Emma blogja: Emzéperix,Emma jelentkezik!

Helló-helló,

sok-sok noszogatás után anya végre ismét beszámol életem kis történéseiről.Tudtam, hogy nem fogja elmulasztani, hogy legújabb kópéságaimról be ne számolna.Na és persze az alvással fogja kezdeni, mert nem érti meg, hogy nem akartam alvásra pazarolni azt az időt,amit felfedezésre is fordíthattam.Ezért egy pöttyet meg is orrolt rám, mert ugye nem csak nappal, hanem éjszaka is próbálgattam, hogy meddig is ér az a bizonyos takaró. Nem egyszer volt példa arra is, hogy az apa jött oda hozzám, mert anya már nem bírta cérnával, és ha rajta múlik, hagyott volna reggelig is áriázni, és csakis azért engedett nekem, mert apa sokat dolgozik, és pihennie kell. Napközben pedig azért nem aludtam, mert mindig azt hittem, hogy lemaradok valami fontos dologról, és ilyen nagy szemekkel bámultam, mikor aludnom kellett volna:

Anya mindent bevetett, hogy álomba ringasson,ezért egy gyönyörű rózsát is adott nekem,hogy jobban beleéljem magam a Csipkerózsika meséjébe,de....

A virágnak nagyon örültem,gyorsan szét is kaptam,mert az Apa is mindig megnézi, mi hogyan, mitől működik!

Hmmmm.....vajon a színe jobb vagy az íze?

Oáááá, ez borzalmas volt!!!!!!!!!!!!!!!!!

Másnap elmentünk bevásárolni és kárpótoltam magam a rózsa fanyar íze miatt:

Persze megint nem hagytak érvényesülni, és a Donna szépen elkunyerálta ezt a szép darab kenyeret. Amíg anya kinyitotta az ajtót, engem letett a teraszra.A Donna kutyánk odsettenkedett, és huss, már szaladt is vele.

Az anya meg utána, de már mindegy volt. Fenyegette, hogy letöri a derekát,meg hasonló válogatott dolgokat talált ki, de csak annyi lett belőle, hogy nem kapott vacsorát.

Úú, ezek után merjek huncutkodni?Lehet, hogy én is vacsi nélkül maradok?

El tudjátok képzelni, hogy végérvényesen kinőttem a pancsivödröt?Most már tényleg csak a kádban férek el. Eleinte féltem benne, mert olyan nagy volt a hely, és annyira csúszott, de már megbarátkoztam a helyzettel, és kezd tetszeni.Kaptam klasszikus sárga kiskacsát is.Bár éppen elbújt, mert nem szeret fényképezkedni,azért ott van ám!

A hétvégén kiscsaládi összeruccanás címszó alatt kimentünk a parkba játszani.A kiscsaládban most csak a Judit nencim, a Bálint, anya meg én voltunk.

Ő a Jucánk, és épp lovacskázunk.És ő volt a 99. látogató is.
Ott láttuk ezt a hatalmas fát is, ami a mérete és formája miatt is lenyűgöző volt.

Egy elvarázsolt erdő elvarázsolt fája is lehetett volna.A Bogi barátnénk kertjében is hasonló érzése van az embernek, és mindig új látnivalót fedezek fel magamnak.Íme egy kis ízelítő:

ÓÓ igen, ő a Bogi.Sokat szokott velem játszani.

Drága Kati néni! Hiányoltad,hogy az anyu egyetlen képen sincs fenn,ezért ellenkezését legyőzve, íme egy közös képünk:

A képhez szöveg is dukál,bár a szerző ismeretlen. Remélem jobb kedvre derít(és a többi olvasónkat is),és ha legközelebb meglátogatunk, már nagyon jól leszel,és újra dajkálsz kicsit a puhádon.