd után volt egy kis pihi, anyáéknak romeltakarítás, és délután kisétáltunk a búcsúba.
Amilyen izgatottan vártuk, többre számítottunk, ígykissé csalódottak voltunk.A gazdasági válság itt is meglátszott, közel sem volt olyan gazdag kínálat, mint az elmúlt években.

Annyi újdonság volt, hogy idén végre elég érett voltam ahhoz, hogy élvezzem a forgatagot. Anya elég szigorú, keveset költöttünk, és a mamának sem engedte, hogy felelőtlenül kltsön bármire, ami utána kezemet nyújtom. így be kellett érnem egy vonatozással, és egy kis légvárral, ami nagyon bulis volt!itt nem időre ment a dolog, hanem kifáradásig ugrálhattam.
Vásárfiának egycsmag tetkót választottam, mert volt benne katica is, ami mint tudjátok az ovis jelem.

Nem voltunk kinn sokáig, mert megéheztünk. Otthon anya felragasztott egy kis katicát a kezemre, amivel büszkén parádéztam.Sütiztünk, beszélgettünk is, amikor is a papa fogta a katicás kacsómat, és hammm....beszippantotta a kis bogaramat.

Nagyon mérges lettem, felnéztem a papára, és nagyon komolyan, nagyon számonkérő hangon megkérdeztem:
-Papa, most miért etted meg?

Papa értetlenkedve nézett rám, mert azt hitte, hogy sütimorzsa.
-Nem papa, az a katicám volt.....

Mielőtt ordítani kezdtem volna, anya ragasztott egy másikat, és ha a papa csak a kezemre nézett, már kiabáltam is:
-Papa, ezt nem fogod megenni!!!

Látni kellett volna a papa arcát, de a többiek is dőltek a nevetéstől. Ez a story száz százalékosan beírta magát a család történetébe.Bátran állítom, sokszor fogunk még kacagni ezen. Már csak emiatt is szuper napunk volt........

Mivel katica lázban égünk, íme a mi ennivaló kis Emmicánk: