Szülinapi beszámoló

Sziasztok.
Mint tudjátok, anya apának és nekem egy szülinapi zsúrral kedveskedett, ahová meghívtuk a barátainkat is. Sajnos nem mindenki lehetett velünk, így ők kapnak egy kis ízelítőt belőle. Mivel a képeinket sokan sokfelé és szó nélkül elviszik, így, amíg nem találunk jobb megoldást,ily módon osztjuk meg őket veletek.

(akinek nem jönnek be a képek, átmenetileg engedélyezze pop up-ot, vagyis blokkolva van az előugró ablak funkicó.Kattints a képre,és megkapod a további infót.sok sikert!

Ha valamelyik megtetszik, jelezzétek anya felé, és szívesen küld belőle.

Pénteken anya megsütötte a tortákat, én pedig lelkesen segítettem neki. Anya éppen mind a hat kezét munkára fogta, de egy idő múlva feltűnt neki, hogy nagyon csendben vagyok. Nézzétek csak miért:

Alig nevette betegre magát, de mikor apa meglátott, azt hitte valami nagy baj történt, mert ugye elég gyanus a kence rajtam. Szerencsére van víz, és másnapra sikerült rendbe szedni magamat.

Szombaton a Juca nencim feldíszítette a tortámat és persze az apáét is. Tudjátok, ő profi az ilyenben, és sajnáljuk is, hogy nem ebben akart igazi babérokra törni.Na de nekünk így is jó, így legalább nem kér tiszteletdíjat....

Szinte ő volt anya egyetlen segítsége, és anyának sokadjára is rá kellett jönnie a régi nagy igazságra, mely szerint ilyenkor senki nem ér rá, a nagymamák eltűnnek, mint a kámfor, a barátok meg ugye nem arra valók, hogy kihasználjuk őket.

Juditon kívül külön köszönjük Adrinak és Janinak a segítségét.

Anyának külön fájó pont, hogy szégyen szemre egyetlen nagyszülő sem tette tiszteletét a bulinkon.Egyik nagynéni elmésen meg is jegyezte ezt...
No mindegy, ez itt nem a sirámok és sérelmek lapja, hanem a móka és a kacagás megtestesülése. A buli délután háromkor kezdődőtt, és hamar el is kezdtek szállingózni a vendégek. Szinte mindenki pontosan érkezett. Aki nem, az a Dani volt, de neki elnézzük, mert olyan édesen tud nézni a tányérnyi kék szemeivel!Amin nagyon meglepődtünk, hogy a Csótó nagynéni is elfogadta a meghívásunkat, és jelenlétével növelte kis zsúrunk fényét. Köszönjük neki!

A vendégek nem jöttek üres kézzel, és apával győztük átvenni az ajándékokat és a születésnapi jókívánságokat. Anya és apa nagyon büszkék voltak rám, mert nagyon kedvesen és illedelmesen viselkedtem. szépen üdvözölttem a vendégeket, és meg is köszöntem az ajándékokat. Bevallom, kissé türelmetlen voltam, és alig vártam, hogy bekkukantsak a csomagokban. OOOOOlyan izgalmas volt.Majdnem mint karácsonykor!
Volt egy eset, amivel sikerült mindenkit megnevettetnem. Azt ugye mndtam, hogy apával közösen fedeztük fel a tasakok tartalmát. Én pakoltam,és osztozkodtam, apa meg fogta őket.

Így pakolgattunk kettecskén:
Ez apáé...(rózsaszín sapka),
Ez is apáé...(rózsaszín kistányér),
Ezt apa kapta...(édesség),
Hmmm ez az Emmáé...(egy üveg vörösbor)

Anyának csak a buli után tűnt fel, hogy alig voltam mellette, szinte nem is találkozott velem. Folyton találtam magamnak pótmamit és pótpapit. Kézről-kéze röpködtem, és nagyon élveztem, hogy mindenki velem foglalkozik. Először Adri volt a favorit, rajta lógtam, egészen addig, még meg nem érkezett rég nem látott pótanyám, Anett.

Szinte repültem a karjaiba, és utána már el sem engedtem hoszabb időre.
Hiába, mégiscsak ő tartott először a karjaiban.Azt hiszem életre szóló kapcsolat a miénk:))))))

Anya sürgött meg forgott, és igyekezett mindenkire odafigyelni, így nem csoda, hogy én kissé elkerültem a figyelmét. Nagy volt a zaj, a kacagás, a beszéd moraja, durranó lufik hangja, de egy pillanatra minden megállt benne. Néma csend lett számára. Már nem hallotta a beszéd moraját, a kacagást, a durranó lufik hangját, csak az én hangomat, mikor azt mondom: AAAANYAAA!

......de nem neki......hanem Anettnek! Oké, oké, csak egy nyelvbotlás volt! Anya felpattant, és rögtön le is kisbestiázott, de nem sértődött meg, hanem poénra vette.

Sok-sok ajándékot kaptam, nagyon szépeket, hasznosakat, de leleményesség terén Rózsás Kati vitte el a pálmát.

Róla tudni kell, hogy egy igazi vidám nőszemély, mindig mosolyra áll a szája, és bár anya évek óta ismeri, még sosem látta sírni, és még sosem sikerült benne felfedezni egy szemernyi anyaösztönt sem. Ő volt az, aki beállított egy hatalmas csomaggal, és hatalmas körítéssel előadta, hogy ő bizony olyan dolgot hozott, amire minden gyereknek szüksége van:Rengeteg mosóporra!Milyen igaza van!

A buli után jött a takarítás, de azt is sikerült jól levezényelni, és elmondhatjuk, hogy jól sikerült az a nap!Még egyszer köszönjük mindenkinek, hogy velünk tartott. Bár anya szentül megfogadt, hogy jövőre nem csinál semmi hasonlót, bízom benne....

Köszönet képpen mindenkinek küldöm ezt a képet: