Vagyunk még!

Ismét kivontuk magunkat pár napra a forgalomból, és sztrájkoltunk az írással, annak ellenére, hogy kis életünk kis regénye tovább íródott. Anya ugyan hősiesen leült a gép elé, de rábukkant egy oldalra, ami mindig elcsábította, ahol ilyen szupi képeket lehet készíteni. Nem kell más, csak egy jó fotó és némi fantázia:

Emma, mint macipalánta....Emma, igazi kis majmocska...
Legszebb virágszálként(ilyen van már a hűtőnkön is!).....Jujj, nedves zsiráfpuszi....És óóóóó, anya is elcsábult.....

Remélem már értitek,hova is tűntek a bejegyzések. Amúgy a képek bal alsó sarkában a cím, ha Ti is kedvet kapnátok.......

Az idő meg van veszve, és ez nagyban hatással van ránk is. Sajnos nem tudunk még 2 napra sem előre tervezni, mert vagy túl meleg van, vagy olyannyira lehűl az idő, hogy anya azt fontolgatja idén sokadjára előszedi a meleg takarókat, hogy utána ismét elpakolja. Amikor látom, hogy gondterhelten felfújja a képét, már csak annyit kell mondanom:ajjajj..itt megint felfordul a lakás. Na nem panaszként mondom, mert mindennél jobban szeretem a felfordulást, mert amit anya csinál, mellette fel sem tűnik, hogy kiszórtam az összes játékom, kihúztam a ruhákat a szekrényből, esetleg megint lézerkardnak használom a wc kefét, vaaagy temperának az éppen aktuális étkemet.

A bibi csak akkor van, ha anya rumlija kezd eltűnni,az enyém meg egyre növekszik

Ha anya testi feyítést alkalmazna, igazán gondban lenne, mert pár hét alatt olyan sokat fejlődtem, hogy nehezen ér a nyomomba, pláne, hogy megtanultam motorozni. Jóóóó, van még mit gyakorolni, a kanyarodási és a leszállási technikán javítani kell, de....:

Mostanság pedig már nem elég a padló sem, a magasságok meghódítására törekszem. Ágy, kanapé, ülőgarnitúra, asztal, semmi nincs tőlem biztonságban.(vagy én nem vagyok abban??:))))). Odáig jutottam, hogy ha saját erőmből nem tudok felmászni,keresek olyat, amire ráállhatok. Van itt logika!Itt éppen a lépcsőn:

Anya észrevette, hogy megváltoztak a játszási szokásaim. Már nem csak hurcolom a játékokat,babákat, macikat hanem szerepet is adok nekik. Készségesen etetem, itatom őket. Ha anya pelust cserél, én is kicserélem a babáét, de legjobban az orrszívóval szeretem kínozni anya legnagyobb megrökönyödésére, és csak akkor csodálkozik igazán, mikor a művelet után megsimizem, és megpuszilom a baba kopasz fejét.

Az utánzásban odáig jutottam, hogy a minap, mikor a Donna kutyusai nem akartak enni,elkeztem velük kiabálni, sőt meg is fenyegettem őket az ujjammal. Valahogy így:

Jó, tudom ez egy kecske, de a szitu hasonló.

Anya csak ült és nézett ki a fejéből, mikor magát vélte felfedezni a jelenetben. Nagyon elszégyelte magát, mert arra gondolt, hogy egy-egy etetéskor az ragad meg a buksimban, hogyan pöröl velem,ha rendetlen vagyok. Azóta próbál nem kiabálni, nem veszekedni, hagyja, hadd menjek a saját fejem után. JÓÓÓ, ez erős túlzás, mert ha ismételten a kutyatápra kattanok rá, elég gyorsan elfelejti a fogadalmát.!!

Apa elég toleráns velem, bár őt leginkább akkor borítom ki, ha a porszívómat börrögtetem a füle mellett, vagy ha szunyálás közben tesztelem a fejét egy-egy méretes kockával..

Különben mostanság nagy a szerelem közöttünk. (anya meg sárgul) Van úgy, hogy csak akkor vagyok hajlandó aludni, ha apa is mellém fekszik. Ha éjszaka felébredek, és kicsit átmászok a nagy ágyba, akkor is apa mellé szeretek bújni:Na ki uralja az egész ágyat?:

Az apa mániám oda jutott, hogy igaz hisztirohamban török ki, ha apa elindul valahová, és itthon akar hagyni. Igazi krokodilkönnyekkel apázok, néha tévedésből panaszos aaaaaanya-aaaanya van, de a hatás garantált.Múltkor egy egész délelőttre eltűntünk, anya meg csak büszkeségből nem ragadott telefont.Szerintem nem tévedek ha azt mondom, ezerszer is felkapta a telefont, hogy namostmáraztán......Amikor haza értünk,rém elfoglaltnak tűnt, mintha nem is hiányoztunk volna. Még nem is mondtam, hogy kismadarak raktak fészket a teraszunk csücskébe, és szinte egyik napról a másikra azt vettük észre, hogy a fiókák repülére készen állnak. Apa úgy bábáskodott, mint egy féltő szülő, hogy a Donna be ne kapja a kezdő "kispipiket", ahogy én nevezem őket.

Az elmúlt napokban nem csak a bejegyzéseket hanyagoltuk, hanem Bogit és Danit is, aki idő közben ilyen nagy fiú lett: Amikor meglátogatjuk őket, nagyon oda kell rám figyelni, mert hajlamos vagyok összakeverni a Danit a kopasz babámmal, és megszeretgetem, ami nem mindig gyengéd. Anya azt mondja a Dani még kicsi, mint ez kertitörpe, én meg egészen nagylány vagyok, és óvatosan kell bánni a kisebbel, így csak nézegetem a babát.

Nos hát ezek vannak mostanában. Majd igyekszünk nem nagy szünetekkel jelentkezni. Addig is mindenkinek sok kitartást a mindennapokhoz.

És végül anya mindenkinek köszöni, aki gondolt rá, aki nem felejtette el, és megköszöntötte.