Apró-cseprő

Mostanában sok-sok baj és baleset ér.Példának okáért túl vagyunk az idei ősz első nátháján. Anyával mindig szinkronban vagyuk betegek, és apa alig győzi elviselni a két szerelme hisztijét, de mivel ő egy igazi hős nekünk, csak tűr, és végzi a feladatát. Etet, itat, fürdet engem, és még bilizni is elvisz, ha arról van szó.

A lábam csupa kék meg zöld, a javulók már sárgulnak.Igazi szivárványban játszanak.Amikor baj ér olyan, de olyan keservesen tudok sírni, hogy anya vagy apa rögtön ott terem, ölbe vesz, ringat és puszilgat.Ilyenkor ha már nem is fáj annyira a bibi, kicsit hüppögök, hogy ne kelljen lemásznom az ölelő karok melegéből. A bibik persze azért születnek, mert sokat és gyorsan szaladok,nincs bennem félelemérzet. Kedden például a hintával csókolóztam össze, így szép kék a pofim.Olcsón megúsztam. Anya attól fél, ha valaki rám néz, azt hiszi, rendszeres testi fenyítésben részesülök, noha csak a világot igyekszem felfedezni.
A beszédem nagyon sokat fejlődött.
Már mindent tudok mondani, csak legyen, aki kitalálja mire gondolok.A színes kis könyveimben kevés olyan dolog van, amit nem ismerek.Megtanultam a mondatot:Mi ez? és Ki ez? -így már nincs akadály.A mókusskás nótát is tudom már, igaz részletekben, de tudom és kész.Tudom mondani:
mókuska,mókuska(ilyen tisztán és érthetően) leeszett, etöött a lába, dottobácsi, dottobácsi, bácsika.....nah, ilyeneket költök, ahol nem jut eszembe a szöveg.

A szép tulajdonságaim mellett(kedves, okos, aranyos, bájos....csak szerényen:)) megjelent pár gyarló is, például az irígység(na de anya!szépen írd:dolgokhoz való ragaszkodás) . Ha anya valamit a kezembe nyom,hogy adjam a Donnának vagy a Totónak, inkább beleharapok, csak ne kelljen odaadnom.
Van egy új barátnőm is, a Timike, de csak addig haver, amíg én játszhatok a játékaival, de ő nem nyúl az enyéimhez. Akkor aztán vad visításba fogok, és kitartóan ismételgetem:Emmáé!Emmáé! Szabolccsal is ezt játszottuk múltkor.De azért a játékra is jutott idő:

Na mondjuk ez is új dolog, hogy elkezdtem Emmaként gondolni magamra.Talán ez az öntudatra ébredés jele?
Mostanában apával is egyre több időt töltök, és kár hogy nem látjátok, hogyan ragyog az arca, amikor megfogom a két fülét, közel hajolok hozzá, és azt mondom:szííííaa apaaa! Akkor persze nem ragyok, amikor lepihen aludni, és úgy ébresztem fel, hogy a legnagyobb kockámmal kopogtatom a fejét. Aztán szoktunk hancúrozni, meg repülőzni, és utána úgy elalszom, mint a tej. Anya addig kinyúlva figyel minket, és megpróbál lazítani kicsit, de folyton tördeli a kezét, és jajj meg jujj, meg vigyázz vezényszavakkal zavarja meg játékunkat...


Nem tudok haragudni rád úgy igazán! Pedig lehet olyat tettél, amiért másnak nem jutna a bocsánatomból!
-ez a mondat a lennt idézett szövegből való.
Anya ezt a mondatot kiragadta a szövegből, mert az elmúlt időszakban tettem pár dolgot,amitől tényleg kiborult.
Például, amikor egy hiszti alkalmával a kemény könyvemmel úgy szájba vágtam , hogy rögtön duplájára dagadt. Anyának sírni támadt kedve, apa meg gömbölyűre nevette magát, és azt mondta anyának: mit vagy oda, más sokat fizet azért hogy ilyen szexi szája legyen.

Aztán legközelebb meg hátra vágtam a fejem, és úgy arccsonton találtam, hogy megjelentek a klasszikus kis csillagok a feje körül. Na akkor aztán tényleg kiakadt, és 10 percre(apa szerint volt az fél óra is) elmenekült a közelemből,hogy lehiggadjon.

Azért ennyire nagyon szeretem ám:

Na ne aggódjatok, az apa sem menekült meg!
Anya a porszívó fémcsövével próbálta kikotorni az ágy mögé rejtélyesen lepotyogott dolgokat, apa az ágyon feküdt, én meg lesben álltam, hogy anya milyen kincsket szed elő. Sejtitek már? Letette a csövet, én felvettem, de nehéz volt és leejtettem!!!Hoppá! Hogy apa feje pont a cső alatt volt, arról én ugye nem tehetek? Akkorát koppant, hogy anya ijedtében mindent kiejtett a kezéből, mert azt hitte engem ért baj, de apa arca volt fehér, és a homlokán egy naaaagy piros púp.
Gondolhatjátok milyen szééééép látvány volt.

Reszkess Apa!:

Anya netezés közben talált rá egy részletre, nem tudja honnan származik, ki a szerzője, de úgy megtetszett neki, hogy úgy gondolta, megosztja veletek is.Mostanság már csak ilyen közlékeny.

Azt mondja vannak benne olyan részek, amelyek rám és apára is vonatkoznak, de ő sosem kételkedik abban, hogy szeret minket, bármilyen morci is néha.És igen, a szeretet bonyolult és összetett dolog, de ettől olyan jóóóóóóó:

-Szeretsz?
-Nem tudom
-Miért nem?
-Nem vagyok biztos!
-Kételyek?!
-Azok
-Akkor mit érzel?
-Ez bonyolult!
Néha hiányzol, nem bírom ha nem vagy velem
Szükségem van a jelenlétedre, még ha nem is nézek rád.
Néha ellöklek mert félek! Megijedek tőled, pedig nem bántasz!
Néha futnék Veled akármeddig, akárhova... csakhogy együtt lehessünk!
Néha úgy érzem nem jó ha itt vagy, vagy nézel, mert elvársz dolgokat!
Lehet hogy nem tudom megtenni!
A szívem meghasad, mikor mással látlak, de nem szólok egyetlen szót sem... Csak elsétálok! Néha utálom ahogy kinézel! De ezt se mondom soha! A lényed kárpótolmindenért!
Nem tudok haragudni rád úgy igazán! Pedig lehet olyat tettél, amiért másnak nem jutna a bocsánatomból!
Néha ha rád gondolok sírok, néha nevetek, néha ordítok aztán megint ott van a mosoly az arcomon!
Lehetne egyszerű...de nem, ez bonyolult!
-Akkor szeretsz?
-Azt hiszem...


"