olvastam valahol

Gyerekek a házasságról


Hogyan döntsük el, hogy ki legyen a házastársunk?
- Olyan embert kell keresni, aki ugyanazokat a dolgokat szereti, mint mi.
Például, ha te szereted a sportot, akkor a lánynak ezt szeretni kell, és
hoznia kell mindig chipset. (Peti, 10 éves)

Hány évesen kell megházasodni?
- 24 a legjobb kor, mert addigra már örök idők óta ismered a másikat
(Kamilla, 10 éves)

Honnan tudja egy idegen, hogy valakik házasok?
- Szerintem csak kitalálni lehet, pl., ha mindketten ugyanazzal a gyerekkel
ordítoznak. (Dénes, 8 éves).

Szerinted mi a közös a szüleidben?
- Egyikük sem akar több gyereket. (Lilla, 8 éves)

Mit csinálnak az emberek a randevún?
- A randi azért van, hogy jól érezzük magunkat, és hogy megismerjük
egymást. Még a fiúk is tudnak mondani valamit, ha elég sokáig hallgatsz.
(Yvette, 8 éves)
- Az első randin csak hazugságokat mondanak, ettől érdekesebbnek tűnnek és
másodszor is találkozni akarnak. (Márta, 10 éves)

Mit csinálnál az első randin, ha rosszul sülne el?
- Hazaszaladnék, és halottnak tettetném magam. Másnap felhívnám az összes
újságot, hogy minden halotti rovatban szerepeljek. (Károly, 9 éves)

Mikor szabad megcsókolni valakit?
- Ha gazdag. (Pál, 7 éves)
- A törvény szerint 18 éves korodig várni kell, ezzel nem packáznék.
(Misi,7 éves)

Házasnak vagy egyedülállónak jobb lenni?
- A lányoknak jobb egyedülállónak lenni, de a fiúknak nem. A fiúknak kell
valaki, aki takarít utánuk. (Anita, 9 éves)

Hogyan működhet egy házasság?
- Mondd a feleségednek, hogy jól néz ki, akkor is, ha ronda, mint egy busz.
(Ricsi, 10 éves)

Július vége

Úgy röpül az idő,észre sem vesszük, pláne, hogy minden napra jut elfoglaltság.
Idő közben Juca 29 éves lett, mi egy tortával köszöntöttük:Mi jelent a ma-hónap? Szeretett dédi mondja mindig: mahónap XX éves vagy, igazán benőhetne a fejed...

Nos Juca, se ma, se hónap ne változz meg túlságosan!Ne nőjön be a fejed....

Most, hogy végre nem olvadunk el melegtől, jár a levegő, szusszanhatunk egyet az újabb kánikula előtt.

Mi a meleg elől a dávodi strandra menekültünk, ahol pancsoltunk, csúszdáztunk, és szunya is volt. Várjuk megint a meleget, és remélhetőleg apa a Balcsira is lemenekít minket....

Nyaralni ugyan még nem voltunk, de azért így sem unatkozunk.Az állatkert után a terráriumot vettük górcső alá. Emmának nagyon tetszettek a halacskák, teknősök, és akkor sem szólt ránk senki, ha kígyót-békát kiabáltunk:))) Múlt héten a konyhánk is felfrissült, pláne ilyen segítséggel:Nagy kaland volt az is, amikor apa büntetésből elrepítette az anyát:

Anya persze minden kifogással bepróbálkozott: Pisilni kell, éhesek, szomjasak vagyunk, sok a szúnyog, de apa mosolyogva csak annyit mondott, innen ugyan el nem megyünk, míg nem ülsz fel. Jó hogy apa ilyen kitartó, anya újabb élménnyel lett gazdagabb. Emmácska nagyon féltett, azt mondogatta, mennyire szeret:De én szeretem az anyukámat, visszajön ugye? Jön már?Ő még nem repülhetett, de udvariasan megkérdezte, hogy beleülhet -e a masinába. Íme a kis huncut, ő még a mezőn is feltalálta magát.

Persze dinnyét nem ott evett, és a százholdas pagony lakóival sem ott találkozott, de mivel nem akartam több képet összerakni, de a képeket meg akartam mutatni, így ide sűrítettem be őket.

Reméljük, Nektek is jól telt a hónap, sokat és jól szórakoztatok!Emma, Emmanyu

Állatkerti séta

Úgy látszik a meleg nem csak nekünk, de Emmának is az agyára ment. Délelőtt ügyintéztünk, és bementünk a takarékba. Emma kinézett magának egy nagymama-forma nénit, hátulról átölelte, majd hirtelen ötlettől vezérelve, beleharapott a néni párnás fenekébe. Szegénykém felvisított, majd nevetni kezdett a dolgon, és megkérdezte, kapott-e reggelit a gyerek. Azt hittem rögtön elsüllyedek....
Tud valaki kisméretű szájkosarat?:-):-)

Hétvégén családi program keretében állatkertben voltunk, jól sikerült a nap.Láttunk majmocskákat, lámát, zebrát,vizilovat, struccot, kedves mosolyú szamarat:

Egy egzotikus, édes kis gyerekállatot, akit még haza is hoztuk:

Lóvá tettünk az apát:

Emmánál a kecskék vitték a pálmát,vagyis a szénát:

Jó kis nap volt, de fura rács mögött látni ezeket az állatokat.Persze,persze mikor láthatnánk élőben majmot, oroszlánt, szurikátát ilyen közelről?Talán soha, de...Tipikusan ördögi kör.

Párbeszéd

Mióta Emma megtanult beszélni, be nem áll a szája,folyton karattyol, kérdez. Újabban az a kedvenc játékunk, hogy Emma kérdezget:

- Anya! Akkor én most ki vagyok neked?
- A drága kicsi lányom.
-És még mi vagyok?
-A kincsem, a mindenem.
-És más nem is?
-De, persze. Még te vagy az én életem,egyetlenem,szemem fénye,tündérkém, bogárkám....
-Oké-oké, és a csemegéd nem vagyok?
-Nem, te a csemetém vagy, nem csemege!
-De igen!A csemete csemegéd vagyok.

-Anya, te most akkor mi vagy? Anya vagy mama?
Az anyukád vagyok.
-És a mama nem anya?
-De igen, csak neked mama, és nekem pedig anya. Ha majd neked is lesz kisbabád, annak te anya leszel,én meg mama.Érted?
Látom, hogy nem igazán érti, de rávágja:
-Á már értem.....

A vihar kifújt pár kismadarat a fészekből. Reggel sajnálkozva szedegettem őssze őket.Emma szorgalmasan jön utánam, hiába kímélném a látványtól, nézi ő is a kis tetemeket.
-Anya hová viszed őket? Ne dobd el, inkább javítsd meg jóóóó?...

Olyan jó érzés, hogy még hisz az anya mindenhatóságában,

Kacér kis béka

Ma különböző okok miatt ellátogattunk a fővárosba.
Apára sokat kellett várni, így nézelődtünk az utcán, kerülgettük az asztalokat és a székeket, mert szinte minden vendéglátó hely kitelepedett az utcára.Emmával sétálgattunk, elmélkedtünk nagyokat. Egyszer csak Emma megáll, összemosolyog egy pasival. A pasas ráköszön, mire Emma hatalmas mosollyal, viharos gyorsasággal, három puszit dob neki. Persze a kis jóképű sem maradt rest, ő is küldött Emmának egy csokor puszit.

Azt hittem, rögtön seggre ülök a kis jelenettől, de a pasi barátnője is lesett, majd megszólalt:
No nézd csak, az orrom előtt lenyúlja a fiúmat!

Bocsánatkérő mosoly, vállvonogatás, és tovább cibáltam az én édes drága, kacér kis békámat.

Azt hiszem, nem kell sokat várni, és apa valóban elkezdheti gyakorolni a célbalövést.

Így mosunk mi hajat

Elmélkedem.

Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de én így szülinap előtt, után, körül, akaratlanul is értékelésbe kezdek.Na nem azt nézem mennyit híztam, mennyivel több ősz hajszálam van, vagy van-e már szarkaláb a szemem alatt, hanem úgy áltatában. Teszek, veszek, mérlegelek, számolgatok, és idén, mikor az utolsó huszas évemhez értem, arra jutottam:

Teljesen mindegy hány év van mögöttem, a lelkem ugyanaz marad, ami volt, de kicsit talán bölcsebb, és érettebb vagyok, mint tavaly ilyenkor voltam.

Azt mondják, a szülinapi kívánságok teljesülnek, de én idén nem kívántam semmit, hiszen ma még mindenem megvan, amit csak kívánni tudnék. Van boldog családom, szerető társam, imádnivaló gyermekem, és bár nem telik luxus dolgokra, de egészségesek vagyunk. Minden napra jut kihívás, nehézség, amivel meg kell küzdeni, de van az a régi mondás, hogy amibe nem halunk bele, attól csak erősebbek leszünk. Megtanultam küzdeni, és nem feladni, hinni a holnapban, bízni a jövőben. Megtanultam, hogy mindig mindenre van megoldás, csak meg kell találni, és nem lehajtott fejjel búsulni. És Emma azt is megtanította nekem, hogy észre kell venni , és értékelni kell az élet aprócska csodáit, ajándékait. Így képes vagyok örülni a langyos nyári esőnek, mosolygok, ha lepke száll a vállamra, vagy egy katica mászik végig a karomon, és annak is tudok örülni, ha új hajtást hoz egyik virágom, ha beérik a barack a fán, vagy gazdagabb lehetek egy újabb történettel.

De igazán akkor vagyok boldog, mikor este mellettem szuszog a lányom, másik felemen a párom ééééééééééés........megnézhetek egy filmet, olvashatok egy újabb fejezetet az aktuális kedvencből, vagy....vagy...vagy...tudomisén....csak vicceltem!

Attól vagyok boldog, hogy ők itt vannak nekem, szeretnek, és én viszont szeretem őket.

Jó, mikor Emma felébred, és azt kiabálja: Anyukám hol vagy, úúúúgy hiányzol!

És az is felemelő, mikor a párom átölel, vagy hozzám bújik, és azt mondja: Szeretlek, ugye tudod?

Ilyenkor tényleg nem számít hány éves vagyok, hogy nézek ki, és a mindennapi gondokat is képes vagyok elfelejteni, és élvezni tudom a pillanat adta boldogságom minden kortyát.

Persze a pillanat hamar elszáll, és újra "gondolok a gonddal", visszatérek a földre,ráncba szalad a homlokom,kiabálok és zsörtölődök, de azért tudom, hogy szeretve vagyok.

Szerencsés vagyok, mert mindig van körülöttem olyan ember, aki ezt eszembe juttatja. Hát kívánhatok én akkor bármi mást is a szülinapomra?Ugye, hogy nem? VAgy mégis!!!

Azt kívánom, hogy ez az érzés mindig megmaradjon nekem. Másra nincs is szükségem.

Megosztom veletek pár kedvenc képemet, melyek az elmúlt hónap alatt készültek:

Az én gyönyörű kislányom:

Íme a nagy kedvenc, nézzétek merg alaposan, de a kép címe mindent elárul:

Apa vitt el pisilni