Ma délelőtt meglehetősen felbosszantottam magam, ezért mielőtt felrobbanok, gyorsan kiírom magamból.
Emmával vásárolni voltunk, itt, mivel gyerekrukákról volt szó, sok anyuka és sok gyerek is volt. Felbuzdult anyukák hada úgy esett neki a felhalmozott cuccnak, mintha otthon mindenkinél legalább öt gyerek szaladgálna, és minimum öt évre elegendő ruhát szeretnének itt és most megvásárolni. Mondanom sem kell, igyekeztem korán menni, hogy elkerüljem a tömeget, de így is belekerültünk a sűrűjébe. Emma velem jött, hiszen hol is hagyjam. Gyönyörűen eljátszott, mert igazi nő révén, imádja a ruhákat, cipőket. Na vajon kire hasonlít.....
Már indultunk volna hazafelé, mikor Emma összeakadt egy kisfiúval, és összekaptak egy játékon. Emma nem hagyta elvenni, a kisfiiú üvölteni kezdett. Odamentem én, és a másik anyuka is, Emma bocsánatot kért, megsimizte a kisfiút és mentünk is a dolgunkra. Pár perc múlva egy ismerős kislány is sírni kezdett. Lehet, hogy elfogult vagyok, de könny semmi, csak hang volt. Anyuka felbőszült anyatigrisként forgolódott, hogy ki bánthatta az ő kislányát, és a kislány, hova is máshova, Emmára mutatott, hogy ő bántotta. Az a baj, hogy csak 90%ban vagyok biztos abban, hogy Emma el sem mozdult a lábam mellől, nem mertem bizton állítani, hogy nem ő volt, de megkaptam érte a magamét!
Olyan bírálat ért, hogy meg kellene fognom a lányomat, mert az oviban bajok lesznek ebből, meg ha most nem tanítom meg neki, akkor később már nem fog hatni rá....stb mondá nekem ezt egy olyan anyuka, akinek a kislánya múltkor Emmát tette helyre, fellökte a kisebb gyerekeket, megtépte a hajukat....Én nem szóltam akkor egy szót sem, azt az elvet követve, hogy a gyerekek egymás között is szépen el tudják rendezni a vitáikat. Persze nem arra gondolok, hogy nyugodtan nyomják ki egymás szemét, vagy harapjanak ki a másikból egy darabot, de egy kis lökdösődéstől még nem dől össze a világ.
Lehet, hogy ettől rossz anya vagyok, és roszul nevelem a gyerekem?Nem tudom mit kellett volna tennem, mert igazából nem láttam mi is történt, és nem látta a másik anyuka sem. Vajon lehet hinni egy gyerek szavának? Többször láttam már csapkolódni Emmát, de ilyenkor mindig elmagyarázom, miért nem szabad verekedni, bocsánatot kell kérni, és meg kell simizni a bibit. Persze nekem is fáj mikor azt látom, hogy Emma kap, de nem akarom arra tanítani, hogy anya jön, és mindentől megvéd, mindent helyre tesz. Vajon ez rossz taktika?
Másik példázatos eset:
Emma Szabolccsal játszott, és Szabika szeret súlyt adni a szavainak, úgy hogy néha megtereli a másikat. Emma először csak csúnyán nézett, és azt mondta: Szabika nem szabad, fáj! Második alkalommal még mindig nem ütött vissza. Figyelmeztettem Szabi anyukáját, hogy Emma ok nélkül nem üt, de ő is kijön a béketűrésből.Éppen kimondtam, már ott is volt a pofon!
Szabolcs sírva rohant anyukájához, Emma meg hozzám. Volt bocsi, meg simi, én pedig szégyeltem magam, de anyukája nagy bölcsen mit mondott?
Semmi gond, legalább Szabolcs is megtudja, milyen az, amikor ő bánt másokat!
Szabolcs anyukáját eddig is tiszteltem, de ezek után egyenest a rajongója lettem! Olyan jó az ilyen hozzáállás!
Vajon az anya kora is befolyásolja a nevelési módszert? Mi egyidősek vagyunk, mi ezt az utat követjük. Ezen meglátásomat támasztja alá Juca nenci is.
