Emmával az élet...

Ahogy megérkezett a jó idő, úgy javult meg a kedvem is.Már nem csüggedek mindenen, és a humorérzékem is kezd visszatérni. Miközben írok, Emma éppen kiborította az összes játékát a szekrényből, de én csak arra figyelek, hogyan "csicseregnek" Vivaldinál a madarak, és Emma addig sem ül az ölemben.

Az elmúlt hetek alatt ismét összejött egy csomó aranyköpése, gondolom izgalmas lesz megosztani veletek is.

Valamelyik nap arról faggatom, hogy milyen íze van az anyatejnek.

Kérdezem tőle:

Emma, mégis milyen ízű a cici? Édes? Savanyú, Sós?

Mire ő értetlenkedve:

Hát anya, cici íze van!

Elég fura érzés volt amikor először kezdte el visszamondani azokat a szófordulatokat, melyeket én is gyakorta használok. Szeretem becézgetni, ezért gyakran szólítom Cincikémnek, Szivecskémnek, Drágaságomnak.

Akkor ültem majdnem fenékre, mikor bejött utánam a konyhába, átölelte a lábam, és megkérdezte:

Cincikém megint mit művelsz hmmm?

Emma kapott egy rágót,de seperc alatt lenyelte, és kérte a következőt.

Persze nem adtam neki. erre megvonta a vállát, és azt mondta:

Semmi baj anya,majd apa ad!

Apával tanulgatják, számolgatják a fémpénzeket. Kiválaszt egy százast:

Apa ez biztosan egy százas, ugye?Akkor ez nem ér semmit....

Kinn voltunk az udvaron és éppen látta, ahogy apa bevágódik a kocsiba, és elhajt. Kétségbeesetten rám néz és azt mondja:

Nincsen apukám....most mi lesz anya? Választunk másikat?

Imád az udvaron játszani, leginkább a pocoktúrásokban szeret vájkálni. Anyukám őrizte és kísérgette, és egyszer csak éktelen nevetésre fakadt. Kérdezem anyut min nevet annyira, mert én csak annyit láttam, hogy Emma egyik túrástól a másikig szaladgál. Szegénykém túrt, túrt és túrt, de semmit nem talált, ezért mérgesen kifakadt:

A pi...ba, ebben sincs semmi!!!

Na most aztán tényleg nincs több káromkodás.

Az elmúlt hetekben Emma gyönyörűen haladt a szobatisztaság felé vezető úton, és hetek óta nem kellett pelust használni sem éjjel, sem pedig nappal. Rém büszke voltam rá akkor is, ha néha volt egy-egy apró baleset. Ezért is akadtam ki tegnap, mert háromszor egymás után bepisilt. Az első után még nem is szóltam semmit, de elkezdtem gyakrabban figyelmeztetni, hogy menjünk pisilni. Folyton azt mondta,nem kell neki, aztán meg ....

A második után már kezdtem dühös lenni, és megfenyegettem, hogy pelust kap. Erre aztán akkora hisztit levágott, hogy győztem türelmesen kivárni a végét.

Harmadik alkalommal, talán véletlen, talán azért mert haragudott rám, az ölembe pisilt. Nem volt elég, hogy három bugyit, három harisnyát és három nadrágot kent össze, még az én ruhám is mehetett a szennyesbe. Na ekkor elszakadt a cérna, és kiabálni kezdtem vele. Mondanom sem kell, semmi haszna nem volt, az értelemről inkább már nem is beszélek.

Elmondtam neki, mennyire mérges vagyok, és haragszom, amiért nem szólt, hogy pisilnie kell.

Ekkor odabújt hozzám, átölelt a vékony kis karjaival és odasúgta nekem:

Nem kell félni anya, én nem haragszom rád, szeretlek.

Azt sem tudtam, hogy sírjak, vagy kezdjek el nevetni.

Csak azt árulja el nekem valaki, honnan van egy kétéves gyereknek ennyi esze? Olyan zseniálisan, olyan választékosan beszél, mint egy komoly kis felnőtt. Hogyan tudja így összekombinálni a szavakat?És hogyan tud így manipulálni minket? Nem is én vagyok, hanem ő a család kis boszorkánya. Mennyire szeretem, mennyire imádom:

Levelet kaptunk!

Emma szülinapi levelére válaszul, mi is levelet kaptunk, bár már eltelt egy hónap, most jutottam el oda, hogy megosztom veletek, és most jutottam oda is, hogy engedélyt kaptam a levél írójától is.
Azért teszem fel, mert nekem sokat jelent.Igazi elismerésként tekintek rá. Ha úgy érzem eltévedek a napi útvesztőben, elég elolvasnom, hogy megtaláljam a kiutat.

Szia!

Nem is tudom hogy hol kezdjem, csak ámulok és bámulok. Olvastam a blogon a levelet, és komolyan a könnyeimet törölgettem. Gyönyörű... Azért is írok itt, mert úgy gondolom hogy, hogy nem férnék bele a megjegyzéseknek fenntartott karakterszámba.
Emlékszem, hogy amikor találkoztunk, volt bennem egy olyan, hogy mi még egyszer jóban leszünk ;)
Minél többet beszélgettünk, rájöttem hogy egy igen erős, öntudatos és szeretni való személyiséggel találkoztam. Ezért is volt nekem furcsa, amikor azt a hírt kaptam, hogy sírsz..
Nem tudtam elképzelni, hogy mi lehet az, ami Téged megríkat.
Utána persze, kiderült, hogy egy -akkor még ici-pici- Tündér van úton, aki megédesíti majd a napjaitokat.
Akkor még nem is sejtettétek, hogy milyen kakis sztorik lesznek, hogy véget ér a kedvenc vonatos poharad pályafutása, de ezek csak apróságok azokhoz az apróságokhoz képest amikben részetek volt. Mosolyok, nevetések, csípések, harapások, ölelések, puszik...
Emma egy csoda kislány,nem hiába....
Mindig is érdeklődően hallgattam, amikor esetleg arról beszélgettünk, hogy mit hagysz és mit nem hagysz Neki.
Neveléssel kapcsolatban nagyon sok mindennel jelenleg úgy vagyok, hogy " Igen, ezt én is úgy majd szeretném csinálni, mint a Mariann". Mindenképp példaként szolgálsz nem csak nekem, de akárki másnak is, de nekem mindenképp az vagy.
Nagyon sok mindent tanultam Tőled ill. Tőletek, például hogy ha valaki gyerek és elesik, akkor nem sírni kell, hanem annyival is el lehet intézni hogy "Hoppá"
Biztos vagyok benne, hogy Emma is olyan csodálatos ember lesz, mint a Szülei, és legalább annyian vagy még többen fogják szeretni; és abban is biztos vagyok, hogy ha eljön az ideje, tudni fogja hogy mekkora érték az Anyukája levele, amit minden szülinapjára megírt.
Én is örülök hogy ismerlek Titeket, és tudnotok kell, hogy akármi is történjék, rám mindig számíthattok és szeretlek Titeket.
Remélem az eszmefejtésem nem nyúlt túl hosszúra, és nem volt unalmas vagy csöpögős.

Puszilok Mindenkit:
Adri

Dilemmáim a hajmosásról

Mostanság nagyon el vagyok merülve a mindennapokban(vagyis a könyvekben).

Anci nenci megfertőzött az Alkonyattal, Újholddal, Napfogyatkozással, és a három kötetet befaltam úgy másfél hét alatt. Bevallom, sokszor észre sem vettem, hogy elmúlt egy újabb nap. Persze tettem én a dolgomat, elláttam a feladataimat, de alig vártam, hogy legyen időm még egy és még egy fejezetre, mert alig vártam a folytatást. Én, aki mindig is rüheltem a a vámpíros sztorikat, ezt egyenesen imádtam, mert új szemszögből kapott megvilágítást. szegény apa és szegény Emma. Jól elhanyagoltam őket. Sokat morogtak, hogy hagyjam már abba, de ezzel is úgy voltam, mint a Harry Potterrel.Azt sem tudtam letenni. Igazán türelmesek voltak, köszi érte.

Emmával az élet igazi kihívás.Teli van mosollyal, kacagással, dorgálással,tanulással, és még sorolhatnám, hogy egy nap alatt mi mindent vált ki belőlem. A múlt héten kicsit kiakadtam. este fürdettem, illetve csak szerettem volna, mert a kis beste megérezte, hogy a haját is meg kell mosnom, és sehogy sem akart megülni a kádban. Mikor már ötödjére parancsoltam vissza, ő is besokallt, és üvöltve tiltakozott. Nem vagyok büszke magamra, de akkor is ráerőltetem az akaratomat. Mindketten rendkívül makacsok vagyunk. Apa egy darabig tűrte, aztán berontott a fürdőbe, kivette az Emmát a kezemből úgy habosan, samponosan, ahogy volt, és jól leteremtett, hogy miért kínzom a kislányát. Én is vissza, hogy hadmáúgyneveljemakölykömahogyakarom. Jó kis sértődés volt a részemről.Ők persze ismét véd- és dacszövetséget kötöttek.

Ellenem.

Haragudtam az egész világra.Emmának még azt sem engedtem, hogy a közelembe jöjjön, akármit csinált, nem figyeltem rá.Dühömben levasaltam kétheti ruhaadagot.

Apa még tovább feszítette a húrt, mikor Emmát küldözgette, hogy mondja meg , hogy szeret, meg ne haragudjak...stb.
Elég fagyos hangulatban feküdtünk le aludni. Mikor minden csendes volt, akkor szólalt meg jó hangosan a lelkiismeretem, és még most, két hét után is cseszeget.

Vajon helyesen jártam el, hogy erőszakkal megmostam a haját, vagy jobb lett volna hagyni az egészet, nem lett volna jobb, ha hagyom az ő akaratát teljesülni?Ezzel nem kényeztetem el túlságosan? Vajon az, hogy csúnyán viselkedtem vele, nem törte meg a lelkét, nem okoztam neki traumát?Bízni fog bennem ezentúl is? Van jogom haragudni erre a pöttöm lányra?Neheztelhetek arra a lényre, akit a világon mindenkinél jobban szeretek? Vagy akkor jártam el helyesen, mikor megpróbáltam határt szabni az engedékenységemnek?


Hajlok affelé, hogy nem lett volna semmi gond, ha apa nem lép közbe.Úgy érzem a tekintélyemet döntötte romba.Tudom, tudom, ő csak a legjobbat akarta a kis hercegnőjének, de... na mindegy. Azóta sikerült tisztáznunk a kérdést, s próbálunk mindketten összhangban cselekedni. Azt hiszem, egy gyereket csak úgy lehet megfelelően nevelni, ha mi, a szülők, egyet értünk az alapelvekben. Nálunk ez túlnyomó többségben működik is.Bár néha a vonat is kisiklik.....

Ma még mindig ezen dilemmázok, nehezen emésztek. Lehet, hogy egyesek szemében ez semmiség, és csak én drámázom túl, de én már csak ilyen vagyok.



Apa szemszögéből:

Nos én csak annyit hallotam ,hogy fáradhatatlan sikíííítás és ordítás van fejmosás helyett. az elején megpróbáltam uralkodni az érzelmeimen, de hát úgy döntöttem ,megmentem a hercegnőmet .Nekiszabadultam az ajtónak és látom ,hogy anya minden rafináltságát bevetve megpróbál némi erőszakot(nem kell féreérteni, nem testi fenyitésre gondoltam)alkalmazva pár liternyi vizet a hercegnőm fejére juttatni, de a lányom eközben meglátott, és mint szög a mágneshez, már ugrott is az ölembe.
Nos, elfogott a büszkeség, de akkor már tudtam ,hogy nem kellet volna mert Így anya(sokszor szigorú) elveit egy pillanat alatt végképp romokba döntöttem,ami sokáig meg is látszott rajta.

Anya, bocsi érte, de te sem tudsz ellen állni azoknak a durcás álkönnyekkel teli, kisírtnak látszó szemeknek..(ami mellesleg egy pillanat alat mosolyra tud fakadni)

Tehát egyszónak is száz a Vége, nincs evés kanálcsörgés nélkül, és manapság nincs fejmosás "rapli""durca""megmentés" nélkül pont. Apa


A legközelebb esedékes hajmosás, fürdés procedúrától már előre féltem, és jó nagy görccsel a gyomromban álltam neki, de nem jutottam sokra, mert még a lábát sem volt hajlandó a kádba tenni. Bevetettem én minden praktikát.A jó szótól a zsarolásig minden volt a pakliban, de 20 perc kitartó csatározás után bevetettem az utolsó, legsúlyosabb adumat, a cicit. Azt mondtam, ha nincs fürdés, nincs cici sem az esti alváshoz. Azt mondta, rendben van anya.


Megfordult, és kisétált a fürdőből. Olyan mérges voltam, majd' szétrobbant a fejem, hogy a kis beste így elbánt velem. este persze jött, bújt, kereste a cicit, de én is épp olyan makacs vagyok, mint ő, és figyelmeztettem arra, miben állapodtunk meg. komolyan mondom, képes lettem volna újból vizet engedni ...stb, ha azt mondja oké, mehetünk, de megint én vesztettem: Azt mondta akkor nem kell cici, csak fogja egy kicsit. Két éve először volt olyan, hogy így aludt el. Később megintcsak marcangoltam magam, hogy milyen egy kegyetlen dög,,egy.., egy...egy...vagyok.

Szombaton anyáméknál megint dőlt belőlem a panasz, de ő jót nevetett rajtam, és elmesélte, hogy kiskoromban én is épp ilyen voltam. Ő mosta a hajam, apám meg fogott, és győzkdött, hogy nincs semmi gond. Na akkor ebben emma rám hasonlít.

Volt időm gondolkodni a dolgon, és hiszek abban, hogy az élet példákon keresztül tanít bennünket. Amit én adtam anyáméknak, most azt kapom vissza Emmától. Nem tekintem büntetésnek, csak tanulságnak. Ahogy ezt így letisztáztam magamban, meg is nyugodtam, sé este, görcs nélkül álltam neki a fürdetésnek. Sok türelemmel, nyugodtan, de sikerült:

Emma csillog meg villog és nem ordított, nem kellett könyörögnöm.

Hát így esett a nagy dilemmám.

Anya-Marianna-Emmanyu

Emma vallomása

Ma reggel ül az ölemben, és kutat a cici után.Mikor végre kihámozta,két kezébe fogta, és úgy bújt hozzá, mintha ezer éve nem látta volna:
Olyan szép vagy cici, olyan meleg és én olyan nagyon szeretlek.....

Ezek után hogy legyen szívem leszoktatni róla?
Én kis kajlám,kis cicihuligán.....imádom!