Emmával az élet...

Ahogy megérkezett a jó idő, úgy javult meg a kedvem is.Már nem csüggedek mindenen, és a humorérzékem is kezd visszatérni. Miközben írok, Emma éppen kiborította az összes játékát a szekrényből, de én csak arra figyelek, hogyan "csicseregnek" Vivaldinál a madarak, és Emma addig sem ül az ölemben.

Az elmúlt hetek alatt ismét összejött egy csomó aranyköpése, gondolom izgalmas lesz megosztani veletek is.

Valamelyik nap arról faggatom, hogy milyen íze van az anyatejnek.

Kérdezem tőle:

Emma, mégis milyen ízű a cici? Édes? Savanyú, Sós?

Mire ő értetlenkedve:

Hát anya, cici íze van!

Elég fura érzés volt amikor először kezdte el visszamondani azokat a szófordulatokat, melyeket én is gyakorta használok. Szeretem becézgetni, ezért gyakran szólítom Cincikémnek, Szivecskémnek, Drágaságomnak.

Akkor ültem majdnem fenékre, mikor bejött utánam a konyhába, átölelte a lábam, és megkérdezte:

Cincikém megint mit művelsz hmmm?

Emma kapott egy rágót,de seperc alatt lenyelte, és kérte a következőt.

Persze nem adtam neki. erre megvonta a vállát, és azt mondta:

Semmi baj anya,majd apa ad!

Apával tanulgatják, számolgatják a fémpénzeket. Kiválaszt egy százast:

Apa ez biztosan egy százas, ugye?Akkor ez nem ér semmit....

Kinn voltunk az udvaron és éppen látta, ahogy apa bevágódik a kocsiba, és elhajt. Kétségbeesetten rám néz és azt mondja:

Nincsen apukám....most mi lesz anya? Választunk másikat?

Imád az udvaron játszani, leginkább a pocoktúrásokban szeret vájkálni. Anyukám őrizte és kísérgette, és egyszer csak éktelen nevetésre fakadt. Kérdezem anyut min nevet annyira, mert én csak annyit láttam, hogy Emma egyik túrástól a másikig szaladgál. Szegénykém túrt, túrt és túrt, de semmit nem talált, ezért mérgesen kifakadt:

A pi...ba, ebben sincs semmi!!!

Na most aztán tényleg nincs több káromkodás.

Az elmúlt hetekben Emma gyönyörűen haladt a szobatisztaság felé vezető úton, és hetek óta nem kellett pelust használni sem éjjel, sem pedig nappal. Rém büszke voltam rá akkor is, ha néha volt egy-egy apró baleset. Ezért is akadtam ki tegnap, mert háromszor egymás után bepisilt. Az első után még nem is szóltam semmit, de elkezdtem gyakrabban figyelmeztetni, hogy menjünk pisilni. Folyton azt mondta,nem kell neki, aztán meg ....

A második után már kezdtem dühös lenni, és megfenyegettem, hogy pelust kap. Erre aztán akkora hisztit levágott, hogy győztem türelmesen kivárni a végét.

Harmadik alkalommal, talán véletlen, talán azért mert haragudott rám, az ölembe pisilt. Nem volt elég, hogy három bugyit, három harisnyát és három nadrágot kent össze, még az én ruhám is mehetett a szennyesbe. Na ekkor elszakadt a cérna, és kiabálni kezdtem vele. Mondanom sem kell, semmi haszna nem volt, az értelemről inkább már nem is beszélek.

Elmondtam neki, mennyire mérges vagyok, és haragszom, amiért nem szólt, hogy pisilnie kell.

Ekkor odabújt hozzám, átölelt a vékony kis karjaival és odasúgta nekem:

Nem kell félni anya, én nem haragszom rád, szeretlek.

Azt sem tudtam, hogy sírjak, vagy kezdjek el nevetni.

Csak azt árulja el nekem valaki, honnan van egy kétéves gyereknek ennyi esze? Olyan zseniálisan, olyan választékosan beszél, mint egy komoly kis felnőtt. Hogyan tudja így összekombinálni a szavakat?És hogyan tud így manipulálni minket? Nem is én vagyok, hanem ő a család kis boszorkánya. Mennyire szeretem, mennyire imádom: