Szünet után

Kedves Olvasók, tudom!!

Anya lusta dög.Nem hajlandó leírni napi történéseimet.
Úgy veszem észre, sokkal jobban érdekli a lakás tisztasága, a kertje "szépsége"...nem is értem miért van annyira oda, ha megritkítom kicsit a balkonláda csírázó növénykéit, vagy letiporom a kerítés mellé ültetett hajnalkát.A tulipánjai után már nem sírhat,most akkor sopánkodik, ha az egyetlen bokor pünkösdi rózsáját szeretgetem. Mondja már meg valai, mit szeret ezekben a gazakban, mikor még hapcivirágjuk sincs.

Jaaa,és hogy tovább ne is menjek, egyre csak a Danival van elfoglalva, hogy milyen aranyos és jó kisbaba, és öltözteti,meg pelenkázza, és olyan kedvesen duruzsol neki, ahogy CSAK nekem szokott. Na nem kell félni, legutóbb olyan hisztit levertem, hogy pár napig nem is mentünk hozzájuk.CSAK engem pelenkázott és nekem duruzsolt szépeket a fülcimbe.
Apropó fülci!!!!Anya kilövette a fülemet, és már nekem is van fülbevalóm. Én ugyan egy könnyet sem ejtettem a művelet során, de anya nem tudott felállni a székből,mert azt hitte kocsonya van a lába helyén, és szivacs a szájában, azért olyan száraz.
Az első sokk után pedig olyan depibe esett, hogy csak mostanság kászálódik ki belőle. Nem tudja eldönteni, hogy helyesen cselekedett, avagy nem, és nem fogom-e szídni pár év múlva, hogy miért tette ezt velem. Környezetünk azzal győzködi, hogy lesz még különb helyen is pírcingem, és egy kislánynak jár ez a csecsebecse.
Na ez nem a legsikerültebb képem, de a lényeg szépen látszik.

Mostanság többet vagyok Bálint unokatesóm társaságában, mert anyáink szerint mindkettőnknek jót tesz a társaság.Így átmentünk egyik délután látogatóba, és tényleg jól éreztük magunkat. Megismertem a Bagira cicát, aki ki akart ugrani a bőréből, ha örömömben sikítozni kezdtem, ám ha csendben voltunk, még meg is szeretgethettem.Aztán találkoztama Bendegúzzal, aki komoly hat éves nagyfiú, és anya szerint olyan gondosan vigyázott rám, mint egy íííííííígazi nagyfiú. Kölcsön adta a játékait, amit néha meg is kóstoltam:

Megismerkedtem a homokkal, és azt kell mondjam, nem igazán ízlett, de jó volt benne vájkálni. Apa is ilyen hatalmas autóval közlekedik, így mi sem természetesebb, hogy én ilyet sajátítok ki.Később még főztünk is,

de én maradtam az én kedvenc uzsimnál:

Anyáék betegre nevették magukat, amikor a tömör, hívogató lucernát ágynak néztem, és fel akartam rá mászni. Ugyanazzal a mozdulatal el is merültem ebben a zöld tengerben.
Tegnap pedig majálisozni voltunk a kastélyudvarban.Íme pár kép róla:

Ma, ma meg igazán ramaty állapotba kerültem.Újabb foggal készülök gyarapodni, és semmi étvágyam nincs.Az a fránya ínyem meg folyton viszket, így folyton a számban matatok. Anya és a mama is hiába mondta, hogy hagyjam abba, senkire nem hallagtattam, és inkább kiköveteltem egy újabb hintázást. Meg is lett az eredmény! A ruhám, a hajam, de anyáé is csupa..............lett.

Gyors öltözés, amit persze dühödt sírás követett, újra kimentünk az udvarra. Vagyis csak mentünk volna, mert a következő adag a mama nyakában kötött ki. Anya már indult is volna velem az ügyeletre, de Anett pótmami meggyőzte, hogy semmi komoly bajom nincs.Egy kis tea meg pihi mindent megold. Amikor anya ezt írja, én békésen tentizek,mert megígérte, hogy az utóbbi napok történéseit veletek is megosztja.

Gabika!Köszi a kedves szavakat!

Kati néni!Készül a mese, sőt kész is van, de nem olyan szép, mint a tiéd.Majd megkonzultáljuk!