Dilemmáim a hajmosásról

Mostanság nagyon el vagyok merülve a mindennapokban(vagyis a könyvekben).

Anci nenci megfertőzött az Alkonyattal, Újholddal, Napfogyatkozással, és a három kötetet befaltam úgy másfél hét alatt. Bevallom, sokszor észre sem vettem, hogy elmúlt egy újabb nap. Persze tettem én a dolgomat, elláttam a feladataimat, de alig vártam, hogy legyen időm még egy és még egy fejezetre, mert alig vártam a folytatást. Én, aki mindig is rüheltem a a vámpíros sztorikat, ezt egyenesen imádtam, mert új szemszögből kapott megvilágítást. szegény apa és szegény Emma. Jól elhanyagoltam őket. Sokat morogtak, hogy hagyjam már abba, de ezzel is úgy voltam, mint a Harry Potterrel.Azt sem tudtam letenni. Igazán türelmesek voltak, köszi érte.

Emmával az élet igazi kihívás.Teli van mosollyal, kacagással, dorgálással,tanulással, és még sorolhatnám, hogy egy nap alatt mi mindent vált ki belőlem. A múlt héten kicsit kiakadtam. este fürdettem, illetve csak szerettem volna, mert a kis beste megérezte, hogy a haját is meg kell mosnom, és sehogy sem akart megülni a kádban. Mikor már ötödjére parancsoltam vissza, ő is besokallt, és üvöltve tiltakozott. Nem vagyok büszke magamra, de akkor is ráerőltetem az akaratomat. Mindketten rendkívül makacsok vagyunk. Apa egy darabig tűrte, aztán berontott a fürdőbe, kivette az Emmát a kezemből úgy habosan, samponosan, ahogy volt, és jól leteremtett, hogy miért kínzom a kislányát. Én is vissza, hogy hadmáúgyneveljemakölykömahogyakarom. Jó kis sértődés volt a részemről.Ők persze ismét véd- és dacszövetséget kötöttek.

Ellenem.

Haragudtam az egész világra.Emmának még azt sem engedtem, hogy a közelembe jöjjön, akármit csinált, nem figyeltem rá.Dühömben levasaltam kétheti ruhaadagot.

Apa még tovább feszítette a húrt, mikor Emmát küldözgette, hogy mondja meg , hogy szeret, meg ne haragudjak...stb.
Elég fagyos hangulatban feküdtünk le aludni. Mikor minden csendes volt, akkor szólalt meg jó hangosan a lelkiismeretem, és még most, két hét után is cseszeget.

Vajon helyesen jártam el, hogy erőszakkal megmostam a haját, vagy jobb lett volna hagyni az egészet, nem lett volna jobb, ha hagyom az ő akaratát teljesülni?Ezzel nem kényeztetem el túlságosan? Vajon az, hogy csúnyán viselkedtem vele, nem törte meg a lelkét, nem okoztam neki traumát?Bízni fog bennem ezentúl is? Van jogom haragudni erre a pöttöm lányra?Neheztelhetek arra a lényre, akit a világon mindenkinél jobban szeretek? Vagy akkor jártam el helyesen, mikor megpróbáltam határt szabni az engedékenységemnek?


Hajlok affelé, hogy nem lett volna semmi gond, ha apa nem lép közbe.Úgy érzem a tekintélyemet döntötte romba.Tudom, tudom, ő csak a legjobbat akarta a kis hercegnőjének, de... na mindegy. Azóta sikerült tisztáznunk a kérdést, s próbálunk mindketten összhangban cselekedni. Azt hiszem, egy gyereket csak úgy lehet megfelelően nevelni, ha mi, a szülők, egyet értünk az alapelvekben. Nálunk ez túlnyomó többségben működik is.Bár néha a vonat is kisiklik.....

Ma még mindig ezen dilemmázok, nehezen emésztek. Lehet, hogy egyesek szemében ez semmiség, és csak én drámázom túl, de én már csak ilyen vagyok.



Apa szemszögéből:

Nos én csak annyit hallotam ,hogy fáradhatatlan sikíííítás és ordítás van fejmosás helyett. az elején megpróbáltam uralkodni az érzelmeimen, de hát úgy döntöttem ,megmentem a hercegnőmet .Nekiszabadultam az ajtónak és látom ,hogy anya minden rafináltságát bevetve megpróbál némi erőszakot(nem kell féreérteni, nem testi fenyitésre gondoltam)alkalmazva pár liternyi vizet a hercegnőm fejére juttatni, de a lányom eközben meglátott, és mint szög a mágneshez, már ugrott is az ölembe.
Nos, elfogott a büszkeség, de akkor már tudtam ,hogy nem kellet volna mert Így anya(sokszor szigorú) elveit egy pillanat alatt végképp romokba döntöttem,ami sokáig meg is látszott rajta.

Anya, bocsi érte, de te sem tudsz ellen állni azoknak a durcás álkönnyekkel teli, kisírtnak látszó szemeknek..(ami mellesleg egy pillanat alat mosolyra tud fakadni)

Tehát egyszónak is száz a Vége, nincs evés kanálcsörgés nélkül, és manapság nincs fejmosás "rapli""durca""megmentés" nélkül pont. Apa


A legközelebb esedékes hajmosás, fürdés procedúrától már előre féltem, és jó nagy görccsel a gyomromban álltam neki, de nem jutottam sokra, mert még a lábát sem volt hajlandó a kádba tenni. Bevetettem én minden praktikát.A jó szótól a zsarolásig minden volt a pakliban, de 20 perc kitartó csatározás után bevetettem az utolsó, legsúlyosabb adumat, a cicit. Azt mondtam, ha nincs fürdés, nincs cici sem az esti alváshoz. Azt mondta, rendben van anya.


Megfordult, és kisétált a fürdőből. Olyan mérges voltam, majd' szétrobbant a fejem, hogy a kis beste így elbánt velem. este persze jött, bújt, kereste a cicit, de én is épp olyan makacs vagyok, mint ő, és figyelmeztettem arra, miben állapodtunk meg. komolyan mondom, képes lettem volna újból vizet engedni ...stb, ha azt mondja oké, mehetünk, de megint én vesztettem: Azt mondta akkor nem kell cici, csak fogja egy kicsit. Két éve először volt olyan, hogy így aludt el. Később megintcsak marcangoltam magam, hogy milyen egy kegyetlen dög,,egy.., egy...egy...vagyok.

Szombaton anyáméknál megint dőlt belőlem a panasz, de ő jót nevetett rajtam, és elmesélte, hogy kiskoromban én is épp ilyen voltam. Ő mosta a hajam, apám meg fogott, és győzkdött, hogy nincs semmi gond. Na akkor ebben emma rám hasonlít.

Volt időm gondolkodni a dolgon, és hiszek abban, hogy az élet példákon keresztül tanít bennünket. Amit én adtam anyáméknak, most azt kapom vissza Emmától. Nem tekintem büntetésnek, csak tanulságnak. Ahogy ezt így letisztáztam magamban, meg is nyugodtam, sé este, görcs nélkül álltam neki a fürdetésnek. Sok türelemmel, nyugodtan, de sikerült:

Emma csillog meg villog és nem ordított, nem kellett könyörögnöm.

Hát így esett a nagy dilemmám.

Anya-Marianna-Emmanyu