Megjöttem
itt vagyok, éppen körülnézek,
S egy ismerős szempárt megismerni vélek.Hívogató élmény,
érzem, hogy közeleg,
Segítsetek kérlek hadd menjek közelebb.S egy halk szavú asszony
meghallván a vágyam,
Apa pocakjára odafektet lágyan.Hogy míg átöleli piciny hasonmását,
boldogan hallgassam szíve dalolását.Meleg tenyerével
símogatja bőrőm,
ha elszenderednék,
most Ő lenne az őrőm.Megpihen a test
és ünnepel a lélek,
Gondolatban
Anya festett ilyen képet.Olyan jó így
együtt feküdni az ágyban,
Mama pocakjában ilyen álmot láttam.Békés biztonságban
indul földi létem,
Hálásan köszönöm csendes születésem.
Köszöntésül egy vers és miegymás nekik,mert most végre anya megoszthatja mindenkivel kevenc "irodalmi"gyöngyszemeit. Csemegézzetek:
Romhányi: Ki az anya és ki a szülő
Hogy is magyarázzam csak ezt? Mint mikor azt mondja az ember állam, meg azt mondja haza. A hazáért élek és halok, az államnak adót fizetek. Hát így vagyunk valahogy az anyával és a szülővel is.
A szülő hivatalos kifejezés, az anya magánjellegű. Aki a 3. szobából csukott ajtókon át is meghallja, hogy 6 hetes kislánya sír az az anya. Aki szeretne azonnal berohanni hozzá és egy kis langyos tejecskével elcsitítíni, azt az ártatlankámat az is az anya.
Aki be is rohan hozzá kibontja, megnézi, vízteleníti de soron kívűl egyetlen korty anyanektárt sem juttat neki,hanem szigorúan ragaszkodik az orvosilag előírt étrendhez az már a szülő. Aki büszke arra,hogy az ő gyermeke már olyan nagy kisfiú,hogy idén már az első osztályba íratkozik az a szülő.
De aki az iskola megnyitásának napján, sírva kiséri el a gyermekét abba a tiszteletre méltó épületbe, és mikor először engedi be a többi gyerek közé, úgy érzi,hogy fia Dániel lenne, aki most lép be az oroszlán barlangjába az már megint az anya.
Aki kamasz fiát tánciskolába viszi az a szülő.Aki büszkén figyeli, hogy az a haszontalan kölyök, milyen ügyesen teszi már a szépet, ennek vagy annak a kislánynak az még megint a szülő.
De aki ugyannekkor, nagyokat nyel mert úgy érzi, hogy most kezdik elszakítani lelkétől lelkedzett magzatát, és tulajdonképpen legjobban szeretné a fia táncpartnerét, azt a kacér kis szőke démon növendéket megpofozni az már megint az anya. És mégis az anyából lesz a jó anyós, a szülőből a rossz. Amely anyós állapot tart mindaddig, míg meg nem születik az első unoka, és akkor valami egészen váratlan ,meglepő dolog történik. Eltűnik a szülő és eltűnik az anya, vagy mondjuk inkább a kettő összeolvad és nagymama lesz belőle. De ez a nagymama se az anyára nem hasonlít, sem a szülőre. Annyira nem, hogy állandóan hadilábon áll mindkettővel. A szülőt ridegnek tartja, az anyát túlzottnak, és csak egyvalakivel azonosítja magát teljesen és százszázalékosan: a gyerekkel. Mintha soha nem lett volna szülő és soha nem lett volna anya. Mintha így született volna ötven-egynéhány esztendős korában egyenesen nagymamának.
Gárdonyi Géza:mikor a gyermekgőgicsél
Mikor a gyermek gőgicsél,
Az Isten tudja, mit beszél!
Csak mosolyog és integet…
Mit gondol? Mit mond? Mit nevet?
S mint virággal az esti szél,
Az anyja vissza úgy beszél,
Oly lágyan és oly édesen…
De őt sem érti senki sem.
Hogy mit beszélnek oly sokat,
Apának tudni nem szabad:
Az égi nyelv ez. Mély titok.
Nem értik, csak az angyalok.
Dianne Loomans:
Ha elölről kezdeném a gyermeknevelést,fenyegetés helyett festegetésre használnám a kezemet,
Példálózás helyett példát mutatnék,
Nem siettetném a gyermeket, hanem hozzá sietnék,
Nem a nagyokost játszanám, hanem okosan játszanék,
Komolykodás helyett komolyan venném a vidámságot,
Kirándulnék, sárkányt eregetnék, réten kószálnék, bámulnám a csillagokat.
A civakodás helyett a babusgatásra összpontosítanék,
Nem erőszakoskodnék a gyerekkel, hanem a lelkét erősíteném,
Előbb az önbizalmát építeném, azután a házamat,
Kevesebbet beszélnék a hatalom szeretetéről,És többet a szeretet hatalmáról.
Azt hiszem, anyának ezt ki kéne nyomtatni jóóó nagyban és több példányban, hogy igen,így kell bánni az Emmácskával, és ezt akkor se felejtse el amikor épp dührohamot kapok, sikítok, harapok, falra kenem az ebédet, vagy a kedvenc virága első hajtását csipegetem le, esetleg a wckefével készülök fogat mosni.
Bizony!Új korszakba léptem.Ez a dackorszak vagy mi.Jönnek is hamarosan a rémtettek!
2 megjegyzés:
Azt hiszem kicsi Emma, hogy bármennyire is igyekszünk mi anyukák ezek szerint a gondolatok szerint élni és "igazi anyaként" viselkedni, néha mindannyiunkból kibújik a szülő. de ha nem hagyjuk, hogy ez túl sűrűn előforduljon, akkor nem lesz olyan nagy a baj!
Kis pajtásodat pedig Isten hozta ebben a világban, és nagyon boldog életet kívánok neki! Szép napot nektek: Gabika
Halihó Emmáék! Mi újság veletek? Krónikás! Hol vannak a legújabb rémtettek?! Rég hallottam rólatok! Mi újság a dackorszak küszöbén? Kellemes hétvégét nektek! Puszi: Gabika
Megjegyzés küldése