Igyekeztünk jól kihasználni, sokat csavarogtunk a szabadban, és készítettem pár képet a gyerkőcökről.
Jó volt látni őket, ahogy a lehullott levelekben hancúroznak, szaladgálnak.Legszívesebben én is csatlakoztam volna hozzájuk, de akkor nem készülhettek volna képek.
A jó dolog mellett mindig megjelenik a rossz is. Csütörtökön mentem Emmáért és az Óvónéni azzal fogadott, hogy baj van. Rögtön kocsonyás lett a lábam, szemem végig simogatta a kicsikémet, milyen bibi és hol van rajta,de sehol nem láttam rajta sérülést, ám Emma repült a karjaimba, és panaszolta, hogy egyik kislány megharapta.Az, aki pár hete már az ujjait is megharapta.
Kíváncsi voltam most hova, és mekkorát harapott a gyerkőc, és lelki szemeim előtt csúnya sérülések képei szaladgáltak.
A kislány ott szaladgált előttem, és bevallom, nagyon nehezemre esett visszafogni magamat, hogy ne rázzam meg.
Tudom, ezzel semmit nem oldottam meg, próbáltam megállni a racionalitás talaján, és gyorsan átfordítottam magamban a dolgot.
Higgadt maradtam,magamba zártam a kitörni készülő anyatigrist.
A baj megesett, szerencsére nem volt olyan nagy a harapás, mint amire számítottam.
Elismeréssel adózom az óvónéninek, mert nagyon jól kezelte a helyzetet: Elém állt, közölte a dolgot, de nem akarta elárulni, melyik gyerek volt, hogy ezzel védje a őt és a szüleit is.
Nem akartam én cirkuszolni senkivel, meg Emma úgyis elárulta, de azért tartottam pozitívnak a dolgot, mert jó volt látni, hogy az óvónéni mennyire fontosnak tartja a pozitív légkört, a szülők közötti jó viszonyt, éééés, ha esetleg Emma követne el efféle galádságot, mi is számíthatnánk rájuk.
A többi anyuka hallotta mi történt, és szinte az összes felszisszent, hogy bizony az ő gyerekét is megkóstolta már az a kislány.
Úgy vélem, hamarosan lázadás fog kitörni emiatt, mert mi van akkor, ha a kislány a másik arcába, vagy nózijába harap bele?Örök jel.,..
NEm tudom, kellene-e, szabad-e valakit hibáztatni.Én elfogult módon a szülői nevelésre teszem a voksot!
Emma is harapott egy időben, de mi visszaharaptunk neki, hogy tudja, mennyire fájdalmas tud az lenni, így hamar abba maradt a dolog.
Azt mondták, egy kétéves gyerek még nem érti az ok-okozat összefüggést, de szerintem ez hülyeség.
Az én gyerekem sem zseni(bár ki tudja),de fel tudja fogni tettei következményeit.
Hallottam, hogy az anyuka sírt a kislánya viselkedése miatt, de vajon mit tesz a nevelése érdekében?
Nos, a lecke fel van adva. Várom a fejleményeket.....
6 megjegyzés:
Annyiszor elszállt a kommentem, hogy már le se merem újra írni! :( Hiába, valamiért nem tetszett a technika ördögének, amit írtam! A lényege az volt, hogy sajnos nem tudsz tenni semmit, pont úgy, mint én sem! Nálunk egy olyan kisfiú jár az oviba, aki folyamatosan lökdösi a társait! Én azt mondtam Máténak (főleg most, hogy gipszben van a keze), hogy próbálja meg elkerülni azt a kisfiút! Nem a legjobb tanács, de ennél jobb nem jut az eszembe! Puszi (Emmának egy gyógyító fajta a bibisére) nektek: Gabika
Csabi is harapott a nyáron, elkaptam a grabancát, lelki beszéd, másnap odaküldtem az álodzatához és bocsánatot kellett kérnie. Azóta elválaszthatatlan barátok lettek. Nem csinált az anyuka cirkuszt, sőt, mindent elkövetett a két fiú minél jobban összebarátkozzon. Elhoztak minket autóval, találkoztunk a játszón is. Ezért vagyunk mi felnőttek, hogy a helyes útra tereljük a gyerekeket.
Remélem, hamar elmúlik ez a csúnya harapás. Szegényke, biztos nagyon fájhatott neki.
Sziasztok, köszi a megjegyzéseket, ma már csak egy halovány fogsor látszik, remélem nem örökös nyom.
A szomorú, hogy a kislány szülei semmit nem tettek....azóta sem.
Most ott tartunk, minden reggel elmondom Emmának, hogy kerülje ki a kislányt, ne játszon vele.
Eddig működik.:)))Emmanyu
Boldog névnapot Emmának!
Köszönjük szépen!Emmanyu
Megjegyzés küldése