2008. szeptember 2., kedd

Jött-ment cica

Sziasztok kedves Látogatók!velem mindig történik valami,és a családom sem unatkozik mellettem. Az a helyzet, hogy annyi elfoglaltságot adok, hogy anya csak szakaszokban tudja leírni a történteket.Így elmondhatom, hogy az elmúlt napok ismét elég zsúfoltak voltak, és még mindig küszködünk az alvással, de jelentem javul a helyzet.


Apa és anya is teljes gőzerővel keresik a megoldást. Már az is eszükbe jutott, hogy keresnek nekem egy saját Seherezádét, hogy ezer és egy éjszakán át meséljen nekem, de ennél egyszerűbb dolgot is kitaláltak. Hagyták, hogy ordítsak, ha nekem az jó.És én pedig hiába ordítottam és toporzékoltam, nem jöttek oda hozzám, hogy felvegyenek, így kénytelen voltam elaludni. Azóta is ezt a taktikát alkalmazzák.Ennek ellenére minden lefekvéskor bepróbálkozom, de rá kellett jönnöm, hogy nem érek el vele mást, mint hogy halálra fárasztom magam, így inkább alszom.És ilyen mosolygósan ébredek!

Mivel elég komisz voltam az elmúlt napokban, gondoltam puhítom kicsit az ősöket.
Apával tervbe vettük a véd-és dacszövetség kialakítását, amit közös zenei programmal koronáztuk meg.

Nos, közösnek indult, de.....
Apaaa!Most akkor csak te játszol?

Kénytelen voltam letámadni, amiből egy jó kis birkó kerekedett sok kacagással,de a végén teljes odaadással öleltük egymást: Hát ezek vagyunk mi:apa és lánya, anya büszkeségei
Anyát úgy akartam becserkészni, hogy segítettem neki pakolni.
Ő bepakolt a dobozba, én meg ki.Sok érdekes dologra bukkantam, sokáig lefoglalt ez a felelőségteljes meló:

Lássuk csak mik is vannak itt:Hűű, egy csudacsini pancsimedence! Anya azt gondolta, ha nem fürdök benne, majd arra jó lesz, hogy ne tudjak a szobában kószálni, és újabb veszélyforrásokat keresni. jelentem, nagyott tévedett, mert nem akadály ki- és bemásznom!

Itt jegyezném meg,hogy a héten újabb jelentős mérföldkőhöz értem, de fájdalmas tapasztalattal járt. Egyik délután a szokásos hisztit megunva, anya letett a padlóra, és nem vett az ölébe. Én pedig gondoltam egyet, és az ágyban megkapaszkodva FELÁLLTAM! Csakhogy a paplan lecsúszott, és az én bucim meg nagyot koppant. Anya és apa is nagyon megijedt, ekkor persze rögtön elkezdtek babusgatni. A látszat kedvéért kicsit pityeregtem, de az ölelő karokban gyorsan feledtem a bánatom. Na majd legközelebb óvatosabb leszek. Azóta úgy belejöttem a felállásba, hogy a kiságyat is le kellett tenni, hogy nehogy átbucskázzak rajta.Apa azóta csak azon töri a fejét, hogy hogyan is óvjon meg a balesetektől.

De most már rátérek erre a cicatémára is:

Egyik délután meglátogattuk az Adél barátnémat. Ő kicsit idősebb mint én, ezért mindent megpróbálok ellesni tőle.A mászásban nagyon profi, meg az ölelésben is, de pózolásban mindketten verhetetlenek vagyunk: Az udvarukban remek pázsit van, és garantáltan kutyagumi mentes, ezért közelebbről is megvizsgálhattam az ízét, állagát is. Homok is volt, de azt sajnos még nem próbálhattam ki. Annyira jól éreztem magam, hogy a haza úton el is szundítottam, úgyhogy jó kis meglepetés volt, amikor kiderült,hogy útban hazafelé nyomunkba szegődött egy kiscica is. Anya hiába hessegette, csak elkísért minket.


Már csak abban bízott, hogy a Donna miatt úgysem mer bejönni, de ez egy nagyon bátor macskusz volt, és bejött. Jó kis kalamajka keveredett belőle.A Donna ugatott, a macska fújt, apa pedig bíráskodott. Anya és K.Laci bácsi jót nevettek rajtuk, mert a Donna nem is ott kereste a cicut ahol épp volt, csak a fát ugatta. Mikor pedig megtalálta vadul nekiugrott volna, de a cica csak prüszkölt egyet, és ő vinnyogva szaladt arrébb.

Később nekem is jutott belőle egy kis"cicázás", megpróbáltam megbűvölni, és mondtam neki:mukodj!(Uri Geller után szabadon)

És láss csodát, vad dorombolásba kezdett:
Szegény Donna, miután az Apa megtiltotta neki, hogy bántsa, csak árgus szemekkel és csorgó nyállal figyelte, mit csinál a kis szürke:
Anya azt mondta, a cicca csak akkor maradhat, ha lejátsza a Donnával, de két nap után feladta, és ahogy jött, úgy ki is sétált az életünkből:


Hogy az állatparádé tovább folytatódjék, az Apa a macsek helyett hozott nekem valami mást:

Nos, ő itt a sün Balázs, vagy a hét testvér egyike, nem tudom, de azt igen, hogy kinn lakik a kertünkben, és ezzel is otthonosabbá teszi azt. De vele a Donna nem mer kötekedni. Most befejezem kicsiny sztorimat, hamarosan újra jelentkezem!

Puszil mindenkit:Emma

Nincsenek megjegyzések: