Mióta Emma megtanult beszélni, be nem áll a szája,folyton karattyol, kérdez. Újabban az a kedvenc játékunk, hogy Emma kérdezget:
- Anya! Akkor én most ki vagyok neked?
- A drága kicsi lányom.
-És még mi vagyok?
-A kincsem, a mindenem.
-És más nem is?
-De, persze. Még te vagy az én életem,egyetlenem,szemem fénye,tündérkém, bogárkám....
-Oké-oké, és a csemegéd nem vagyok?
-Nem, te a csemetém vagy, nem csemege!
-De igen!A csemete csemegéd vagyok.
-Anya, te most akkor mi vagy? Anya vagy mama?
Az anyukád vagyok.
-És a mama nem anya?
-De igen, csak neked mama, és nekem pedig anya. Ha majd neked is lesz kisbabád, annak te anya leszel,én meg mama.Érted?
Látom, hogy nem igazán érti, de rávágja:
-Á már értem.....
A vihar kifújt pár kismadarat a fészekből. Reggel sajnálkozva szedegettem őssze őket.Emma szorgalmasan jön utánam, hiába kímélném a látványtól, nézi ő is a kis tetemeket.
-Anya hová viszed őket? Ne dobd el, inkább javítsd meg jóóóó?...
Olyan jó érzés, hogy még hisz az anya mindenhatóságában,
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Édes kis csemeték! Olyan imádnivaló tündérek amikor nyiladozik az értelmük! Jó látni, ahogy napról napra egyre többet tudnak, értenek és éreznek! Puszi a kis tündérnek (meg anyunak is): Gabika
Kellemes meglepi volt tegnap, meglátogatott Emma és Anyuja. Régen találkoztunk betegségem miatt,de ez a kis kofa elfeledtette velem,hogy fáj valami.
Rácsodálkoztunk, hogy ennyi idős gyerek, ekkora szókinccsel, ilyen kerek mondatokkal kommunikáljon.
Kitalál játékot,azt olyan képzelő erővel társítja,hogy mi a 60 éven felüliek önfeledten követtük a játékban, boldogan kacagva,egyszerűen nem tudtunk betelni ezzel a kis csodával.
Köszönjük,hogy itt voltatok, köszi hogy játszhattunk, gyertek máskor is.
Puszi: Kati néni, Feri bácsi.
Drága Kati néni! Nincs is jobb orvosság, mint a kicsi gyermek önfeledt kacaja! :)) Jobbulást kíván egy hűséges olvasótárs! Szeretettel: Gabika
Megjegyzés küldése