Viccelődünk?

Hétvégén úgy alakult, hogy Emma kedvenc hobbijának hódolt, és papírt vagdosott a recés élű gyermekollóval.Boldogan hozta elém a műveit, én meg illőképpen megdicsértem, megölelgettem.Ő melegen átölet, és a fülembe duruzsolta, hogy:

-ÚÚÚÚÚGy szeretlek anya!Levágtam a hajad nem baj?

.......................................................................................................................................................................................................................................................................

.....................................................................................................................................................

...........................................................................................

Totál képszakadás, mikor megláttam egy jó kis tincset a kezében.

Pénteken csavarogni voltunk, sétálgattunk, és mivel megéheztünk, beültünk enni egyet a pécsi nagytesco éttermébe.Emma kaja után benyomott még egy kindertojást és vagy 2 dl joghurtos innivalót.

Épp felálltunk, mikor kijelentte, hogy fáj a pocakja.Megkérdeztem:

-Ugye nem fogsz hányni?

-Nem háááááááááááááááát.

Három szakaszban küldte vissza a cuccot, és mellé még ordított is, ha esetleg valaki nem látta volna, mi történt.Szerencsére nem voltunk sokan az étteremben.Elszaladtam az infós pulthoz, hogy ugyanmárküldjenekegytakarítót.

Felhomályosítottak, hogy azt a részleget nem ők takarítják, oldjam meg.

Visszaszambáztam, és szóltam a tulajnak, hogy dobjon már meg vmi takarítócuccal, és ne bámuljon olyan fájdalmas képpel. Közölte, hogy neki olyan nincs.

Na ekkor már tényleg lila volt a fejem a méregtől, és ráförmedtem, hogy akkor pár nyavalyás szalvétát adjon, az talán csak van!

Így szalvétákkal próbáltam feltakarítani Emma művét. Közben puffogtam,meg fújtattam, mikor Emma átölelte a nyakam, amolyan trutyisan, és megkérdezte:

-Most nagyon eleged van belőlem?

Ezek után mit mondhattam volna neki?