Összegzés

Az elmúlt napokban ismét sokat fejlődtem, tanultam, hiszen már 17 hónapos nagylány vagyok.Itt az ideje egy kis mérlegelésnek!
A beszédemet már nem csak anya és apa érti, hanem a környezetem többi tagja is. Anya teljesen elképedt, mikor egyik letolás közepette azt mondtam neki, vagyis nagyon úgy hangzott: Anya, ne dumálj! Ebből is látszik, hogy már nem csak szavakat használok, hanem mondatokat is. Jól megy, az itt van,nem ment el,nem bírom(nem bijom), cica, kutya, madár(pipi)elment, de a hely is kevés lenne felsorolni, mi mindent tudok mondani.

A szakirodalom szerint 17 hónapos gyermek már egyre ügyesebben közlekedik a lépcsőn is, mire másfél éves lesz, kis segítséggel gond nélkül fellépked rajta. Felfelé mindig könnyen megy, de lefelé csak segítséggel képes haladni, ezért vigyázni kell rá.
Nálunk lépcsőből rengeteg van, felfelé gond nélkül megyek is, lefelé pedig tolatni szoktam, mert apa megtanította, hogy így biztonságosabb. Sajnos néha elfeledkezem róla, és bizony vannak balesetek. Leginkább akkor van baj, ha felállok a lépcső egy fokán, és elveszítem az egyensúlyom. Ezért mindig szivárványszínben tündökölnek a lábikóim.
Minden bútorra és megmászható dologra fel tudok mászni. El tudom rúgni és gurítani a labdát, és remekül táncizok is, ha van partnerem.

Azt is írják,hogy a 17 hónapos szaladni még nem tud, de egyre gyorsabban szedegeti a lábait, és nagyon élvezi a kergetőzést.
Kikérem magamnak, mert úgy tudok futni, hogy anyának egyre többet kell edzenie, hogy elérjen!

Érzelmi, hangulati eseményekre jól reagál...,
- tudom, anyánál mikor borul a bili, és azt is tudom, hogy apa csak nevet a dolgon, és az ő karjaiban mindig menedékre lelek.
-Zenét hallva képes vagyok táncra perdülni, de szomorú dallamoknál pityeregni is szoktam.
-A harmadik jó példa a bevásárlás. Anyával mindig mehetek bevásárolni, mert jó kislány vagyok, és szépen üldögélek a kosárban, nem követelőzök, nem rendezek jelenetet. De ha egy bizonyos néni ül a pénztárnál, elég ránéznem, és rögtön kifordulok magamból.Ordítok, és nem akarom, hogy hozzáérjen a vásárolt termékekhez, húzom ki a kezéből, ő meg vissza....érdemes volna látni azt a mogorva pofát!Úúúútálom az egész kisugárzását!

- ... Segítőkész és együttérző: ha látja, hogy valaki szomorú, vigasztalni próbálja.
Nos, khm, na ja.Miután csíptem,haraptam, karmoltam, vagy pofoztam, készségesm osztom a gyógypuszit, simogatást is.
A különböző műszaki cikkeken, játékokon csavargatja és nyomogatja a gombokat, és megtanulja fel- és lekapcsolni a villanyt.
-Ajjajjj, most lebuktam!GYakrabban kell javíttatni a számítógépet, cserélni a távirányítókat,cserélni az éjjelilámpa izzóit, és még hosszan sorolhatnám a kísérletezés szenvedő alanyait.
A könyvekben már nem csak a képek, hanem a versikék és a mondókák is érdeklik.
-A könyvek, anyához hasonlóan, mindig is a gyengéim voltak.Kezdtem a fürdető- és textil könyvecskékkel, mostanság a kemény, színeseknél tartok, de anya csupa bötű regényei sincsenek már veszélyben.Nem tépem szét őket, hanem ügyesen lapozgatom őket, néha még hangosan fel is olvasok belőlük!

A dalokat próbálja hallás után dúdolni.
-A család legnagyobb örömére,mert rejtvényként ki is találhatják, épp melyiket dúdolom!

Az egyszerűbb ruhadarabokat megpróbálja egyedül levenni.
- És fel is,ami mókás tud lenni, ha anya vagy apa alsóját próbálom sapkaként(hakkának hívom) felvenni. Képet ne is kérjetek!

Tevékenységek rögzülnek, például másfél évesen segít autót mosni, majd két éves kora körül a kisautót megmossa a poharából, ha vizet talál benne.
-Ebből is látszik, milyen ügyes vagyok. Ha anya seprűt ragad(és éppen nem repüléni akar vele), rohanok a lapátért, ha szemetet találok, viszem a kukába-anya kuka?-kérdéssel). Ha anya ágyaz, bemászom az ágyba, mert tudom, tentizni fogunk, ha engedi a vizet, az csak pancsit jelenthet, és ha leül, gombolni kezdi a blúzát, már olvadok is,mert hát aaaaz, jippijájé, cicíííííííííí!!!!!!!!
Határozott jelei lehetnek a féltékenységnek is.
Ha a testvéreivel foglalkoznak, odajön ő is, igényli a simogatást, játékot, törődést. Ha nem sikerül magára vonnia a figyelmet, dühös sírásba kezd, vagy más módon próbálja kikövetelni a törődést; üt, tiltott dolgokat csinál.
Nekem még nincs tesóm, de van apukám, és ha átöleli anyát, én is odafurakszom,a kezét eltolom, és ha nem sikerül, valóban követem a fenti sémát.

Hát ennyit a 17.hónapról.Hamarosan kész a következő beszámoló is, imádni fogjátok legújabb kópéságaimat.