Tibor-napra

Drága Tibor, kedves Apa!


MA van a neved napja, ezért engedd meg, hogy e becses ünnepen köszöntselek, és köszönetet mondjunk, mondjak Neked mindazért, amiket a hétköznapokon nem teszek meg!

Ez nem drága ajándék, nem csillog, nincsen rajta díszes csomagolás.

De talán a szívednek drága lesz, mert csillogó szemmel írtam neked, és a szeretetem szól belőle!

Ritkán mutatom ki az érzelmeimet, de most félre teszem minden gátlásomat, és világgá kürtölöm, mennyire szeretlek, mennyire fontos vagy nekem. Tudja csak meg mindenki, hogy te vagy az én másik felem, te vagy a zsák, és én vagyok a foltod, de lásd, milyen engedékeny vagyok, ha szeretnéd, lehetsz te a folt, és én a zsák, nekem mindegy, a lényeg, hogy te vagy az én drága párom, a partnerem.

Köszönöm, hogy szeretsz akkor is, ha nem mindig tudok az lenni, akinek szeretnél,
Köszönöm, hogy az vagy aki vagy, és mellettem állsz a "szabvány" jóban és rosszban, még akkor is, ha annak a rossznak én vagyok az oka, mikor elkésem, eltévedek, elfelejtem, elrontom, nem értek hozzá, nincs hozzá tehetségem vagy csak egyszerűen lusta vagyok megtenni azt amit kérsz tőlem.
Köszönöm, hogy mellettem álltál eddigi életem nehéz pillanataiban, hogy szavak nélkül is azt adtad, ami a legjobb volt nekem.
Köszönöm,. hogy a barátom, és a családom vagy.
Köszönöm, hogy veled nevethetek életünk vicces pillanataiban.
Köszönöm, hogy nem nevettél ki, amikor más talán kinevetett volna.(Emma születése előtti hetek, hónapok.Emlékszel ugye?
Felhúztad a zoknimat,bekötötted a cípőmet, szemérmesen elfordultál, mikor sátrat választottam bugyi helyett, a tüsszentés nedvesre sikeredett, velem tartottál a hajnaizásokkor...)

Köszönöm, hogy küzdesz a helyettem is azért, hogy nekünk jobb és könnyebb legyen. Még akkor is hálás vagyok, ha abban a pillanatban még nem értékelem cselekedeted fontosságát.
Köszönöm, hogy megvédesz saját ostobaságaimtól, melyekről én is tudom, hogy azok, de visz a makacsságom.
Köszönöm, hogy ott voltál, mikor senki másra nem számíthattam.
Köszönöm, hogy átölelsz akkor is, amikor eltollak magamtól,amikor nem érdemlem meg,
Köszönöm, hogy akkor is szeretsz, mikor ordítok, toporzékolok, mint egy hárpia.
És köszönöm,sokszor köszönöm, hogy Te vagy a gyermekem apja, és hogy jó apja vagy a lányunknak!

Remélem még nagyon sokáig így marad mindez, és mikor legközelebb írok neked ilyeneket,azért fogok köszönetet mondani, hogy segítesz felállni a fotelból, elkísérsz a dokihoz,előkeresed a fogsoromat, odaadod a szemüvegem, előhozod a járókeretet, vagy csak azért, mert mellettem ülsz a padon, és együtt nézzük, hogyan játszanak az unokáink.

Remélem továbbá, hogy értékeled soraimat, és tudod milyen nehéz volt mindezeket kimondanom.Tegyük fel az i-re a pontot is, na nesze: SZeretlek..
még akkor is,
...mikor már az agyamra mész a szőrszálhasogató stílusoddal
...mikor a lépcsőre akasztod a kabátodat
....mikor széthagyod a ruháidat és a cipőidet
...mikor a saját..... se találod meg
....mikor folyton pakolni kell utánad
....mikor..mikor....mikor...mikor...Mindig!

Hogy ne panaszkodj, kapsz egy verset is:

Sok minden van, amit adnék Neked,

Szeretnék neked bölcsességet adni, de
Azt csak a múló évek hozhatják meg.
Szeretnék neked sikert adni, de
Annak csak akkor van értéke, ha megdolgoznak érte.
Szeretnék neked boldogságot adni, de
Az oda vezető utat mindenkinek magának kell megtalálnia.
De van egy olyan ajándék, amit adhatok neked:
amely mindig veled lesz, és az nem más,
mint az én szeretetem.

..és kapsz egy zenét is, halgasd meg!: