Ma különböző okok miatt ellátogattunk a fővárosba.
Apára sokat kellett várni, így nézelődtünk az utcán, kerülgettük az asztalokat és a székeket, mert szinte minden vendéglátó hely kitelepedett az utcára.Emmával sétálgattunk, elmélkedtünk nagyokat. Egyszer csak Emma megáll, összemosolyog egy pasival. A pasas ráköszön, mire Emma hatalmas mosollyal, viharos gyorsasággal, három puszit dob neki. Persze a kis jóképű sem maradt rest, ő is küldött Emmának egy csokor puszit.
Azt hittem, rögtön seggre ülök a kis jelenettől, de a pasi barátnője is lesett, majd megszólalt:
No nézd csak, az orrom előtt lenyúlja a fiúmat!
Bocsánatkérő mosoly, vállvonogatás, és tovább cibáltam az én édes drága, kacér kis békámat.
Azt hiszem, nem kell sokat várni, és apa valóban elkezdheti gyakorolni a célbalövést.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Hiába, nem lehet elég korán kezdeni! :))
Ja igen, gondolom te már rutinos vagy ebben is:)))))
Megjegyzés küldése