Mindjárt megőrülök!

Akárki akármit mond, akárki akármit gondol rólam, én nem szeretem a Karácsonyt, a Húsvétot, és úgy általában az ünnepeket. Úúútálom, az üzletekben a tülekedést, utálom,hogy takarítani kell, sütni kell, főzni kell, ajándékot kell venni, mosolyogni kell, és meg kell játszani, hogy egészen átszellemültem a karácsonyi csodavárás idejére.

A hideg ráz ki az egész felbuzdulástól. Legszívesebben elmenekülnék abban a pár napban valami csendes helyre. Nem is értem, miért nem követem az aktuális ajándéktrendet, és wellnesskarácsonnyal lepem meg magam. Hahhh(ez egy drámai sóhaj volt!), de jó is lenne....

Ennek ellenére nem tudnám elképzelni, hogy ne zsongjak be és, ne kezdjek hatalmas elánnal takarítani(amibe úgyis hamar beleunok), ne süssek(csakis olyat, amit eddig még nem próbáltam, hátha a kutyuknak is ünnep lesz:-)), ne főzzek vagy 5 félét(kevesebbe bele sem kezdek..), ne vegyek ajándékot a drága pici lányomnak(nekiés csakis neki), és ne trombitáljm össze a családot egy közös ebédre vagy vacsira(közös ajándék), és ne fogadnám meg legalább ötvenszer, hogybezzegjövöreaztánténylegnemcsináloksemmitse.

Ilyenkor szól a száncsengő,fehér karácsony, ami kell, Emma adja az aláfestést:

Előtte persze teljesen bekattanok vagy kikészülök. Ez alól az idei sem volt különb. Csütörtökön nekiálltam a sütögetésnek, mondván, hogy idén nem dolgozom halálra magam, csak szép komótosan adagolom a tennivalókat.Gondoljatok bele, még listát is készítettem!

Szépen el is ment a nap, mintha semmi nem csináltam volna.

A lista?Asszem a vajas papírra ragadt, vagy Emma rajzolt rá? Volt egyáltalán olyanom?

A lakás romokban, a konyha felismerhetetlen, a kaja...na aaaaaaaz csúúúcs, pláne, hogy Emma bőszen segédkezett.Még a lámpán is cukormáz, csokoládé, miegymás volt.

Persze, ez nem maradhatott így.

A segítség fenntről érkezett. Trehányul elindított mosógép,és mire mentem volna a tiszta ruhákért, a víz jött lefelé ezerrel a lépcsőn.

De jóóó, gondoltam, igazán nem panaszkodhatok, a felmosás, lépcső tisztogatás megoldva.

Felelőtlenül rohantam a konnektorhoz, seggen csúszva célba is értem, áramtalanítottam, és miközben sajgó testrészeimet dédelgettem, akkor jutott el az agyamig, hogy milyen mázli, hogy fáj valamim......

Miután sikeresen feltakarítottam a vizet, rendesen lehűltem, a kedélyemmel együtt, így azon már fel sem húztam magam, mikor Emma fejére tette a krémes tálat, aztán cukormázzal szórta meg a padlót és önmagát. Gondolom ő akart lenni anya mézeskalácsa, azért cicomázta ki magát...

öröm volt bedugni a kádba.

Pénteken este anyámékhoz mentünk ki, de a hangulatomnak akkor lőttek igazán, mikor megláttam apám bamba vigyorát, melyet a kis kedvcsináló pohárkák varázsoltak az arcára.

Tibor napokkal előtte készült egy jó kis kártyacsatára, de amilyen becsületes a szentem, inkább nem kísérelte meg elnyerni apám garasait.

Inkább csendesen énekelgetett apámmal.Még az üvegek is remegtek a kiskarácsony lágy dallamaitól.Ők jól érezték magukat, de ez volt a lényeg vagy mi.....

Este Emma megkapta a meglepijét. Egy cumis babát nézett ki magának még november végén, azt ígértük, ha jól viselkedik, megkapja. Jól viselkedett, egyszer sem gyújtott rá, nem szívott füves cigit, nem szökött el a diszkóba...

Örömmel bontogatta, de elkeseredett, mert először nem vette észre a vágyott cumit a babó nyakában.Hanem amikor felfedezte, hogy még cumisüvege is van, és még böfizni is tud, teljes volt az öröm. Flórának nevezte el, egyik ovis társa után. Vagyis nem Flóra, hanem Fóla, ahogy ő mondja.....(Anya!nem Fóla, hanem Fóla!) Értem én...

A többi meglepi nem volt olyan népszerű.Az elektromos fogkefének is örült, de bekapcsolva nem hajlandó fogat mosni vele.....

Másnap megérkezett Józsipapa.(Stul, stul, stul, asszonyostul..)

Emma nagyon örült a papának, pláne a mesekönyveknek, amik előkerültek a csomagolásból.

Papa pedig egyiket olvasta fel a másik után, amivel Emmát nagyon boldoggá tette.(és persze engem is, mert nyugodtan tehettem a dolgomat.hehehehe.)

MA végre pihi és nyugalom van, kezdünk visszarázódni a mindennapokba.

Kedves Olvasók, kedves Zugolvasók!

Immáron harmadik éve, utólag is mindenkinek Békés Karácsonyt kívánunk.

Jövöre sajnos vagy nem sajnos, ebben a felállásban már nem találkozunk.

Hamarosan lezárjuk Emma blogját, mert Emma nagy lány, és azt hiszem,nem kell már lejegyeznem neki kis élete nagy kalandjait,vélhetőleg már emlékezni fog rájuk.

Valami körvonalazódik bennem, ha a végére jutottam, jelezni fogom. Addig is minden jót kívánok Nektek!