Mostanság már nincs olyan szuper idő, mi is egyre több időt töltünk a lakásban.Vannak napok, mikor megpróbálom kifordítani a sarkaiból, máskor pedig egy szennyeskosárra fordítom minden figyelmemet. De milyen jól el lehet mókázni vele.A fantáziám szabadon szárnyalhat, és azzá válik, amivé csak akarom. 
Így Mikulás és Karácsony környékén beindul a vásárlási láz, és polcokat ellepik a csillogó, mindentudó játékok.Játékok vagy kacatok?Mert ugyan miért kell, hogy egy baba beszéljen, kacagjon vagy éppen pisiljen, mint egy igazi.Egy plüsskutyusnak miért kell tudni ugatni, farkat csóválni,éééés pisilni?És miért kell, hogy beszéljen a porszívó?És akkor mit bízunk a képzeletre? A gyereknek méretezett harci eszközökről már ne is beszéljünk....
Anya attól mászik falra, mikor egy játéknál meglátja a készségfejlesző-feliratot. Mert ezt a jelzőt ugye már mindenre rá lehet húzni, és a bugyuta szülő be is dől ennek. A kasszánál pedig mosolyogva fizeti meg érte a kemény ezreseket, hiszen kézségfejlesztő nem? Mert ugye az sokkal többe kerül, hogy leüljön a gyerkőc mellé, és ő fejlessze a készségeit azzal, hogy megnéznek egy mesekönyvet, elmondja mi van a képen és miért, esetleg az utcán, parkban sétálva türelmesen,EGYÜTT fedezzék fel a világot.
Félreértés ne essék, mielőtt elkezdtek sajnálni, hogy milyen"gyöpös" anyám van, nekünk is van porszívónk, ami ugyan nem beszél, de remekül lehet utánozni vele anyát, van formabedobóm, tornyom,építőkockám, legóm, labdám, babám, babakocsim, és nem kell neki bébibornos ruha, mert jó neki az enyém,és nem kell bébibornos bili sem, mert az enyém is megteszi, sőt néha kalapnak is. Ezen kívül imádom anya fazekait, a könyveket, a színes ceruzákat, a kifestőket, és imádni fogom majd a gyúrmát, a zsírkrétát, meg azokat a játékokat,amiket nekem szánnak meglepinek, de nem rugaszkodunk el a földtől.
Ugye milyen jól lehet maradék fából is építeni?
Ja, képzeljétek, van készségfejlesztő kütyüm is, ami beszél és mozog.Akár kettő is. Anyának és apának hívják őket. Nagy előny,még elemet sem kell sűrűn cserélni, tekintettel a környezetszennyezésre meg miegymás...
És kutyáim is vannak, akik ugatnak, morognak,pisilnek, és 21 hónapos létemre tudom, hogy meg kell őket etetni, itatni és szeretni kell őket, mert viszont szeretnek.
No lám hová jutottunk a kosártól, de anyát lehetetlen volt leállítani. Nagyon beindult. Szóval akit sértünk vele, képletesen lapozzon tovább. 
Anya! Te is válts már témát!
Na jól van, ott tartottunk, hogy egyre több időt töltünk a lakásban, és kénytelen vagyok ott kiélni magam, különben... 
....ivásra adom a fejem.
A múlkor már ott tartottam, hogy mindent megnéztem, kipróbáltam, megpróbáltam, 
felmásztam, leszálltam , estem, keltem,sírtam,nevettem,sőt még a játékos polcot is kiprobáltam, apa szakított az elveivel és a Discovery-vel, átkapcsolta a tévét......., éljen a Rolling Stones...
úgy döntöttem, itt az ideje, hogy belefeledkezzem a zenébe:
Reggelenként rászoktam arra, hogy meséket nézzek anyáék ágyából.
Amikor a harmadik mesét is megnéztem, már elég frissnek érzem magam ahhoz, hogy eljárjam a Miki-táncot.Aki nem tudná miről van szó, ez egy disney mese egyik gyerekcsatornán. Nem lövöldözős, túrajzolt kínai/japán mese, amik most olyan népszerűek, hanem olyan igazi aranyos kis mese Mickey egérrel, Donald kacsával..stb.
Íme a tánc Emma előadásában:
Itt az eredeti is.Sajnos magyar verziót nem találtam.
...egyedül és kétpofára fogom tömni a jóóó habos és édes és mennyei gesztenyetortát.....
...és hatalmas, letörölhetetlen mosollyal fogom bontogatni az ajándékokat...
..és a tenyeremből etetem a vendégeket, jobban mondva az ujjammal....