Vasárnap pizza-partyt tartottunk, ami szerintem nagyon jól sikerült. Összeeresztettük a gyerekeket is,Báint 5éves, Emma kettő.Vígan ejtőzünk, gyerkőcök körülöttünk, amikor csatt!, aztán megint, aztán megint! Rémülten nézem mi az, kérdezem tőlük, mit csinálnak, mire a válasz: Hát verekszünk!...és rötyögnek nagyokat! Juca nenci meg csak ült tovább rendületlenül, szemét becsukva, élvezte a napsütést, csak a szája sarkából somolygott nagyokat.
Emma Timi barátnőjével is összeakad olykor. Egy pofon itt, egy csípés ott, és vígan játszanak tovább, alig lehet kirobbantani őket egymsá mellől.
Mindezek tükrében, az én gyerekem egy rosszul nevelt szörnyeteg, akit el kell zárni a közösségtől? Esetleg üssem meg, hogy többé ne harcoljon az elveiért?
Jó példa erre egy ismerős kisfiú esete, aki minden héten hagta magát péppé veretni, csak mert az anyukája az mondta, nem szabad verekedni. CSak állt, és tűrte az ütleget.
Amit itt elmondtam, az ugye két véglet, nagyon nehéz megtalálni az arany középutat. Én próbálkozom keményen, de nem hiszem, hogy van olyan szülő, aki ne állt volna még mind a két oldalon.A cséplő és a csépelt gyerek oldalán.
Itt jut eszembe egy nagyon régi eset.Milyen rég volt, de még mindig emlékszem, mennyire igazságtalanul bántak velem. Soha nem voltam rossz gyerek, verekedni meg csak az öcsémmel verekedtem rendszeresen. Aztán egy nap, azt hiszem ötödikes lehettem, unokahúgom, az öcsém miatt nekem esett, és NEKEM húzott le egyet. Lendületből vissza is adtam, és meg sem álltam, amíg csinos monokli nem díszítette a szemét. Otthon aztán jött a felbőszült anyuka és nagymami, hogy én egy szörnyeteg vagyok, és nézzék csak meg anyámék, mit műveltem szegénykével. Persze elégtételként anyám lehúzott egy nagy maflást, annak ellenére, hogy nem volt a verés híve, és a bájos rokonság elégedetten távozott.Nem árulkodtam, de később az öcsém elmondta, hogy nem én kezdtem,nem én ütöttem előre. Csak 11-12 éves voltam, de ez a tüske megmaradt bennem. Azóta persze sündisznónak is elmehetnék.........
Most, hogy így kifakadtam, márs jobban érzem magam. Ha esetleg tudtok valami okosságot mondani nekem, hozzá tudtok fűzni tippeket, jótanácsokat ebben a témában, nagyon várom őket!
Ide az oldalra, esetleg erre a címre: pemarianna@freemail.hu
Íme ő.....
4 megjegyzés:
Drága Mariann!
Megnyugtatlak: nem vagy rossz anya, és a lányod sem egy szörnyeteg!!! Igenis járhat az oviba is! Sajnos nem vagyunk egyformák (vagy szerencsére), nem egyformán reagálunk a gyerekeinkkel történő dolgokra. Én azt az elvet szoktam követni az én gyerekeimnél, hogy csak akkor büntetek meg valakit, ha én személyesen láttam a történteket. Azt tapasztaltam ugyanis, hogy a gyerekeim imádják a másikra tologatni a felelősséget. A kedvenc mondatuk mostanában: Nem én voltam, Dávid/Máté volt (természetesen mindig a másik), én pedig nem tudok dönteni. Ha pedig nem tudok helyesen dönteni, akkor inkább nem dönt9ök sehogy. Lehet, hogy akkor én is rossz anyuka vagyok? A büntetés pedig abból szokott állni nála, hogy azt a gyereket, amelyik helytelen dolgot tett, félreültetem, kiemelem a többiek közül, és egy ideig nem játszhat, hanem az ágyán kell ülnie! És annak ellenére, hogy nem szoktam őket megütni, mégis időnként verekszenek. De ettől még nem gondolom, hogy rossz gyerekeim lennének! (de ezt nekik nem szoktam hangoztatni, őket leteremtem olyankor) Szóval, fel a fejjel, és kár idegeskedni! Csak hallgass a megérzéseidre! Nagyon szép napot kívánok neked! Szeretettel: Gabika
Mariann!
Az ovodai elvek alapján igen minden gyerek rossz persze kivétel a nagyon tehetős,mindenlében kanál anyukás,és igen igaza van az ovónőnek című szlogennel szolgáló anyukák gyerekei jók!!
Ez így van és szerintem lesz is!Ez ellen a legjobb módszer vagy orvosság szerintük a nevelési tanácsadó Mohácson ahol elbeszélgetnek a gyermekkel és rájönnek ,hogy nem vele van a bibi hanem bizony az ovival...és ezt eddig tapasztalat alapján írtam!!!!
Az én gyermekem nem kell neked bemutatni nem minta gyerek és őt azért is küldték oda,de amásikat meg azért mert nagyon vissza húzódó. Igen én erre megkérdeztem hogy nekik van olyan aki tökéletes???? na nehogy azt hidd!
Emma jó kislány igenis van egyénisége és maradjon is, nem kell mintagyerek! minek???
Aki beszólt neked vagy inkább kioktatott az épp olyan micsuri anyuka mint a gyereke és ez így van!
Szerintem jól neveled az Emmát és ahogy azt írtad igen somolyogtam hiszen imádják egymást a gyerekeink nem most fogják egymást kinyiffanatani:):) fel a fejjel. szeretettel Jucád
Szia Emmanyu!
Nagyon sok dologban hasonlít a te Emmád, és az én Zsófim, erre szinte minden alkalommal rádöbbenek, amikor a bejegyzéseidet olvasom. Erős egyéniségek, és jóóó nagy akarattal rendelkeznek mindketten. :) Ez egyrészről nagyon jó dolog, Zsófiba viszont néha a kisördög bújik... Múltkor vendégségbe jött hozzánk két kislány, egyikük délelőtt, másikuk délután. Mindkettő fiatalabb, és "félénkebb" volt Zsófinál. Meg is kapták a magukét, amikor hozzányúltak a Kisasszony valamelyik játékához... Zsófi nagyon csúnyán viselkedett, ellökte, megütötte őket... Nagyon sokat szomorkodtam, sírtam emiatt, mert úgy éreztem, hogy én rontottam el valamit a nevelésében. Apa mindig azt mondja, hogy jobb, ha ilyen, és nem Őt ütik, de a kellemetlen helyzeteket nem neki kell elviselnie... Talán rossz anya vagyok, de néha egy-egy ilyen konfliktus helyzet után azt kívánom, hogy bárcsak találkozna már az én kis Tündérkém egy kisgyerekkel, akiben "emberére akad", aki által megtapasztalhatja, hogy rossz az, amit csinál. Imádom a lányomat, iszonyúan fájna látni, hogy valaki bántja, de attól félek másképp nem érti meg, hogy a kisebbeket bántani csúnya dolog. Nálunk ez a kérdés most nagyon is aktuális, hiszen hamarosan megérkezik a kistesó, és nem tudom hogyan reagál majd Zsófi... Nála amúgy a verekedés mindig időszakos jelenség, van amikor nagyon szépen el tud játszani másokkal. Fiúkkal különösen. Valamiért a nála fiatalabb kislányokkal nem tud kijönni... :) Ettől még nem szörnyeteg, csak kicsit jobban oda kell figyelni rá. Emma sem szörnyeteg, hanem egy igazi, belevaló kétéves, aki nagyon jól tudja, hogy mit akar, és akit nagyszerűen nevel az anyukája! :)
Mariann! Ha megvédi magát azzal nincsen semmi baj. Nálunk is volt a múlt héten bunyó a bölcsiben. Nem akartam elhinni, hogy az én békés, minden konfliktust kikerülő fiam megütött több gyereket is. Mivel két gondozónő is ugyanezt mondta, nem kételkedek, de kíváncsi lettem volna, mi vitte rá Csabit, mi lehetett az előzménye? Arról persze nem szólt a történet, csak arról, hogy Ő kezdte. Pár hete pontosan azért küldték haza, mert nagyon a szívére vette, hogy ellökte egy másik kisfiú. Akkor kicsit feltüzeltem, legközelebb menj neki, üss vissza. De nem álltam le eszet osztani az anyukának. Emma nem lesz attól rossz kislány, és Te sem rossz anyuka, mert megvédi magát.
Megjegyzés küldése