2008. október 11., szombat

Mérlegelek....

Sziasztok, újabb kerek számhoz értünk, ezért küldök nektek egy nagy tüzibummot.
Kati néninek külön is a kedves sorokért:



Bár az én kedvem mostanság nem ilyen színes és vidám, és ilyen elveszetten nézek ki:


Még mindig nyűglödök a náthával, és köhögök is. Anya pedig mindenféle keserű dolgot próbál megitatni velem. Annyira rossz volt az a szer,hogy a kanál láttán is a sikítófrász kerülget, és hiába cserélte le, most már az édes se kell. Ezért az innivalóba keveri bele, amit pedig kénytelen vagyok meginni. Nyűgjeim számát szaporítja, hogy egyszerre több fogam is bújik.(hejj Kati néni, ugye nem is irigykedsz annyira...) Nyolcadik hónapos koromra 5 fogacskával rendelkezem.


Ha már ennyire panaszos a mai bejegyzés, azt is elpanaszolom, hogy anyáék rácsot szereltek a lépcső tetejére, nehogy leguruljak, mikozben tárgyakba kapaszkodva sétálgatok.



Mindezek után arra az elhatározásra jutottam, hogy bizony én is téli álmot fogok aludni.


Neki is kezdtem, és kibéreltem Apa vállát. Együtt mégiscsak jobb... Azt döntse el mindenki maga, melyikünknek is tetszett jobban a dolog...De sajnos a pocakom felébresztett, nem megy nekem a téli álom...
Jobban szeretek én virgonckodni, még akkor is ha anya megorrol rám. Csak itt súgom meg nagyon halkan, hogy a legtöbb mókában ő is benne van, és egy -egy csínytevés után velem együtt kacag.
Ja, most jut az is eszembe, hogy múlt vasárnap itt mert hagyni engem egy egész napra. A budméri mami és papi vigyázott rám, borzasztóan élveztem, hogy mindent megengedtek, és aludnom sem kellett, meg a kiságyamban sem hagytak sokáig, és a babakocsiban sem kellett órákat üldögélnem, mert anyának más dolga van. A mami szinte egész nap a karjában tartott, a papa pedig sétálni vitt és játszott velem a szőnyegen. Hát igen, ez minde nagyon szép és jó volt, de azért van az anyánál valami, amit én a világon mindennél jobban szeretek.Na AZ, hiányzott.


Amikor haza értek, huncut módon, vagy éppen büntetésből, inkább apa karjaiba ugrottam először. Szegény Anya majdnem elbőgte magát, de megérdemelte, amiért ilyen sokáig hanyagolt engem. Meg is ígérte, hogy mostanában nem fog ennyi időre lepasszolni.Sőt, ha lehet, semennyire se!!!!!!!!! Mondanom sem kell, napokig tartott, mire visszaálltunk a megszokott napirendre.
Nézzétek csak, milyen gyönyörűség van a házunk előtt:
Anya szerint pont olyan, mintha virágba borult volna, nem pedig a télre várva megválni készül a gyönyörű"ruhájától".


Zárásként küldök nektek egy hamisíthatatlan Emma mosolyt:

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Csak megköszönni tudom a külön juttatást. Igaz, ami jár az jár!
Még lesz néhány ajándékmelegnap és pont elég lesz, hogy kigyógyulj ebből a makacsból. Arany gödröcskés
babám jó nehezen lettél 8 hónapos.
Csak lestem mikor változik a kígyózó naptár. Igazi nő vagy, már most megállítod az időt.
Puszi és ölelés nektek: Kati néni

Névtelen írta...

Mosolygós Emmát nézegetve kettő redő is eltünt az arcomról. Korunkat nézve bő másfél emberöltő közöttünk a különbség, ettől mi még jó barátok vagyunk! Egyet én szeretnék megtanítani neked babám:
- A barátság olyan mint a nap,
messziről is meleget ad!
Ugye lehet érezni amikor írok neked.
Puszil: Kati néni

Névtelen írta...

DRÁGA kATI NÉNI!
Ez így van.de mivel már jobban vagyok, ma megmutatom neked, hogy közelről mennyivel jobb,és úgy megfiatalít majd,hogy Feri papa meg sem ismer.Reszkess, jövök!!!!Emma