Húsvét és más huncutságok

Elmúlt egy újabb ünnep, kicsi lazíthatunk,fellélegezhetünk, hiszen karácsony naaagyon messze van.Természetesen addig sem fogunk unatkozni, mert minden hónapra jut egy szülinap, névnap, miegymás...De nagyon előre rohantam, még tartozom Emma harmadik húsvéti beszámolójával. Szerencsére az időjárás kegyeibe fogadott minket, és legalább vasárnap jutott napfény, ragyogás nekünk. Péntek és szombat a készülődésről szólt.Takarításból és főzöcskézésből állt a nap, és bevallom, ha hat kezem lett volna az is kevésnek bizonyult volna, de cserébe vasárnap és hétfőn lazíthattam és azt csináltam, amit akartam. A takarításból Emma is kivette a részét:


A vérnyomásomról is gonddoskodott. Húsvéti dekorációnak húsvéti terítőtt tettem az asztalra.Amolyan lemosható fajtát, lévén két gyermekem(apa és Emma) Emmácskának nagyon tetszett a mintája, fél óra múlva azt látom, lyukat nézett rá!

ÁÁÁÁ, ne gondoljátok, hogy kibökte, kilyukasztotta, kicsípte, tudomisénmi,nem, ő csak lyukasra nézte. Ha ez nem lenne elég, a puszta nézésével ki is tágította a lyukat.Úgy, hogy azon már a ragaszó sem segített. Olyan méreg kapott el, hogy rögtön levágtam onnan a terítőt, az előszobáig repült. Pont oda, ahová Emma menekült. Gyerekes módon nekiálltam civakodni vele: én kidobtam, ő vissza, hogy most már nem érdekli a terítő, már nem is akarja nézni. Az én fejem meg csak lilult a méregtől. Emma önkéntes száműzetésbe vonult, és a lépcsőn üldögélt egészen addig, amíg érte nem mentem, hogy már nem haragszom a csínyért- olyan jó volt átölelni és olyan jó volt amikor ő is átölelt engem. Már az sem érdekelt, hogy húsvétkor karácsony mintás abrosz vigyorog ránk.

Volt idő játszani Emmával. Segítettem neki virágot szedni, tanítgattam bicajozni,ástunk, gereblyéztünk, kacagtunk nagyokat, és készültek a képek:



A virágokról jut eszembe, hogy nem csak az ibolya és a százszorszép vesztette fejét, hanem féltve őrzött nárciszaim és tulipánjaim is. Lelkes segítőtársa is akadt Totó személyében. Amilyen gyagya az a kutya, Emma kínálására gondolkodás nélkül megette a szépséges virágjaimat:
Hamm egy tulipán...Hamm egy nárcisz, a változatosság kedvéért....

Emma ismét elmés mondásaival szórakoztatott.Egyik kedvencem az lett, mikor hallgattuk, hogyan csicseregnek a madarak, és ő elunva megjegyezte: agyamara mennek ezek a madarak..... Már megint honnan vette ezt a szófordulatot, nem tudom, de megjegyzései lassan szállóigévé válnak.

Vasárnap voltunk a Juca neniéknél és a Bálintnál, ő meg hétfőn a locsolkodásnál viszonozta a látogatást.Elismeréssel adóztunk a memóriájának, mert három verssel is köszöntött minket. Krisztián unokatesó is volt nálunk, ő is meglocsolt, így már biztos nem fogunk elhervadni.

Hétfőn volt a hagyományos Emmausz rendezvény, de idén túl hideg volt ahhoz, hogy jól érezzük magunkat, így csak sétáltunk egy nagyot Adrival, Janival, és a kutyusukkal, mert apa nem volt hajlandó velünk tartani, fagyoskodni, nem lehet tudni.
A lényeg lényege, hogy ez is eltelt, jól telt.