Karácsonyi ismertető

Manapság a karácsonyi forgatagban és az egymást túllicitálni akaró vásárlási lázban sajnos, csak kevesek tudják, illetve keveseknek jut eszükbe, hogy mit is ünneplünk ilyenkor. Pedig a karácsony a pogány és a keresztény világ számára is az év egyik legfontosabb napja. Vajon hogy lehet ez? A válasz nagyon egyszerű: a karácsony két - egymástól jelentősen eltérő - ünnep ötvözéséből keletkezett. Az egyik (a régebbi) egy ősi pogány természetünnep: az újévé, az újjászületésé. Az év végi ünnepek hosszú időn keresztül egybeestek a téli napforduló idejével: december 25-ével. Ekkor kezdenek a nappalok hosszabbodni. Régen az emberek sokkal inkább függtek a természettől, mint mostanság, és úgy gondolták, hogy a nap télen meghal. A tavasz közeledtével mindig félve várták, hogy feltámad-e újra. Megörültek tehát, amikor a nappalok hosszabbodni kezdtek, s örömükben ezt meg is ünnepelték a világ minden táján. A másik decemberi jeles nap a keresztény egyházak ünnepe: a Megváltó születésnapja, a gyermek Jézus ünneplése. A kereszténység más vallások szokásaiból is sokat átvett, így a sok ezer éves téli napfordulóra eső ünnepeket is belevonta a keresztény vallás ünnepkörébe, s a legnagyobb ünnepét tette erre a napra: azt az éjszakát, amelyen - a hagyomány szerint - Jézus született, aki elhozta számunkra Isten mindenek fölötti szeretetének hírét és a megváltást. A kétféle hagyomány keveredése során alakult ki a mai ünnep: az öröm, a békesség, a szeretet és a család ünnepe. A karácsony szó szláv eredetű, őse a régi szláv nyelvben meglévő korcsun szó, amely lépőt, átlépőt jelentett. Az újévbe való átlépés, a téli napforduló lehetett az eredeti jelentése. Az angol nyelvben használt szó, a Christmas Krisztus nevére utal, tehát egyházi eredetű, akárcsak a német Weihnacht, ami szent éjt jelent. Az újlatin nyelvekben (francia: Noel, olasz: Natale, spanyol: Navidad) születésnapot jelent, s a latin Natalisból ered. Sokféle szálból tevődik össze ez a gazdag ünnep, s minden nép még az elnevezésben is kiemelte, ami számára a legfontosabb benne.

Anya kezd besokallni, de már sokkal nyugodtabb, mint napokkal ezelőtt, már humora is van újra. Úgy gondolta, idén nem fog megzakadni, és tényleg meghitt kis karácsonyt ünneplünk, nem flancolunk:apa, anya, és ÉÉÉÉn. Tavaly ilyenkor anya jó nagy pocakkal serénykedett, és arra gondolt, hogy jövőre már én is itt leszek a fa alatt, és vajon hányszor fogom leborítani a fát?Ez még titok, de azt már kipróbáltam, milyen ajándéknak lenni, csak éppen díszes csomagolást nem engedtem rakni magamra,mert anya szerint a legszebb dísz, a huncut kis vigyorom. Aztán ma már anya elkezdte kötözni a szaloncukrot.Én meg szétszedegettem, és mivel jó volt az illata, csomagolással együtt kezdtem el cuppogni rajta.Aztán egy egész szemet meg is ettem. Teljesen egyedül!A többit csak szétmorzsoltam, már amíg anya észre nem vette.

Idő közben elkészült a menü is, majd győzzük megenni, most megyünk is, készülődünk tovább. Aztán majd igyekszem beszámolni, hogyan telt az első karácsonyom.

Minden olvasónknak meghitt, boldog,békés Karácsonyt kívánunk!