Elmélkedem.

Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de én így szülinap előtt, után, körül, akaratlanul is értékelésbe kezdek.Na nem azt nézem mennyit híztam, mennyivel több ősz hajszálam van, vagy van-e már szarkaláb a szemem alatt, hanem úgy áltatában. Teszek, veszek, mérlegelek, számolgatok, és idén, mikor az utolsó huszas évemhez értem, arra jutottam:

Teljesen mindegy hány év van mögöttem, a lelkem ugyanaz marad, ami volt, de kicsit talán bölcsebb, és érettebb vagyok, mint tavaly ilyenkor voltam.

Azt mondják, a szülinapi kívánságok teljesülnek, de én idén nem kívántam semmit, hiszen ma még mindenem megvan, amit csak kívánni tudnék. Van boldog családom, szerető társam, imádnivaló gyermekem, és bár nem telik luxus dolgokra, de egészségesek vagyunk. Minden napra jut kihívás, nehézség, amivel meg kell küzdeni, de van az a régi mondás, hogy amibe nem halunk bele, attól csak erősebbek leszünk. Megtanultam küzdeni, és nem feladni, hinni a holnapban, bízni a jövőben. Megtanultam, hogy mindig mindenre van megoldás, csak meg kell találni, és nem lehajtott fejjel búsulni. És Emma azt is megtanította nekem, hogy észre kell venni , és értékelni kell az élet aprócska csodáit, ajándékait. Így képes vagyok örülni a langyos nyári esőnek, mosolygok, ha lepke száll a vállamra, vagy egy katica mászik végig a karomon, és annak is tudok örülni, ha új hajtást hoz egyik virágom, ha beérik a barack a fán, vagy gazdagabb lehetek egy újabb történettel.

De igazán akkor vagyok boldog, mikor este mellettem szuszog a lányom, másik felemen a párom ééééééééééés........megnézhetek egy filmet, olvashatok egy újabb fejezetet az aktuális kedvencből, vagy....vagy...vagy...tudomisén....csak vicceltem!

Attól vagyok boldog, hogy ők itt vannak nekem, szeretnek, és én viszont szeretem őket.

Jó, mikor Emma felébred, és azt kiabálja: Anyukám hol vagy, úúúúgy hiányzol!

És az is felemelő, mikor a párom átölel, vagy hozzám bújik, és azt mondja: Szeretlek, ugye tudod?

Ilyenkor tényleg nem számít hány éves vagyok, hogy nézek ki, és a mindennapi gondokat is képes vagyok elfelejteni, és élvezni tudom a pillanat adta boldogságom minden kortyát.

Persze a pillanat hamar elszáll, és újra "gondolok a gonddal", visszatérek a földre,ráncba szalad a homlokom,kiabálok és zsörtölődök, de azért tudom, hogy szeretve vagyok.

Szerencsés vagyok, mert mindig van körülöttem olyan ember, aki ezt eszembe juttatja. Hát kívánhatok én akkor bármi mást is a szülinapomra?Ugye, hogy nem? VAgy mégis!!!

Azt kívánom, hogy ez az érzés mindig megmaradjon nekem. Másra nincs is szükségem.

Megosztom veletek pár kedvenc képemet, melyek az elmúlt hónap alatt készültek:

Az én gyönyörű kislányom:

Íme a nagy kedvenc, nézzétek merg alaposan, de a kép címe mindent elárul:

Apa vitt el pisilni