2009. március 21., szombat

Donna és én

Tudjátok, van egy kicsit bolond,bolondos németjuhász kutyusunk, a Donna.Mostanság ő a legjobb pajtásom(anya,apa, és a Szegfű 29.lakói után). Anya legyőzte,beszélek hülyeségeket,visszavett az aggódásából valamennyit, és ha jó napja van,megengedi, hogy játszam vele.Csak tudnátok, milyen jót hancúrozunk mi. Még azt is megengedi, hogy húzzam fülét, farkát és egész halkan, szinte lábujjhegyen mondja:úúúúúúú,ez fáj!!! Érdemes megnézni, hogyan ráncolja a szemöldökét:
Csuda jó pajtik vagyunk, és még az ennivalón is megosztózunk.Egyet Emmának, egyet a Donnának:
Ez így még oké, ha a kezemből etetem.(Súgva jegyzem meg, egyet-egyet azért én is harapok belőle), de az már végképp kicsapja a biztosítékot anyánál , ha azt is megeszem, amit kiveszek a Donna szájából. Add csak vissza, túl nagyot haraptál Donna:
Az ilyen képek láttán a mamáimat a frász kerülgeti. Attól tartanak, hogy leharapja a kecses kis kacsóimat. Jóóó, az igaz, hogy a postás bácsinak lerágta a cipőjét, és a szomszéd sisakjából is sok kicsit csinált, és az is igaz, hogy anyának az utóbbi időben egyre több cirokseprűje lett(mai napig nem oldódott meg a rejtély, hogy honnan szerezte őket.), de az eszébe sem jut, hogy engem bántson. Már az az eshetőség is megfordult anya fejében, hogy Donna múló románcából visszamaradt anyai ösztönök törnek elő belőle.
Múltkor az udvaron összeakadtak a lábaim, és lehuppantam. Ő meg megfogta a kapucnimat és felsegített. A Donna októberben született, én meg következő év februárjában, de lassan megelőztem a növésben. Pedig ő még csal is, hiszen ha megnézitek, a lábai épp a levegőben vannak....Anya most gondolkodott el rajta, milyen bátor kis csaj vagyok,mert ő biztosan félne egy közel akkora lénytől, mint ő maga. Íme miből lett a cserebogár...
Ez a póz nagyon mélyen rögzült benne,mert csak úgy kap enni, ha szépen néz, és okosan ül. Én még nem tudom mondani neki,de ha azt mondom:Nonná mennnyéé(=Donna menjél- anya fenyegető hangnemében),akkor is engedelmeskedik.
No és ilyen kajla most, ugyanabban a pózban...

Az elmúlt hét további érdekességeiről csak annyit, hogy kaptam igazi csajos, pörgős szoknyát. Igaz, most még hideg van hozzá, de anya nem bírta ki, hogy rám ne adja:Kíváncsi voltam, hol van benne a pörgettyű,de csak a két, gödrös kis lábikómat találtam:Láttam, hogyan működik a csavarhúzú, gyorsan ki is próbáltam, mert anya amint meglátta, egy jujjveszélyes kiáltással el is vette:Kíváncsi vagyok, mit mond majd akkor, ha rájön, hogy apa már most a motorozás alapelveire oktat:Most megyek is, hamarosan újra jövök:Puszi, Emma

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szia Emma! Nagyon örülök, hogy végre hallottam (olvastam) rólatok! Naponta néztem már be hozzátok, keresve az újabb bejegyzést, hátha találok végre egy újabb sztorit rólatok! A Donna kutyusotok nagyon édi! Nem hiszem, hogy eszébe jutna bántani téged, hiszen te is a családjához tartozol! A motorhoz meg még nőni kell egy kicsikét! :-) De nem baj, az alapokat nem lehet elég korán kezdeni! Legyen nagyon kellemes hetetek! Puszi, és várom az új történeteket! Gabika

Katica írta...

Emmánk! Kispajtásunk! Egy hete nem is játszottunk! Éppen ideje volt, hogy a blogodban láthassunk. Papa elmondta hogy találkoztatok. Nem vagyok irigy, dagad a lelkem és hagyom hogy más is szeressen.