Nyaral a család

Sziasztok Nénik, Bácsik!

Az elmúlt héten nyaralni volt kicsi családom.Élményeket és ihletet gyűjtöttünk a szürke hétköznapokra. Szívesen magammal vittem volna minden kedves ismerősünket, de hiába nagy a Balaton, pici volt a lakás, az autó, meg én is az vagyok, és nem jutott volna Belőlem mindenkinek. De most itt aZ IDŐ, HOGY megajánDÉKOZzalak titeket egy újabb bejegyzéssel.

Én is segítek gépelni, ezért jut néha kis, néha nagy betű a szövegbe

Vasárnap délután indultunk útnak, miután az aggódó nagyik, dédi, szomszéd, jóbarát...stb. elmondta, hogy mennyire nagyon vigyázzanak rám, meg magukra is a szüleim. Anya legalább háromszor átpakolta a csomagokat, listákat készített, hogy semmi ne maradjon itthon,és semmit se felejtsen el.Apa azzal sokkolta anya vérnyomását, hogy ezerszer elmondta, hogy a fele holmi úgyis otthon marad, meg mégis mi ez a sok pakk, talán a Donnát is elcsomagolta? Szegény kutyit nem vittük, de sokszor eszünkbe jutott, hogy vajon a ház melyik sarkát kezdte ki? Szerencsére Irén mama mindenre figyelt, a ház és a kert is egyben maradt.

Végül azért csak útnak indultunk, Pécsett csatlakoztak Anették is, és nekivágtunk dimbes-dombos utunknak, DE! Sajnos elromlott az Apu autója és meg kellett állnunk.Szerintem direkt csinálta, hogy elmondhassuk, milyen kalandos volt az utazás. Akkor még nem örültünk ennek, mert ott kellett hagyni az aput az út mellett, még megérkezett a segítség. Anyával átcuccoltunk Anettékhoz, és így folytattuk az utat. Én annyira zokon vettem Apa "tréfáját", hogy egész úton aludtam.Persze amint megérkeztünk, kipattant a szemem, és igyekeztem felderíteni az új környezetet.Tipikus nyaralóövezet, semmi extra. Kis pihi után elindultunk sétálni egyet, és felmérni, milyen messze van a strand, mi van a környéken, akadnak-é babatársak. Na, azt nem találtunk, de végre vethettem egy pillantást a Magyar Tengerre:

Már hazafelé tartottunk. amikor egy kereszteződésben az Apukám keresztezte az utunkat. Annyira megörültem, hogy majd' kiugrottam a kengurumból.Persze nem tettem, mert hogy is nézett volna ki, ha poros lesz a rucim!:-

Vasárnap este kicsiny életem történetében először, étteremben vacsoráztam. Anya megpróbált nagyon diszkréten mellre tenni, de legnagyobb bánatára én szerettem volna eldicsekedni, hogy nekem mennyivel dizájnosabb a tálalás, mint a szemben ülő német bácsié,ezért egy rutinos mozdulattal kitakartam anya cicijét. -Csak úúúgy dicsekvés végett.- A bácsi akkora szemekkel nézett, hogy már a számon volt, hogy megkínálom őt is, de szerintem apa nagyon csúnyán nézett volna, így csak huncutul mosolyogva álomba szenderültem.

Ám ne gondolja senki, hogy ilyen könnyen beadtam a derekamat.ÓÓÓ nem. Apát kitúrtam az ágyból, és anyával aludtam. Persze vettek nekem vadonat új(na vajon ezt egybe vagy külön kell írni)utazóágyat, de gondoltam utazgasson csak nyugodtan, nekem mégis csak jobb a kaja közelében.

Ez lenne az ágyikó:

Hétfőn lemerészkedtünk a strandra, ahol találkoztam egy aranyos kislánnyal. Békésen heverésztünk egy árnyas fa alatt, mikor odatipegett hozzánk.Bájos mosolyt váltottunk, erre ő chipszet hozott nekem, de felhomályosítottam, hogy idegenektől nem fogadok el kaját, mire ő a mellkasára bökve azt mondta:ÉÉÉN, Anna. Anya tolmácsolta az én nevemet, de hosszúra nem nyúlt a barátságunk, mert el akarta tulajdonítani a frissen zsákmányolt zöld valamimet, amivel olyan jól elvoltam:

A vízzel közelebbről csak kedden ismerkedtem meg, de nem voltam elragadtatva tőle, mert Anya csak a lábamat engedte megmártani benne, hajh, pedig hogy mentem volna....
Kárpótlásul kaptam fagyit!!Anettel meg is lettünk örökítve, amit úgy kommentált, hogy mire is tanítja a védőnéni a bébiket. ÓÓÓ Anettka, csak a dolce vitá-ra, és ez nem hiba!

Apukám mindig is nagy dumás volt(ezt tőle örököltem), itt is bebizonyította, hogy ő bizony kibeszéli a sajtot a holló csőréből. Egy néni kukoricát árult a parton. Vesztére. Apa elérte, hogy megkínálják.Anyáék fogadásokat kötöttek, hogy mennyi idő, még eléri.Apa! Rekordot döntöttél!

De meg is örökítettük az akciót, bocsi apa:

Sajnos kifogtunk egy esős napot is,azt hosszú-hosszú elmélkedéssel töltöttük.

A nagyok már kezdtek egymás agyára menni, mikor kiötlötték, hogy elmehetnénk enni egy nagyot.A csajok lángosra szavaztak, a fiúk meg valami jó nehéz kajára.Én semmit nem kaptam csak egy kis kóstolót, ami a fél fogamra sem lett volna elég.Kiabáltam is rendesen,zengett az egész piac.

Másnap kipróbáltam, milyen hajózni. Na ez nem semmi!Pár percünk volt csak az indulásig, majdnem le is maradtunk.Sőt ha jobban belegondolok, csakis miattam jött vissza a hajó. Nagy zajosan helyet foglaltunk, sikerült ablak mellé ülnünk, csodaszép dolgokat láttam, de leginkább a hullámok és rajta a hab tetszett.

Amikor kikötöttünk, hatalmas vásári forgatagban találtuk magunkat.Anya látott egy nénit, aki portrékat készített, és neki persze muszáj volt lerajzoltatni minket, mert ugye apát sem hagyhatta ki a balhéból.Egy cinkos összenézés után, hagytuk, hogy neki is meglegyen az öröme. (Köszi még egyszer kicsi családom-ez anya hozzászólása).

Elég jól viseltem az ülést, közben énekelgettem a mexicanákkal, és tetszett, hogy megint én vagyok a középpontban.

Így készült a kép:

Pénteken vasutaztunk, de erről nem sokat tudok, mert végig aludtam.Apa persze megint akciózott, és a visszaúton már a vezető mellett utazott.Nem semmi!

A strandon is voltunk, meg szombaton is, és délután jöttünk haza. Ooolyan jó volt megérkezni,és anyira vártak a nagyik, hogy egy évig biztos nem is megyek újra nyaralni.

Anya most vette észre, hogy vele bizony egyetlen közös kép sem készült.Azért tudjátok meg, hogy nélküle nem lett volna megörökítve e sok emlék, és valójában minden képben benne van ő is, hiszen látszik rajta, hogy mennyi szeretettel készítette őket.Azt is mondta, az a legfontosabb,hogy az apával legyen közös képünk, mert neki mi vagyunk a világon a legdrágábbak, és így egyszerre lát minket, bárhol is legyünk.

Anett, Gábor!Köszönjük, hogy megosztottátok velünk az elmúlt hetet.Sokat tanultunk egymásról, egymástól.Reméljük egyszer megismételjük!
Búcsúzóul egy apá által készített naplemente: