Luca napi varázslatok

Ma reggel újabb mérföldkőhöz értem. Lemásztam az ágyról, pontosabban letolattam!Úgy, ahogy azt kell.Egyszer, aztán mivel anya nem látta, még egyszer.Tökéletes manőverezés.Sikeres, pontos landolás. Aztán úgy elbíztam magam,hogy harmadszor is bepróbálkoztam,és mondanom sem kell,huppantam, mint a krumpliszsák.Még jó,hogy nem magas az ágy,mert semmi bajom nem lett.
Azóta nem kisérletezem vele, és apa sem treníroz, mert ha nem is mondja , bizony ő is megijedt!! Viszont kitaláltam valami új huncutságot.Elkezdtem utánozni a nagyok beszédét, és a szüleim szerint irtó mókás blablákat vágok le.Mert szerintük blabla. Vajon honnan veszik, hogy nem Petőfit vagy más finomságot szavalok éppen?
És más szokást is felvettem így a tizedik hónap körül. Mégpedig, hogy napközben keveset alszom, éjszaka viszont elég sokat, aminek anya örül a legjobban, bár már megszokta, hogy mikor éhezem meg, és ilyenkor ő automatice felébred.Nos igen, neki is szoknia kell az új napirendet.
Aztán pedig rájöttem arra is, hogyan rázzam a fenekem, ha zenét hallok. Még nem készült róla videó, de anyáék szorgalmasan lesik a pillanatot, hogy itt a blogon is debütálhassak vele.


Nem tudom hová tenni, de apával azt vettük észre, hogy ahogy közeledik a karácsony, anya egyre feszültebb és idegesebb. Egyre csak pakolászik, meg rendezkedik, még a rumlis szekrényt is elpakolta, és ablakot meg függönyt mosott,de még mindig csak forog mint a tojógalamb, mert nem találja a helyét. Szegény ház! Szegény Donna, szegény apa, szegény Emma.
Anya azt is kitalálta, hogy addig nem mossa fel a teraszt, amíg apa nem csinál kerítést, hogy a Donna ne sározza össze.Már azon reszketünk, milyen merényletre készül velünk szemben.
Ma csak a szelét éreztük, amikor rámordult az apára, hogy ideje hajat vágatni, és borotválkozni sem ártana. Amikor meg kiborítottam a kajámat, azt láttuk, hogy bíborszínt ölt a feje, és csak azon csodálkoztunk, hogy nem okád tüzet. Kellene valami jó orvosság a bajára.Valami wellness nevű, de tudom mit mondana erre: Egy jó könyv, egy csésze meleg tea, és tííííííííííz perc nyugalom. Álmodj anya,vagy írj a Mikulásnak!

Nos, egy kis kikapcsolódás gyanánt elvittem magammal a hétvégi rendezvényre, amely a hangzatos Luca napi varázslatok nevet kapta, de én egy csöppnyi kis varázslatot sem láttam. Viszont volt színes forgatag, kellemes zene, a termet belengte a forralt bor és a mézeskalács illata, meg a fenyő és gyertya csodás egyvelege,és én bizony Harry Potter nélkül is elvarázsolva éreztem magam.Olyannyira, hogy hisztizni is elfelejtettem,és boldogan vettem részt a gyerekprogramokban: Hoztam pár képet,hogy ízelítőt kapjatok ti is:

Szerintem nagyon szép dolgok voltak ott, és egy kicsit anya is kieresztette a gőzt!

MA délelőtt a postás bácsi meghozta az első karácsonyi csomagomat!Anya rendelte nekem hogy sok örömömet leljem benne. Igaz nem várta meg azt a bizonyos karácsonyi napot, de én még kicsi vagyok, és úgysem tudok különbséget tenni, meg akkor úgyis olyan zsúfolt lesz minden, így most nyugodtan örömködhetem ki magam benne, anya meg bennem. Önző módon magának akarta a pillanatot, de mivel nem irígy, és én sem, megosztjuk a felfedezés örömét: Húú, mekkora zsák! Itt még nem tudtam mit rejt.

Anya, ez akkor most ehető?Ennyi smarties golyót kaptam?NAhát! Külön háza van ennek a sok golyónak? És vajon törékeny?Úgy tűnik nem, viszonyt jól lehet vele kocolni,mert mostanság mindent szeretek, ami zajt csap. A sátor meg olyan jó nagy, ki és be tudok mászkálni, és még segítség sem kell hozzá, de a legtutibb az, hogy apa is belefér!!! Egész délelőtt hancúroztunk.Ő is nagyon élvezte, de anya már kevésbé, hogy elkezdtük dobálni a golyókkal.

Persze nem volt harag, sem sértődés, csak jó móka!