Anya ma már odáig jutott, hogy egy nyers répát adott a kezembe, hogy annak "rágjam" a fülét.
Nem sokra mentem vele, de úgy elfáradtam, hogy aludnom kellett egy nagyot:
Alvás!
Egyik reggel arra ébredtem, hogy vagy én mentem nagyon össze, vagy a szüleim ágya nőtt meg ilyen hatalmasra, mert nagyon elveszettnek éreztem magam. Egy kósza pillanatig az is eszembe jutott, hogy a forgástechnikám fejlesztése közben bizony lelöktem az Ősöket a földre, és akkor én most egyedül vagyok, és ki fog engem etetni meg babusgatni, meg minden....oáááááááááá!!
Egyik reggel arra ébredtem, hogy vagy én mentem nagyon össze, vagy a szüleim ágya nőtt meg ilyen hatalmasra, mert nagyon elveszettnek éreztem magam. Egy kósza pillanatig az is eszembe jutott, hogy a forgástechnikám fejlesztése közben bizony lelöktem az Ősöket a földre, és akkor én most egyedül vagyok, és ki fog engem etetni meg babusgatni, meg minden....oáááááááááá!!
Na nem kell rögtön a rendőrséget riasztani,csak egy rossz ötlet volt.Anya galád mód épp engem örökített meg, és mikor elkezdem volna kétségbeesetten üvölteni, jött és megnyugtatott. A képen az a színes kis csomag én vagyok.
Az elmúlt hét más szempontból is emlékezetes volt: Anya szülinapját ünnepeltük. Azt mondta nekem, hogy ilyen alkalmakkor derül ki, hogy kik azok az emberek, akiknek fontosak vagyunk. Nem karácsony, nem más ünnep, hanem szülinap. Azért, mert ezt a napot csak azok jegyzik meg, akik valóban szeretnek minket. Anya sütött tortát, de én nem kaptam belőle, csak egy icurka kis kóstolót, ezért az asztalt kellett rágnom. jó kemény volt, de viszkető fogínyemnek jól esett.
(Na anya, megint elcseszted, és megint olyan képet raktál fel, amit nem is
akartál. Lassan meg kell kérnem Aput, vegye fel ő a krónikás szerepét.)
Szintén ez alkalomból megint csudacsini rucit kaptam, amiben boldogan pózoltam:
Na ennek a ruhának külön története van. Egyik délután sétálni indultunk,jó sokat tekeregtünk, mert a nagyok egy fagyit is kiutaltak maguknak, és elég későn értünk haza. Anyu kiszúrta, hogy az egyik fán valami fityeg. egész óvatosan cserkészte be, mert bármi, mondom BÁRMI rejtőzhetett benne, DEEEEEE, ez a tünemény volt. Mindenkinek nagyon tetszett, csak a feladót nem tudtuk bazonosítani. Anya jó nagy bolondot csinált magából, és nem is csak egyszer,mert olyan valakinek köszönte meg, akiknek köze sem volt hozzá. (Apa persze megint röhögött a markába, és azt mondta, anyunak legalább egészséges önkritikája van...)
Napokig tanakodtak, hogy ki lehett a rejtélyes ajándékozó. míg végre kiderült.Vera néni anyukája. Ezúttal is köszönjük szépen.
Kis városunk múlt hétvégén a szokásos motoros találkozónak adott otthont. ez alkalomból egy csomó motoros lepi el az utcákat, és elfoglalják a temető melletti rétet, ahol aztán szól a rock, a kipufogók ugatnak, sokan söröznek, és adnak a fílingnek, és a klasszikus "nefürgyéle"szlogennek hódolnak.
Szerencsére az Én Apukám csak a pólóján hordja az igét, de nem él vele.
Mi nem akartunk kimenni, mert zajos, hangos meg minden,. és persze én is csak összezavarodtam volna, hog most akkor melyik is Apa motorja, de ő hozta a hírt, hogy egy világjáró is kinn van.
Íme a járgánya:
Környezetkímélő, csendes. Hogy lóerőkben mit produkál, nem tudom, majd az apu megmondja.
Ez a bácsi vele járja a világot, állítólag kilenc nyelven beszél.Mi is megnéztük közelről a Bogival.Anya nem jött, mert épp képes dokumentációt készített:
Én igen érdeklődve figyelem, de Bogi szerint csak a "naturális parfümje" keltette fel a figyelmemet.
És láttam egy hatalmas lábat is, és ez végképp betette nálam a nagykaput, mert nekem úgy tűnt, test nem is tartozik hozzá.brrrrr




Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése