Mentőakció

Mostanság ismét hozom a formámat, és mindig sikerül elérnem, hogy körülöttem forogjon a világ.
Szombaton három órán keresztül csakis rám koncentráltak a szüleim és még pár idegen néni és bácsi is.Bevallom, három órának voltak szakaszai,mikor megváltam volna a kitüntetett figyelemtől.
Az eset úgy esett, hogy elmentünk vásárolni.Kaptam nagylányos pelust, miegymást. Anya itthon kiszállt, és elkezdte bepakolni a cuccokat, én úgy döntöttem, apával maradok, és autózok még egy kicsit.Aztán anya csak annyit hallott, hogy apa hívja.Jó mérges is lett, mert azt hitte, hogy apa nem boldogul velem addig sem, míg ő kipakolja a csomagtartót.Már megint alábecsülte, mert nem ez volt a probléma.
Apa autója centrálzáras, hiperbiztonságos.És ez volt a bibi.Én elöl ültem,és apa kiszállt, hogy a másik oldalon kivegyen az autóból,de amint megfogta a kilincst, én lenyomtam a gombot, és katt! Az összes ajtó bezárt. A csomagtartóval együtt.Ez még csak hagyján, de a kulcs is az autóban maradt.Apa kinn, Emma benn.Jó felállás mi?

Először nagyon élveztem, hogy szabadon garázdálkodhatok apa féltett kincseivel, mert most végre nem vehette ki kezemből őket. Alaposan szemügyre vettem a cédéit, kicsit dobálóztam velük, mivel túl sima volt a felületük, a csavarhúzókkal és a kulccsal rajzoltam rájuk pár barázdát.Aztán a rádión olyan sok csábító gombocska volt, azokat is végig kellett nyomogatnom.Találtam pár papírt is, miért ne csináltam volna vele soooook kicsikét?Ja, hogy apának azok fontosak voltak?Bocsi apa!

Csak azt nem értettem, miért gesztikulál olyan élénken, és miért játszik cékla színben a feje, mikor én olyan jól szórakoztam.

Amikor anya kiért, és apa vázolta a helyzetet, először csak mosolygott, meg kacarászott, hogy: ugyanmá'szedd ki azt a gyereket, ha nem akarod, hogy mindent tönkre tegyen!
Nagyon nem akarta felfogni, hogy apa ha akar sem tud kiszedni, mert mindent bezártam, a kulcs az autóban, és pótkulcs nem áll rendelkezésre!
Mikor végre kezde felfogni mi a szitu, a pánikhangulat is kitört rajta. Minden létező eszközt bevetettek, hogy rábírjanak arra, hogy kinyissam az ajtót.Eleinte nem is foglalkoztam velük, mert tényleg jól elvoltam, szabadon garázdálkodtam.

A bibi akkor állt elő, mikor minden cédét megnézem, minden papírt átvizsgáltam, a csavarhúzókat bedugdostam a szellőzőbe,a kesztyűtartó ajtaját letörtem, a kulcsot kivettem a helyéről, és még sorolhatnám mi mindent csináltam. Büszke is voltam magamra egészen addig, míg be nem sötétedett, és el nem jött a lefekvés ideje. Na akkor rájöttem, hogy ez az egész nem vicc, és nem tudok kijönni a magam kreálta kalitkából. akkor aztán rázendítettem. Hozhattak nekem bármit, semmivel nem tudtak megvígasztalni, mert nekem akkor anya kellett.Anya volt, csak elválasztott minket az a pár miliméter. Milyen sok is tud lenni az!

Apa okos apa,de itt még neki sem volt ötlete. Az ablakot nem törhette be, mert a légzsákok komolyan megsérthettek volna, nem beszélve a szilánkokról. Szegény megpróbált a csomagtér felől közelíteni, de ezzel sem járt eredménnyel.

Apa nagyon szeret engem,de szereti az autóját is, és minden egyes lepattanó festékdarab, vagy más sérülés komoly szívfájdalom volt neki.

Több irányból próbáltak segítséget kérni, sok helyen eredmény nélkül.Egy pécsi zárszakértő megkérdezte milyen autó, és mikor meghallotta, hogy volvo, azt mondta, ahhoz ki se jön,mert nem tud mit kezdeni vele.

Aztán végül apa barátai jöttek, mint egy igazi mentőcsapat, és közös erővel szabadítottak ki. Hogyan?
Felfeszítették résnyire az ajtót, azon bedugtak egy drótot, amin volt egy kis horog. Megkértek, hogy akasszam rá a kulcsot. Nagy volt az izgalom, mert át kellett másznom a másik ülésre, és ha kiesett volna a kezemből, bizti nem találtam volna meg. De ügyes voltam,rá tudtam akasztani. Apa a biztonság kedvéért kívülről megfogta egy mágnessel, és kihúzta. Csiribí-csiribá!

Emma megmentődött!



Másnap reggel első dolguk volt megtanítani, hogyan nyílik az ajó.