Az ami eddig történt

Egy szép koranyári napon indultam útnak.
Közelgő érkezésem egy pozitív terhességi teszttel jeleztem a szüleimnek. Anya annyira meglepődött, hogy el sem akarta hinni, és két hétig csak pityergett.Hol azért, mert örült a hírnek, máskor meg azért, mert elöntötte a kétségbeesés, hogy felnőtt-e már a feladathoz.(Azóta is tanuljuk egymást.) Persze gyorsan Apának is küldött képet a tesztről,aki akkor még azt sem tudta,mit lát, de anya felvilágosította,és nagyon örült Nekem.
Az első hónapokban sokat kínoztam az Anyukámat, és bizony azóta is nagy kópé vagyok
Apával már akkor cinkosok voltunk, mert mikor Anya rosszul volt, apa vicces megjegyzéseket tett. Például azt is mondta, hogy anya érdekesen vesz levegőt, meg repülésre oktatja a rókát.

De azért jó dolgot is tettem ám! Anya gyakran álmos volt, és Apával jókat durmoltak, Én pedig szépen növögettem életem első lakásában, az Anya pocijában.

A rokonoknak az első hetekben nem szóltak Rólam(ejnye-ejnye), mert egy kicsit csak maguknak akarták az édes titkot(ENGEM:)), így a szüleimen kívül csak egy ember tudott rólam, az Ildikó, mert neki álmában megsúgtam, még előbb, mint Anyának,hogy jönni fogok, és kislány leszek.
Persze amikor elmesélte az álmát, mindenki jót kacagott rajta(Bezzeg pár hét múlva...)

Anya szerint az Ildikó egy boszorkány,mert amikor elment az első ultrahangra, hogy vessen rám egy pillantást, megint PONT Vele futott össze, és már nem is titkolhatta, hogy mi a helyzet.


Aztán egy nap, én már 16 hetes voltam, Anya nagyon beteg lett, és minden kiderült Rólam. Irén mama is ráérzett, hogy bizony itt Unoka-szag van.
Az Olga mamám meg úgy reagált, mintha villám csapott volna belé, és a Papával együtt pityeregtek örömükben.
Andi nagynéni is nagyon örült a hírnek, és azóta is örül nekem, és én is örülök neki, és ennek örömére, jókat grimaszolok neki, amiken ő jókat nevet.Azon már kevésbé, hogy nagy örömömben mindig pukiznom kell, ha az ölébe vesz:))))(húú)
Jóó még hosszan sorolhatnám ki mindenki várt Rám, ezért akit nem neveztem nevén(Anya nagy HP rajongó) ne sértődjön meg, azért őt is szeretem.

A hónapok gyorsan elszálltak, és február elején Anya egyre sürgetett, hogy ideje kiköltözni a jó kis albérletemből, meg Apa is bíztstott, de én olyan jól éreztem magam, hogy nem hallgattam rájuk. Sajnos Anya egyre nehezebben bírta a kiképzést, ezért február 10-én éjszaka megkezdtem a költözést.
Másnap reggel még mindig szöszmötöltem, és többszöri felszólítás ellenére sem bújtam elő,így külső segítséget kaptam.

Február 11-én, kicsivel kettő óra előtt világra segítettek. Úgy megsértődtem, hogy még sírni sem akartam, de persze megint a nagyok győztek.
Tudtam, hogy Apa már nagyon aggódik Értem és az Anyáért, ezért elkezdtem üvölteni, hogy adjanak már rám valamit, és mutassák végre be a SZÜLEIMET.
Anyát alig ismertem meg a sok műszer között, így Apa ölelő karjaiba siettem. És bár Anyát láttam először, a karjaiban Apa tartott és melengetett.

Pár nap kórházi tartózkodás után végre haza jöttünk, és elkezdhettünk igazi családként élni. Azóta eltelt majdnem három hónap.

Sokat tanultam a kinti világról,növögetek, és sok-sok boldog pillanattal ajándékozom meg a szeretteimet.